Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz . a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Szenvedés, mely életet jelent. Van Leon G. L.—S. I. — Vezérczikk: A prot. közös bizott ság. Morvay Ferencz. — Könyvismertetés: Legájabb theológiai irodalom. Dr. D. Gy. — Belföld. Falusi levél. Balatoni István. — Misszióügy: Az ifjúság gondozása a genfi egyházban Horváth Lajos. — Külföld: Svájcz, Franczia- és Németország. Dr T. I. — Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Molnár János. — Irodalom, — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adakozás. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Szenvedés, mely életet jelent. És én ö érettök oda szen • telem magamat, hogy ök is megszenteltekké legyenek az igazságban... Jáu. 17.1 9 . Ha Jézus egész nyilvános élete szenvedés volt, úgy, egy kiváló író szerint, ennek a niegfordítottja is , igaz: szenvedése élet, szép és felemelő élet is volt egyszersmind. A kereszten való szenvedésben Jézus benső életének legjellemzőbb vonása nyilatkozott meg az emberek szemei előtt. Ezt a szenvedést magára vette Jézus, elviselte, kiállotta, mert tudta, hogy a tanítványoknak, népének, az egész emberiségnek csak így lehet javára, üdvösségére. Ez a legszebb, legfenségesebb része, a koronája Jézus életének. Benne kifejezésre jut lelkének minden hősies nemessége, szívének színpompás gazdagsága. Ez alatt a szenvedés alatt napfényre jutott mindaz a csodás szépség, mely Jézusban rejtve élt. Szemeink előtt látjuk, hogyan volt képes lelkének bátorságát és igazságszeretetét véghetetlen könyörületességgel és angyali türelemmel összekapcsolni; hogyan egyesült benne az Istenbe vetett mélységes hit, az Iránta való mérhetetlen szeretettel. A ki bízott az Atyában még akkor is, mikor ama keserű poharat ajkához kellett emelnie... Oh, sok ember szenvedésének története nagyon különbözik ettől. Nem is a szenvedések, hanem inkább a bűnök története az. Láttam egyszer egy fiatal embert legvirágzóbb éveiben s duzzadó erőben elhervadni. Gyönyört vetett és romlást aratott, S mialatt barátai frissen és üdén jártak-keltek a világban, ő támolygó léptekkel, meggörnyedt háttal vonszolta magát, tovább, ott hordván testében a borzasztó pusztulás mérgét, mint valami élő prédikácziója eme rettentő szavaknak: „Oh bűn, forrása minden szenvedésnek!" Igen, némely ember szenvedésének története egész másról beszél nekünk, mint az a magasságos élet, mely a Jézus szenvedésében megnyilatkozott. Mindig igaz marad ez a nagyszerű gondolat: Jobb szenvedni Istennel, mint uralkodni — Isten nélkül! Hanem, — a mikor az önmegtagadás útján hiányzik az erőnk arra, hogy megbántott hiúságunkat és sértett önérzetünket hallgatásra intsük ; amikor nem vagyunk képesek jól lenni anélkül, hogy megelégedésünket ne nyilvánítsuk önmagunkkal szemben ; a mikor szenvedéseink felpanaszolásával folyton terhére vagyunk barátainknak, mint hogyha nekik maguknak is nem lenne elég bajuk; a mikor széltében dicsekszünk azzal, hogy miként hordozzuk mi is a keresztet a Krisztus mögött: akkor bizonyára nem az az érzés él bennünk, a mi Krisztus Jézusban volt. Tanuljuk meg azért az Úrtól, hogyan kell Istennek engedelmeskedni, mindenütt, a merre vezet bennünket, hogy a kislelkű önzés még a szenvedések között se férkőzhessék közel a lelkűnkhöz. Van Leon O. L. után hollandból S. I. A prot. közös bizottság, E lap 7-ik számában a Szerkesztő ezen a czímen fontos és a figyelmet nagyon megérdemlő kérdéseket vetett föl s fölhívta a prot. vagy közelébb a református egyháztagok figyelmét a prot. közös bizottság által elfoglalt s betöltött szerep különös voltára. Fontos érvekkel mutatta meg e bizottság törvényeinkben nem gyökerező voltát, s hogy nyert vagy elfoglalt hatásköre nagyobb, hogy nem mint kívánatos lenne, s hogy veszélyesen halad azon az úton, mely a Bach-korszak eszménye, a prot. főkonzisztorium felé vezet. Valóban kár lenne e szavaknak pusztában elhangzását megengednünk.
