Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

184 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 11. száui. inkább kötik. A forgalom úgyis régóta Tamási rovására Dombóvárt fejlesztette s az előbbit csak a hivatalos élet kötelékei támogatták. Az újabb időben ezek a kapcsolatok is lazultak ; régi érdekkörét közigazgatási téren már 16 éve elvesztette, most van azon a ponton, hogy az igazságszolgáltatás terén is elveszítse. A 70,000 lakosból csak fele marad hozzácsatolva, s Tamásinak meg kell elégednie azzal a kis környékkel, a melyet egy járási középpont az ország bármely részén a magáénak mondhat. E téren tehát nemcsak emelkedést nem találunk, de határozott hanyatlással állunk szemben. Nem változtathat ezen két helyiérdekű vasútja sem, mert épen az egyiknek, a lepsény-dombóvárinak iránya mutatja jövendő helyzetét Dombóvárral szemben. 35 km távolságra egy oly erősen fejlődő város mellett, mint Dombóvár, egy másikat csak nagyon szerencsés földrajzi fekvés, kedvező forgalmi viszonyok, erős gazdasági érdekekkel kapcsolt hivatalos élet bírna fejleszteni; Tamásiban pedig ezeket nem találhatjuk meg, hiszen még meglévő erősségei is ingadoznak. Igazolásul csak azt hozzuk fel, hogy Tamásinak 1891-ben 4800, Dombóvárnak 3300 lakosa volt; ma az előbbinek 5800, az utóbbinak 6800 lakosa van. Gondoljuk most hozzá a mai állapothoz azt a jelentős változást, a melyet a dombóvári főgimnázium megnyitása jelent, a mikor a ma még vetélytársnak tekintett Dombóvár nemcsak forgalmi, ipari, kereskedelmi és hivatali, hanem művelődési középpont is lesz, és kérdezzük: mit fog elérni iskolánk, ha mai helyéről, mely Dombóvártól 40 km-nyire van, egy hozzá ínég közelebb eső községbe jut? Nem tulajdonítunk különös fontosságot annak a körülménynek, hogy Tamási teljesen r. katholikus hely, mert a helybeli tanulók a gimnázium felekezeti jellege miatt nem mennének más középiskolába. Az anyagi és neveltetési előnyök ezt kizárják. Csak azt tartjuk szükségesnek felemlíteni, hogy Tamási vidékének nagy részben r. kath. népességére egyáltalán nem számíthatna egy ref. algimnázium, a mikor a közvetlen közelben az egyéb előnyöket is nyújtó Dombóváron r. kath főgimnázium van. A helybeli tanulók száma jelenleg 53, a kiknek egy harmada a négy felső osztályba jár. Ily kicsiny helybeli létszámhoz erős vidéki népesség szükséges. Mivel pedig a r. kath. vallásúakra nem számithatunk, nézzük, van-e reményünk ref. tanulókra a vidékről. Az a ref. vidék, a melyre a Tamásiban létesülendő ref. gimnázium támaszkodhatnék, az ország legkisebb ref. egyházmegyéje, a külsősomogyi, 21,000 lélekkel. Az egyházmegye területi beosztása oly szerencsétlen, hogy benne középpontot se a földrajzi fekvés, se a közlekedési eszközök nem teremtettek. Egyik végét a Balaton délnyugoti része, másikat Gyönk jelzi. Az egyházak legnagyobb része a Balaton partján fekszik, a honnan csak 20—30 km kocsiúton, vagy Siófokon, Lepsényen át, nagy vasúti kerülővel lehet eljutni Tamásiba. Nem részletezzük itt azt a kérdést, hogy másik fentartó egyházmegyénktől, Tolnától, mely a Duna partján húzódik végig, teljesen el van szigetelve Tamási, — mert erről később óhajtunk szólani. Egyházi szempontból még egyet tartunk kiemelendőnek. Az áthelyezés felmerülésekor Dombóvár ellen egyházi férfiak részéről a legélesebb kifogás az volt, hogy ott nincs református egyház, a mi nélkül ref. gimnáziumot el sem lehet képzelni. Előbbi czikkünkből emlékeznek a szíves olvasók, hogyan áll az egyház ügye Dombóváron. Ehhez csak azt fűzzük most, hogy