Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-26 / 13. szám

Passy. Le capitalisme an point de vue chrétienne. Paris. 16 1. —.30. Delplace. Le Catholicisme au Japon. I. Loudon. 6.—. Mercier Cardinal. Modernisni. London. 56 1. 2.—. Farrer. Paganisin and Christianity. London. —.6-Dr. D. Gy. BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Úr! Ideje volna végére jutni a jegyzőkönyv mezején tett sétának. De úgy van az ember, mikor vidéket látni megy, több pontnál megáll, itt egy szép virág, ott magas bérez köti le a figyelmét; vannak útakadályozó szakadékok is, a melyeken nehezen juthat keresztül az ember! Ilyen pl. a 149 sz. határozat is. Itt is régi a nóta. Az egyetemes konvent az adósegély végső határnapjául deczember 31-ikét tűzi ki. A kerület e határozat útján is figyelmezteti az egyházakat deczember 31-ig kérvényük benyújtására, — tekintet nélkül a kerületi jegyzőkönyv megjelenésének idején. Nem kicsinyeskedés akar lenni annak megemlítése, a mit szarvas tollhibának tartok csupán a 152-ik számnak egy kifejezésében, — de nem tehetek róla: belebotlottam ! — „Olvastatott a kon ven ti előadó főtisztelendő püspök úrhoz intézett leirata..." Leirat? A király leír minisztereinek, — a miniszterek leírnak a törvényhatóságoknak stb. Szóval leírnak azok, a kik a czímzettnek magasan felette állanak ! De hogy a magyarországi egyetemes konventi előadó úr ő nagysága leír a főtisztelendő és méltóságos püspöki hivatalnak, — igen különös kedves szerkesztő uram ! A czentralisztikus törekvések rohamosan kezdik rásütni egyházunk közéletére pecséteiket, de csak ott, hol uralomról és nem szolgálatról van szó! — Parancsra mindenki kész, szolgálatot tenni azonban — majd magát szolgának vallani — mindenkire nézve nehezebb feladat! Hallottam már tisztes esperes ajakáról, hogy a konventi előadó „felelősség" terhe alatt követelte „utasítása" végrehajtását! íme, így növekedik hatalommá az a szolgálat, a mely mindenkinek szolgálni volna hivatva, — és mi szépen, csendesen szemet húnyunk e túlkapások felett, pedig tudom jól, hogy sokan megütköztek rajta! A konventi előadó zsinati törvényeikben most még nincs, de bizonyos vagyok benne, hogy jövő törvénykönyvbe belejön, mint hatalmas úr, kinek hatalma törvényen fog alapulni, hogy leírjon Magyarország összes püspökeihez. S micsoda furcsa állapot lesz az meg, hogy a Nagyméltóságú Főgondnok urakhoz meg felír! 161. sz. alatt elhatározta a kerület, hogy csak a nagyobb fontosságú adományokat veszi jegyzőkönyvbe (most Laky Adolfé); a többi csak vastagabbá tenné az amúgy is vastag jegyzőkönyvet. De megszúrta a szívemet! Jézus az özvegy asszony fillérét emelte ki, a ki minden élését odaadta, a gazdagok meg az ő feleslegeikből adtak. Ha szószékeinkre méltók, méltók volnának pár levél papírra is. Ha vastagítanák a jegyzőkönyvet, gazdagítanák is, inkább, mint a 144. és 153., majdnem teljesen egyező számok 1 Ragyogó lapok következnek a sok kisebb értékű határozat után! Építkezésekre kért kölcsönök összege egy millió 345,800 korona! Ide tekintsen gróf Zichy János kultuszminiszter! Csak egy egyházkerület a maga szegénységében micsoda kulturmunkát teljesít. Szeretném összehasonlítani hasonló mennyiségű lélekszám és vagyoni erővel rendelkező római katli. testvéreink egyévi kulturmissziójával; úgy hiszem : nem kellene pirulnom, — ha csak az örömtől nem ! Ezek, kedves szerkesztő uram, a jobb jövő jelei! Á munka, a mi kerítéseinken belül folyik! Az áldozat láttára, a mit a nép hoz a romladozó kerítések ujulására, úszott a lelkem az öröm árjában. Népoktatási ügyek voltak a közgyűlés utolsó tárgyai ; 63 oldalon jegyzőkönyvezve. Itt is meg-megállhatunk. Igen nagy szükséget fog pótolni a II. fejezetben foglalt intézkedés az iskolák szervezetét, rendtartását, fegyelmezést illető törvényekről. Tényleg iskoláink beikörű felügyelete oly laza, hogy ahhoz fogható lazaság sehol sincs egyházunk életében. Felekezeti tanítóink nagy perczentje teljesen függetlennek érzi magát minden egyházi, iskolai hatóságtól. Csak a kir. tanfelügyelőt ismeri el felette állónak! Egyik tanfelügyelő érdekesen nyilatkozott egyszer. Igen sok baj van a felekezeti tanítókkal, — úgymond — mert ha én keresem meg, negligálnak, mert nékik felettes hatóságuk az egyház, s mégis, ha valami panaszuk, kérésük van, akkor engem keresnek meg! Sokszor jogilag kell mérlegelnem, hogy az ügy hozzám tartozik-e vagy az esperesekhez ! Igen üdvös tehát az iskolákról való ily gondoskodás ; — hanem ha elkészül a szabályzat, ne csak a jegyzőkönyvben, hanem az iskolai könyvtárban is meglegyen ! A mulasztásokról is történt intézkedés. Még a mindennapi iskolásoknál hat a most érvényben lévő büntetés, de már az ismétlőben nem ér semmit. Az első két hét mulasztását: figyelmeztetéssel, a második két hét mulasztását 1 koronával, — l1

/^ hónapét 2 koronával bünteti a törvény; — de ekkorra a gyermek megkeresett 70—80 koronát, a büntetést meg se érzi! Az ismétlősökre az ipari tanonezok büntetését kellene alkalmazni! Akkor nem volna mulasztás. Az ifjúsági egyesületekre vonatkozólag készített javaslat ós alapszabálytervezet kissé színtelen. Legalább is nem határozott evangéliumi. A párisi alapot elveti a kerület s az egyesületek czéljául: a kálvinista hitéletből... természetből . . stb. vett felolvasásokat teszi és a nemesen szórakoztató mulatságokat!