Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

184 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 11. száui. inkább kötik. A forgalom úgyis régóta Tamási rovására Dombóvárt fejlesztette s az előbbit csak a hivatalos élet kötelékei támogatták. Az újabb időben ezek a kapcsola­tok is lazultak ; régi érdekkörét közigazgatási téren már 16 éve elvesztette, most van azon a ponton, hogy az igazságszolgáltatás terén is elveszítse. A 70,000 lakosból csak fele marad hozzácsatolva, s Tamásinak meg kell elégednie azzal a kis környékkel, a melyet egy járási középpont az ország bármely részén a magáénak mondhat. E téren tehát nemcsak emelkedést nem találunk, de ha­tározott hanyatlással állunk szemben. Nem változtathat ezen két helyiérdekű vasútja sem, mert épen az egyik­nek, a lepsény-dombóvárinak iránya mutatja jövendő helyzetét Dombóvárral szemben. 35 km távolságra egy oly erősen fejlődő város mellett, mint Dombóvár, egy másikat csak nagyon szerencsés földrajzi fekvés, ked­vező forgalmi viszonyok, erős gazdasági érdekekkel kap­csolt hivatalos élet bírna fejleszteni; Tamásiban pedig ezeket nem találhatjuk meg, hiszen még meglévő erős­ségei is ingadoznak. Igazolásul csak azt hozzuk fel, hogy Tamásinak 1891-ben 4800, Dombóvárnak 3300 lakosa volt; ma az előbbinek 5800, az utóbbinak 6800 lakosa van. Gondoljuk most hozzá a mai állapothoz azt a je­lentős változást, a melyet a dombóvári főgimnázium meg­nyitása jelent, a mikor a ma még vetélytársnak tekin­tett Dombóvár nemcsak forgalmi, ipari, kereskedelmi és hivatali, hanem művelődési középpont is lesz, és kérdez­zük: mit fog elérni iskolánk, ha mai helyéről, mely Dombó­vártól 40 km-nyire van, egy hozzá ínég közelebb eső községbe jut? Nem tulajdonítunk különös fontosságot annak a körülménynek, hogy Tamási teljesen r. katholikus hely, mert a helybeli tanulók a gimnázium felekezeti jellege miatt nem mennének más középiskolába. Az anyagi és neveltetési előnyök ezt kizárják. Csak azt tartjuk szük­ségesnek felemlíteni, hogy Tamási vidékének nagy rész­ben r. kath. népességére egyáltalán nem számíthatna egy ref. algimnázium, a mikor a közvetlen közelben az egyéb előnyöket is nyújtó Dombóváron r. kath főgim­názium van. A helybeli tanulók száma jelenleg 53, a kik­nek egy harmada a négy felső osztályba jár. Ily kicsiny helybeli létszámhoz erős vidéki népesség szükséges. Mivel pedig a r. kath. vallásúakra nem számithatunk, nézzük, van-e reményünk ref. tanulókra a vidékről. Az a ref. vidék, a melyre a Tamásiban létesülendő ref. gimnázium támaszkodhatnék, az ország legkisebb ref. egyházme­gyéje, a külsősomogyi, 21,000 lélekkel. Az egyházmegye területi beosztása oly szerencsétlen, hogy benne közép­pontot se a földrajzi fekvés, se a közlekedési eszközök nem teremtettek. Egyik végét a Balaton délnyugoti része, másikat Gyönk jelzi. Az egyházak legnagyobb része a Balaton partján fekszik, a honnan csak 20—30 km kocsiúton, vagy Siófokon, Lepsényen át, nagy vasúti kerülővel lehet eljutni Tamásiba. Nem részletezzük itt azt a kérdést, hogy másik fentartó egyházmegyénktől, Tolnától, mely a Duna partján húzódik végig, teljesen el van szigetelve Tamási, — mert erről később óhajtunk szólani. Egyházi szempontból még egyet tartunk kiemelen­dőnek. Az áthelyezés felmerülésekor Dombóvár ellen egyházi férfiak részéről a legélesebb kifogás az volt, hogy ott nincs református egyház, a mi nélkül ref. gim­náziumot el sem lehet képzelni. Előbbi czikkünkből em­lékeznek a szíves olvasók, hogyan áll az egyház ügye Dombóváron. Ehhez csak azt fűzzük most, hogy az