Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 11-ik szam. Budapest, 1911 márczius 12. ? PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz„ a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenó. Előfizetés! ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az élet értéke. Andrdssy Kálmán. — Vezérczikk: A középiskolai vallástanárok státusrendezése. I)r. K. I. — Iskolaügy: A gyönki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez fíaky István. — Belföld : Közérdekű döntvények. — Külföld: Svájcz, Hollandia, Német, Francziaország és Belgium. — Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben Molnár János. — Nekrolog: Özv. Török Pálné, szül. Alnutt Rákhel. //. I. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az élet értéke. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?'' Mt. 16.s

,. Az idézett bibliai helyen úgy látja lelkem Jézust, mintha kezében mérleget tartana s mérné az emberi élet értékét. A mérleg egyik csészéjében a rajtunk kiviil levő világ, a másik csészében saját benső világunk. Nem lehet épen csak esetleges, hogy az idézett figyelmeztetés három evangélistánál található fel, csaknem szórói-szóra. Annyit mindenesetre tanúsít, hogy a kik megírták, akár önmagukért, akár Mesterükért, kiváló súlyt helyeznek e figyelmeztetésre. Krisztus Urunk az élet hasznára figyelmeztet. A mi életünk valami haszon által becses, értékes, kellemes és Istennek tetsző. Bennünk is megvan, hogy a dolgokat hasznosság rempontjából bíráljuk el. És pedig mindig saját szeméi} ink az a középpont, melyhez minél közelebb igyekszünk hozni minél több olyan dolgot, mely nekünk hasznos. Egyéni érdekünk — a dolgok értéke. Az ember igyekszik mindig tovább-tovább. mindig nagyobb körben gyűjteni és magához kötni az életre hasznos dolgokat. Földi javaknak is hívjuk, vagy : minden földi javak egyenértéke nevén egy szóval — pénznek. Pénzen vehető minden földi jó. Legalább így gondolják az emberek. Ezért üzérkednek, ezért törekszenek előkelő állásokba, hivatalokba, rangosztályokba. Es mind e törekvést az élet hasznául véljük. Krisztus pedig elibéuk áll a mérleggel és szól: nézd, egyik csészében a lelked, a másik csészében minden világi haszon s a mérleg nincs egyensúlyban. Törekvésed kétirányú nem lehet. Vágy — vagy. „Nem szolgálhattok egyszerre két urnák. Istennek és a MnromOnnak.* A mammont vegyük a legjobb értelemben. De egy dolog bizonyos : ha a rajtunk kívül levő világ megnyerésére törekszünk, ez a világ leköt, szolgálatába kényszerít. Legyen az jóság, szépség, minél jobb. minél szebb, annál erősebben von magához és köt magához. Azon veszszük észre, hogy fogva vagyunk. Ez már a lélek kára, Krisztus szerint. Mert Krisztus a lélek szabadsága végett jött e földre. Krisztus a lélek számára uralmat akar biztosítani és nem szolgaságot. Ezt a czélját számtalan helyen kifejezésre juttatja. A lélek alkotó erői a szabad mozgásban fejlenek s ha ez erőket leköti a külvilág, úgy jár, mint a fagyott rög, melyet leköt a jég s a benne levő mag csirát se verhet, holott gyümölcsözésre van rendelve. S ha még a föld sem értékes gyümölcsözés nélkül, hogy lehetne értékes az élet alkotások nélkül ? ! Tényleg úgy van, hogy minél nagyobb tömeget mondhat magáénak valaki, annál inkább érzi idegenségét az emberi társaság között. Szakadoznak azok a láthatlan szálak, melyek a közös sors együttérzését adják s mely együttérzés mélysége és tisztasága teremti meg a lélek magasabb életét és örömét. Ezért vágyunk elsőségekre is, kiválóságra, vezető szerepre; s általánosan elfogadott igazság, hogy a valódi nagy ember milliók gondolatát és érzését hordja lelkében s tiszta hangot tud adni milliók gondolatának és érzésének. Minő semmiség ehhez viszonyítva egy tőzsér, vagy nagybirtok ura, ki teljesen eltűnik javai között, mint maga is egy darab anyag. Innen van, hogy az úgynevezett pénzeszsákok élete nagyon sivár s közülök a mégis emberebbek úgy könnyitenek magukon, hogy jótékonyságot gyakorolnak, így akarják azokat az elszakadozott látatlan szálakat összekötözgetni. Az igazi haszon tehát egészen másutt, van, mint a merre a földi vágyak mutatnak és vonnak.