Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

Az anyaszentegyházak keletkezése örömmel tölt el; de a szép nagy solti egyház gyengülése eJ szomorít, mert engedi leszakadni kebeléről kincsét: iskoláját. Hogy lehet ezt engedni! ? Napról-napra látjuk, hogy egyetemi tanszékek betöltésénél a klerikális befolyás által előállható kompromittáló támadtatásokon túl teszi magát a kormány minisztere; avagy fogja-e respektálni az elemi iskolánál vállalt kötelezettségét? Én félek, hogy aggodalmamat újabb lények fogják bizonyítani ! Többiről később! Isten áldja, szerkesztő uram! Balatoni István. Közérdekű döntvények. I. A felekezeti tanítók terményjárandóságai körül felmerülő vitás kérdések csak akkor tartoznak a bíróság hatáskörébe, ha az értékmegállapítás válik vitássá. 1323/1910. K. sz. Ö Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság D. Ignácz és társai a—i lakosok panaszát T. vármegye közigazgatási bizottságának 1909. évi április hó 14-én 1059. sz. alatt hozott határozata ellen, mellyel a zs—i járás főszolgabirájának 6440/908. sz. határozatát jóváhagyva, a községet I). Ernő róin. kath. kántortanító részére 1907. év óta hátralékos fajárandóság fejében 415 korona rneglizetésére kötelezte, 1910. évi augusztus 30-ik napján tartott nyilvános ülésében, az 1896. évi XXVI. t.-cz. 51. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: A magyar királyi közigazgatási bíróság ebben az ügyben a maga hatáskörét meg nem állapítja s a panaszt, a kapcsolatos tárgyiratokkal átteszi a vallás-és közoktatásügyi magyar királyi miniszterhez. Indokolás: A bíróság elé terjesztett tárgyiratokból megállapítható, hogy ez az ügy a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter 1909. évi szeptember hó 29-én 100845. szám alatt kelt rendeletében foglalt utasítása folytán, az 1896: XXVI. törvényczik 51. §-ának második pontjára való hivatkozással tereltetett a közigazgatási bírósághoz. Ámde ez az utasítás téves volt, a mennyiben az idézett törvényhely szerint a közigazgatási bizottságnak a tanítói fizetés részét képező termények beszedése és kiszolgáltatása tárgyában tett intézkedése ellen csupán abban az esetben van panaszjogorvoslatnak a közigazgatási bíróság előtt helye, ha ez intézkedésben az értékmegállapítás sérelmes, a mi az 1868: XXXVIII. törvényczikk 143. §-ára való hivatkozásából, az előbb említett törvényszakasznak kétséget kizáróan megállapítható; holott a jelen esetben az intézkedésnek az értékmegállapítást illető rendelkezése a jogorvoslati beadványokban nem is említtetik és a panaszosok azon az alapon kérik a sérelmes határozatot hatályon kivül helyezni, mivel az a—i iskola hitfelekezeti jellegű s a fajárandóságot a kegyúr tartozik kiszolgáltatni : a politikai község tehát annak kiszolgáltatására nem kötelezhető. Hogy hitfelekezeti tanítóknál a terménybeli illetmény kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségnek vitássá vált kérdése nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe: az nyilvánvaló abból is, hogy a hitfelekezeti tanítóknál a pénzbeli illetmények kiszolgáltatása iránt való kötelezettség kérdését sem utalta a törvény a közigazgatási bíróság hatáskörébe. Már pedig ugyanazok az okok, melyek a pénzbeli járandóságnál a kötelezettség kérdését illetően a közigazgatási biróság hatáskörének kizárására vezettek, a terménybeli járandóságnál is fenforognak; és meg nem engedhető ellentmondás volna a törvényben, ha azt akkép kellene érteni, hogy ugyanazt a kérdést, t. i. a kötelezettség kérdését, — a terménybeli illetményeknél a közigazgatási biróság hatáskörébe utalja, egyéb illetményeknél pedig a biróság hatásköréből kizárja. Eszerint a biróság hatásköre fenforgó vitás kérdésben az 1896: XXVI. törvényczik 51. §-ának 2. pontja alapján meg nem állapítható ; mint liitfelekezeti tanítói illetmény kérdést pedig, ezen törvény 53. §-ának 1. pontjára és 19. §-ára való tekintettel, hatáskör hiányában e biróság érdemi elbírálás alá szintén nem veheti: ennélfogva jelen végzés rendelkező része értelmében kellett határozni. II. Tanító özvegyétől a már megállapított özvegyi segély illetve árvagyámpénz véglegesen meg nem vonható azért, mert külföldre költözött; az özvegyi ellátásnak és árvagyámpénznek a monarchia határain kivül való élvezéséhez azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter külön engedélye szükséges.* 2952/1910. K. sz. Ö Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási biróság S. E. József izraelita tanító özvegye F. Katalin d—i (Amerika : Colorado-állam) lakosnak panaszát a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter 1908. évi augusztus hó ll-én 94258. szám alatt kelt rendelete ellen, mellyel a panaszost azzal a kérelmével, hogy saját özvegyi segély- és gyermekeinek árvagyámpénzét külföldi tartózkodásában is élvezhesse, elutasította, 1910. évi június hó 15. napján tartott nyilvános ülésében, az 1896 : XXVI. törvényczikk 53. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg ítélt: A magyar királyi közigazgatási biróság a panasznak annyiban helyt ad, hogy a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszternek 44346/1906. szám alatt tett azt az intézkedését, mellyel a vitás özvegyi segély-és árvagyámpénz állandó beszüntetése rendeltetett el, hatályon kivül helyezi; özv. S. Eliásné azon panaszbeli kérelmének pedig, hogy részére az említett ellátási illet* A biróság tehát a miniszternek azt az intézkedését, melylyel az említett engedélyt megtagadja, érdemi birálat alá nem veheti. Szerk.