Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Úr! Megjelent az egyházkerület jegyzőkönyve. Hogy félre ne értsen, nem az 1911. évi tavaszi, hanem az 1910. évi őszi közgyűlésről. A Gergely-féle naptár sorrendben az örvendezésre hivatott farsangot elébe teszi a böjtnek; mi azonban előbb böjtöltünk a jegyzőkönyv hiánya miatt, s most farsangolunk: azaz örvendezünk. Engedje meg kedves szerkesztő úr, hogy sétát tegyünk benne; megérdemli, s mielőtt betekintenénk: lássuk kivül. Ez a jegyzőkönyv a 1910. év október 22. és következő napjain tartott egyházkerületi közgyűlésről szól. Október, november, deczember, január, február, tehát ötödik hónapra kapjuk kézhez. Keriiletszerte erős várakozás előzte meg megjelenését, s mint ilyen kedves vendéget, szeretettel fogadtuk. Szabad legyen megállanom itt kissé. Keresem, kutatom okát a nagy késésnek. Sőt meg is találom, kifejezésre is juttatom. Egyházkerületünk főjegyzői hivatala oly elfoglalt tisztség, mely lényegével, fontosságával, sokoldalúságával teljesen igénybe veszi idejét annak, a ki azt jól betölteni hivatva van. Jelen esetben azonban a kerületi főjegyzői tisztet egyházkerületünk egyik legnépesebb egyházmegyéjének esperese tölti be. Kiváló egyéniség, kire sok talentum bízatott. Azonban a népes egyházmegye kormányzása, a mellett a népes gyülekezet vezetése, csodálatos-e, hogy erejét elannyira igénybe veszi, hogy valamelyik munkaterén a sokszoros elfoglaltság reakcziója érezhetővé válik ? Eltekintve személyi tekintetekről, elvi téren mozogjunk. Bátor vagyok kérdésbe tenni, kedves szerkesztő uram, hogy kerületi tisztségeink egy kézben csoportosítása helyes-e ? Mert lehetetlen, hogy a hivatalok halmozásán kivül más oka volna a jegyzőkönyv állandó késedelmének. Most már nyissuk fel lapjait. A régi jó nevek és erők sorrendjében örvendetes növekedés, most az új tanácsbirák: Szabó Aladár dr. és Kovácsy Sándor dr. által szaporodtak. Benkö Gyulával a gondnoki kar egészíttetett ki. Azután jő a püspöki jelentés. Ez a jegyzőkönyv mindenkori szépsége. A menyasszony szeretete az ő vőlegényéhez. Csak a menyasszonyi koszorúból hiányzik egy pár szál virág, a mit pedig épen az első püspöki jelentés a legékesebbnek és legkívánatosabbnak mondott akkor: a perselypénzek és Isten dicsőségére adakozások teljes kimutatása! Szószékeinken hangoztatandók és jegyzőkönyvünkre nem volnának-e méltók? Nem értem. Az elhunyt kiválókról megemlékezvén, a határozatból már br. Vay Béla emlékét elmosta a Tisza vize. Az első nap jelentős tárgyai közül kiemelkedik a Scontro (26. sz. h.) pontja. Ebben arról van szó," hogy a földhitelintézet ajánlatot tett a konventnek, mely szerint hajlandó a közalap letétjében lévő értékpapírokra, ezeknek szabályszerű fedezete mellett, a tőkekamat segélyeknek megfelelő összegeket 4V2

% mellett folyósítani. A gyülekezetek ezzel szemben 5'9269% fizetnének a földhitelintézetnek, 32 esztendei annuitással. Magyarul ez azt teszi, hogy a földhitelintézet elfogadja a mi pénzünket; 4l

'/a°/o"0

' érte, de mi tőlünk, ha kölcsön adja, 5'92%-o

t

kér. Néki megmarad l"42°/o haszon, a miért ezt a műveletet lebonyolítja. A konvent a kerületek véleményét kéri. A kerület egyhangúlag elfogadja. íme a czentralizáczió terhes következménye ! A gyülekezetek, egyházmegyék meg se kérdeztetnek, holott bizonyos, hogy senki sincs, ki e művelet helyességét elismerné, — még az azt megszavazó gyűlési tagok sem. Nem adhatná a kölcsönt teljesen maga a közalap ? Milliók kezelésénél 1'42% n

a

gy összegre rúg és kerületünk igen galans a konventtel együtt, hogy e pénzügyi műveletbe belemegy, mert nékiek ez — kényelmesebb ! E miatt csak az egyházmegyék egyeteme zúdulhatna fel és tiltakozhatna az ellen ; de vajh ! mi mozdítja meg e nagy testet? A második napot jó csomó adás-vételi szerződés megerősítése vagy elutasítása vezette be. E téren sajnosan nélkülözzük az egyöntetű eljárást. A töméntelen formahiba kaotikus zavarrá teszik az eladások körüli eljárást. Helyes volna a törvény mellé egy kis „használati utasítás!" Ezek jegyzőkönybe vétele különben stilisztikai tekintetben éles ellentéte a püspöki jelentésnek, a sok tatik-tetik miatt. Nem magyarosabb-e: a közgyűlés elfogadja és ajánlja, — mint az, hogy: elfogadtatik és ajánl tátik! ? A kerületi ügyész és vagyonkezelő igazán dicséretet érdemelnek munkásságukért, mert oly kimerítő, részletes és minden pontra kiterjedő, nagy alapossággal dolgoznak, hogy gyönyörűség látni. Örömre hangol a főgondnoknak 77. sz. alatt tett előterjesztése, midőn egy bizonyos esetből kifolyólag bizottság kiküldését kéri, javaslattétel czeljaból: miként lehetne egyházi közigazgatásunkat gyorsabb menetűvé tenni! Észrevette a főgondnok is, de érezzük mi. is a közigazgatás lassú menetét. Hogy egyebet ne is említsek, itt van az iskolai új törvény körüli eljárás! Oly' chaotikus zavarok állottak elő és oly károk, a melyek felelősségét a konvent a lelkészek vállaira volt kegyes hárítani, holott bizonnyal kimutatható, hogy a károk forrása nem lenn a berkekben, hanem fenn a hegyeken keresendő ! Szokott medreink szétszaggatását nem a meder gyengesége, hanem a fent megszaporodott ár idézte elő ! A kiküldött bizottsági tagoknak adminisztratív tekintetekben sokszor tapasztalt bölcsesége, reméljük, megtalálja a helyes megoldást.