ott alakulandó egyház nem 330 hívőre támaszkodhat, mint fennebb már említettük, hanem a népszámlálás által kimutatott 432-re. Ezzel szemben Tamásiban csak a köz­ségi kimutatás tud 120 protestánsról. A nagyszokolyi ref. lelkész, ki a tamásii liókegyház gondozója, csak 49-et vezet könyveiben. Azt hisszük, szükségtelen bizo­nyítani, hogy ilyen viszonyok között ref. egyház Tamási­ban belátható időben nem lehet, s még imaházra sem szá­míthatunk. Ez a körülmény a vallástanítás miatt is érdekel bennünket, mert lelkész nemlétében ennek ellátására külön tanári állást kellene szervezni, a mi ismét újabb terheket róna a gimnáziumra s a fennemlített 2500 K deficzitet emelné. Hallottuk hangoztatni Tamási mellett azt az érvet is, hogy a gimnáziumot eredetileg is annak a vidéknek alapították, a mely Tamási körül elterül, tehát annak körében meg is kell tartani. Ezt a gondolatot alapul véve, a gimnázium számára egyetlen hely jogosult, a vasút, köves út nélkül tengődő, 2000 lakossal bíró Nagy­székely, mely a gimnázium bölcsőjét ringatta. De ezen túlnézve is, ily gondolattal az áthelyezést se lehetett volna megpendíteni. Hiszen ha a gimnázium nem az egy­házé, hanem egy vidéké, akkor azt elmozdítani lehetetlen volna. Mi ellenkező nézetet vallunk. A gimnáziumot épen azért kell más vidékre helyezni, mert ez a vidék erőtelen volt fentartására a múltban, erőtelen a jelenben s még sokkal erőtelenebb lesz a jövőben, midőn ugyan­ezen a vidéken a közeljövőben a lakosság túlnyomó részével azonos felekezethez tartozó középiskola fog meg­nyílni. Szólani kellene még a gimnázium és a külsőso­mogyi egyházmegye között lévő viszonyról, a melynek alapján sokan azt vitatják, hogy a gimnáziumot ez egy­házmegye területéről elvinni nem lehet, mert az Kiilső­somogyra nézve jogtól való megfosztás lenne, s épen ezért ebbe az egyházmegye soha belemenni nem fog s a fentartó testület somogyi tagjai minden erejükkel meg fogják akadályozni e gondolat valósulhatását. Legyen szabad ezt az ellenvetést most mellőzni, hogy annak helyén és idején minél világosabban fejthessük ki erre vonatkozó véleményünket. Az előadottakon nyugszik a tanári karnak a Tamá­siba való áthelyezéssel szemben elfoglalt álláspontja. Az iskola teljes felvirágoztatása érdekében kezdettük a moz­galmat, annak reménye biztatott mindig. Jó lelkiismeret tel nem mondhatjuk, hogy czélunkat Tamásiban elérhet­jük. Az eddigi ajánlatokkal még a jelen szükségletei sincsenek fedezve, nemhogy a kor igényeihez mért s különösen a Dombóvár főgimnáziuma miatt elkerülhe­tetlen szükségletek kielégítésére lehetne reményünk. Semmi kilátás se anyagiakban, se erkölcsiekben a főgim­náziummá való fejlesztésre. Az anyagi gondok épen oly nyomasztóvá lennének rövid idő multán Tamásiban is, mint voltak Gyönkön. Református egyházat ott re­mélni nem is lehet; maguk a tamásiak azt mondják, nincs is rá szükség. Előttünk áll Dombóvár közeljövőben megnyíló r. kath. főgimnáziuma, mely macába fogja szívni Somogy, Tolnai, Baranya érintkező vidékeinek ifjúságát. Ezzel szemben a mi kis iskolánk anyagi küzdelmeivel, konviktus, internátus nélkül egy fejlődésében megakadt községben meg nem állhat. A döntés nem a mi kezünkben van. Egyetlen fegy­verünk a szó, s lelkiismeretünk nem volna nyugodt, ha legalább felvilágosítani nem törekednénk mindazokat, a kiknek a sors a döntést kezükbe adta. Ok fogják látni, melyik ajánlatot tartják legelőnyösebbnek. Mi úgy va­gyunk meggyőződve, hogy iskolánk számára új helyzetet kell teremteni; az" eddig erőtelennek bizonyult vidék

Next

/
Oldalképek
Tartalom