az ott alakulandó egyház nem 330 hívőre támaszkodhat, mint fennebb már említettük, hanem a népszámlálás által kimutatott 432-re. Ezzel szemben Tamásiban csak a községi kimutatás tud 120 protestánsról. A nagyszokolyi ref. lelkész, ki a tamásii liókegyház gondozója, csak 49-et vezet könyveiben. Azt hisszük, szükségtelen bizonyítani, hogy ilyen viszonyok között ref. egyház Tamásiban belátható időben nem lehet, s még imaházra sem számíthatunk. Ez a körülmény a vallástanítás miatt is érdekel bennünket, mert lelkész nemlétében ennek ellátására külön tanári állást kellene szervezni, a mi ismét újabb terheket róna a gimnáziumra s a fennemlített 2500 K deficzitet emelné. Hallottuk hangoztatni Tamási mellett azt az érvet is, hogy a gimnáziumot eredetileg is annak a vidéknek alapították, a mely Tamási körül elterül, tehát annak körében meg is kell tartani. Ezt a gondolatot alapul véve, a gimnázium számára egyetlen hely jogosult, a vasút, köves út nélkül tengődő, 2000 lakossal bíró Nagyszékely, mely a gimnázium bölcsőjét ringatta. De ezen túlnézve is, ily gondolattal az áthelyezést se lehetett volna megpendíteni. Hiszen ha a gimnázium nem az egyházé, hanem egy vidéké, akkor azt elmozdítani lehetetlen volna. Mi ellenkező nézetet vallunk. A gimnáziumot épen azért kell más vidékre helyezni, mert ez a vidék erőtelen volt fentartására a múltban, erőtelen a jelenben s még sokkal erőtelenebb lesz a jövőben, midőn ugyanezen a vidéken a közeljövőben a lakosság túlnyomó részével azonos felekezethez tartozó középiskola fog megnyílni. Szólani kellene még a gimnázium és a külsősomogyi egyházmegye között lévő viszonyról, a melynek alapján sokan azt vitatják, hogy a gimnáziumot ez egyházmegye területéről elvinni nem lehet, mert az Kiilsősomogyra nézve jogtól való megfosztás lenne, s épen ezért ebbe az egyházmegye soha belemenni nem fog s a fentartó testület somogyi tagjai minden erejükkel meg fogják akadályozni e gondolat valósulhatását. Legyen szabad ezt az ellenvetést most mellőzni, hogy annak helyén és idején minél világosabban fejthessük ki erre vonatkozó véleményünket. Az előadottakon nyugszik a tanári karnak a Tamásiba való áthelyezéssel szemben elfoglalt álláspontja. Az iskola teljes felvirágoztatása érdekében kezdettük a mozgalmat, annak reménye biztatott mindig. Jó lelkiismeret tel nem mondhatjuk, hogy czélunkat Tamásiban elérhetjük. Az eddigi ajánlatokkal még a jelen szükségletei sincsenek fedezve, nemhogy a kor igényeihez mért s különösen a Dombóvár főgimnáziuma miatt elkerülhetetlen szükségletek kielégítésére lehetne reményünk. Semmi kilátás se anyagiakban, se erkölcsiekben a főgimnáziummá való fejlesztésre. Az anyagi gondok épen oly nyomasztóvá lennének rövid idő multán Tamásiban is, mint voltak Gyönkön. Református egyházat ott remélni nem is lehet; maguk a tamásiak azt mondják, nincs is rá szükség. Előttünk áll Dombóvár közeljövőben megnyíló r. kath. főgimnáziuma, mely macába fogja szívni Somogy, Tolnai, Baranya érintkező vidékeinek ifjúságát. Ezzel szemben a mi kis iskolánk anyagi küzdelmeivel, konviktus, internátus nélkül egy fejlődésében megakadt községben meg nem állhat. A döntés nem a mi kezünkben van. Egyetlen fegyverünk a szó, s lelkiismeretünk nem volna nyugodt, ha legalább felvilágosítani nem törekednénk mindazokat, a kiknek a sors a döntést kezükbe adta. Ok fogják látni, melyik ajánlatot tartják legelőnyösebbnek. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy iskolánk számára új helyzetet kell teremteni; az" eddig erőtelennek bizonyult vidék