Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

11. szám. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 167 rendelkezzék! Ez a tervezett újítás Achilles-sarka. E miatt nem szabad a nagy furfanggal kieszelt, de leleplezett újításnak érvényre jutnia! Ezért fogadta el a választmány is a három javaslat közül az elsőt, hogy a hitoktatás továbbra is a felekezetek hatáskörébe tartozzék, azok gondoskodjanak hitoktatóik fizetésének a többi tanárokéval párhuzamos fölemeléséről, viszont az állam is megfelelő támogatásban részesítse „szükség esetén" a felekezeteket. így nem tudja a római egyház középiskolai hitoktatóit úgyszólván mind az állam nyakába varrni, míg a többiek továbbra is viselték volna a hitoktatóik állami „tiszteletdíjai'Mioz adandó többletek terhét. így a száz tanulóhoz kötött, ügyesen kieszelt államosítási terv is megszűnik a maga kiáltó igazságtalanságaival együtt, a melyeket a memorandum is ostoroz. Tanárainkon és hitoktatóinkon se fogják a kongregácziók járszalagán járó káplán-igazgatók a „felsőbb parancsokat'" végrehajtani. Saz a 218,067 korona sem a hetven „kiváltságos0 közt, hanem az igazságnak megfelelően,valamennyi középiskolai vallástanár közt fog megoszlani. Ezért kell nekünk, protestánsoknak is ezt az egyedül igazságos javaslatot magunkévá tennünk és minden erőnkből támogatnunk ! Dr. K. 1. ISKOLAÜGY. A gyön ki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez. (Folytatás.) A dombóvári gimnáziumot a magyar kultura minden barátjának — felekezeti és helyi tekinteteken felülemelkedve — üdvözölni kell. hiszen közszükségletet fog betölteni s az emberekből oly áldozatkézséget, a művelődés oly nagyrabecsülését váltotta ki, a milyenre csak a harmadik egyetem gondolata bírta egy pár nagy városunkat. I)e a gyönki gimnázium szemüvegén nézve mást mutat a kép. A dombóvári gimnázium nemcsak munkatársa lesz a gyönkinek, hanem akaratlanul, önkéntelenül ellensége is. A mint a város magához ragadja a vezetést a körülötte lévő falvak felett; a mint azok erejének felhasználásával emelkedik ipara, kereskedelme, forgalma és művelődése: úgy lesz a'vidékünk ezen erőteljes, haladásra hivatott középpontjával szemben az elszigetelt, ipartól, kereskedelemtől és művelődéstől elmaradott Gyönk is, kicsiny gimnáziumával együtt. Dombóvárt mindenki könnyebben, olcsóbban éri él ; gyermekének a sok kínálkozó szállásadó hely közül a legalkalmasabbat választhatja ki, míg nálunk meg kell elégedni választék hiányában a kevésbé megfelelővel is. Környékünkön sok r. katholikus él, ezeket mind a r. katholikus világ új középpontja vonzza magához. Tanítványaink egyharmad része r. kath. de csak azért, mert eddig Pécs nem tudta magába fogadni az idegen megyebelieket; ezeket természetesen elveszti a ref. Gyönk a r. kath. Dombóvárral szemben. Négy évvel ezelőtt nyilt meg Bonyhádon az V. osztály, s az a remény, hogy az egész középiskolai pályát egy helyen, egy szellemben lehet megfutni, tanítványaink egyharmad részétől megfosztott. Mi lesz, ha nem a nálunk nem létező V. osztály nyílik meg, hanem a nálunk is létező I. osztály? Alsó osztályaink az újonnan nyilt felső osztályok versenyét is megsínylették, mennyivel inkább megszenvedik az új alsó osztályokat! Hasonló baj fenyeget egy másik oldalról is. A közokt. kormány tárgyalásokat folytat Szekszárd városával egy állami internátus felállítását illetőleg. A város 160,000 K költséggel felépíti és berendezi, az állam évi 12,000 K költséggel fentartja. Ez az internátus a közel jövőben megnyílik. A kultura versenyének lehetne nevezni ezt a mozgalmat Szekszárdon és Dombóváron. Mit állítunk mi e versenyben a magunk védelmére ? Hogy tudunk fenmaradni ezek után ? A fentartó testület felszólítására készült költségvetési munka, Gyönk 2000 K évi ajánlatát is beletudva a jövedelmekbe, évi 3900 K deficzitet mutat, pedig abban a tervezetben a növendékek segélyezésére csak az eddigi 4—500 K van felvéve, holott erre a czélra 4— 5000 K kellene a dombóvári gimnázium és a szekszárdi internátus megnyitása után, mert különben tanítványaink száma lehetetlen módon megapad. Új, modern iskolaépület most csak kettő van szomszédságunkban, Szekszárdon és Bonyhádon, nemsokára lesz Dombóváron is. Vájjon ezek mellett a mi régi, czélszerűtlen, földszintjén nedves és sötét épületünkbe hány szülő adja gyermekét? Pedig az új épület 120,000—130,000 K-ba legalább is belekerül. Ha ebből az állam 80 000 K-t átvesz is, még mindig marad olyan 40,000—50,000 K teher, a melyre sehol sem találunk fedezetet. Régi épületünket internátussá nem alakíthatjuk, mert olyan épület, melynek egyes helyiségei néhány órai iskolai tartózkodásra is egészségtelenek, állandó lakásul fejlődőben lévő növendékek számára nem alkalmazható. íme egy másik, elkerülhetetlen szükséglet, amelyre fedezetünk nem lehet. Nem is szükséges az internátus építését, berendezését és lentartását számokban kifejezni, annyira lehetetlen a szükségletek előteremtése. Itt a szegénységgel küzdő Gyönk segítsége számot se tehet, csak egy újabb nagy alapítvány segíthetne. Még egy körülmény felendítését tartjuk szükségesnek. Midőn a f. évi közokt. költségvetést a képviselőház asztalára tették, s az néhány kisebb felvidéki városnak állami középiskolát helyezett kilátásba, Benisch Artúr pécsi reáliskolai tanár tollából egy nagyon figyelemreméltó s bennünket közelről érdeklő czikket hozott a Tanáregyesületi Közlöny. A kulturális szükségletek szempontjából birálta középiskoláinknak az ország területén való elosztását. Kiemelte, mennyire el van látva a Felvidék középiskolákkal s mennyire szükségét érzik a nagy