Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-26 / 9. szám

a szlavóniai ifjabb evang. lelkészek nemcsak nem beszélnek magyarul, de esperesükkel együtt, a hol csak tehetik, tüntetnek a magyar állameszme ellen. Evangélikus Laptársunk, szlavóniai tudósítójának állítása alapján, határozottan tagadásba veszi a mi tudósítónk híradásának igazságát, azt írván, hogy az illető lelkész, ha nem tud is úgy magyarul, mint egy debreczeni theológus, de tud annyit, a mennyire szüksége van a hivatalos hatóságokkal való érintkezésben. Tudnia is kell magyarul, mert bár előzőleg róm. kath. pap volt, de Sopronban hallgatott theológiát, ott nyert lelkészi oklevelet. — Mi, a mikor a panaszos levél tartalmát közöltük, megjegyeztük, hogy nem tudjuk a dolog igazi mibenállását, csupán tudósítónk szavahihetősége alapján közöljük a panaszt. A dolog mibenállására nézve kaptunk azután egy más kézből eredt levelet is, a melynek tartalmát azonban, nem akarván a dolgot tovább űznifűzni, nem közöltük. Mivel azonban Evang. Laptársunk tudósítója tagadja a mi tudósítónk állításainak igazságát, közöljük abból a második levélből a következőket: „Nagytiszteletű Szerkesztő úr! B. lapjának 5. számában „Az evangélium őrhelyei Szlavóniában" czímen szóvá teszi, hogy az újonnan alakult pozsegai evang. gyülekezet lelkésze — egy evang. lap tudósításával szemben — egy szót sem tud magyarul. Hozzá tetszett tenni, hogy a dolog igazi mibenállását nem tudják... (Én) tudom a dolog igazi mibenállását is. A pozsegai evang. gyülekezet lelkésze valóbím egy szót sem tud magyarul. Még egy pár hónap előtt Dugoselon volt róni. kath. káplán, tehát horvát róm. kath. pap. Hogy ez mit jelent itt, azt mi tudjuk legjobban. A dolog annál sajnálatosabb, mert a Pozsega körüli evangélikusok jó része magyar. De talán ez lenne még a kisebb hiba. Az evangélikus egyházat sokkal közelebbről érdekelheti az, hogy ezen lelkészük az istentiszteletnek teljesen róm. kath. színezetet ad. Az evangélikus, sokféle liturgiának egyike sem oly pápistás, mint az általa végzett, előttem pontrólpontra elmondott, elpanaszolt liturgia. Hogyan hirdetheti a tiszta evangéliumot?" — Ez az értesítés a mi tudósítónk állításait erősíti a pozsegai lelkészt illetőleg. Az ellentétes állításokból mi úgy látjuk, hogy középen van az igazság, a mi azonban még így sem megnyugtató. Úgy látjuk, hogy a pozsegai lelkész tud ugyan valamit magyarul; tudnia kell, ha Sopronban hallgatott előadásokat és ott nyert lelkészi okleyelet. De ha tud is, — nem beszél és nem akar beszélni magyarul! Mint volt horvát róm. kath. papnál ezt nem' is csodáljuk. Azon azonban csodálkozunk, hogy evangélikus testvéregyházunk intézői a szlavóniai evangéliumi őrhelyekre gondosabban nem válogatják meg az embereket! Pályázat angolországi theologiai tanulmányi ösztöndíjra. A ref. egyház egyetemes konventjének elnöksége pályázatot hirdet két angolországi theologiai tanulmányi ösztöndíjra. Egy-egy ösztöndíj összege évi 2000— 2000 korona, mely havi előzetes részletekben folyósíttatik. Ezenkívül mindkét ösztöndíjas 200—200 K útiköltsége ségélyben részesül, mely segélynek fele a kiutazás, fele pedig a hazautazás előtt adatik ki. Ezen ösztöndíjak az 1911/12. iskolaévre adományoztatnak, s azokra oly jeles elŐmenetelű, szorgalmas, kifogástalan magaviseletű ref. papjelöltek pályázhatnak, kik a theologiai tanfolyamnak legalább III. évfolyamát elvégezték s az angol nyelvben oly jártassággal bírnak, hogy az ily nyelvű egyetemi előadásokat sikerrel hallgathatják. Az ösztöndíjas köteles f'. évi július 1-től számítva egy teljes évet Angolországban tölteni s ez idő alatt valamelyik, esetleg a konventi elnökség által kijelölendő ottani szemináriumon vagy egyetemen theologiai és angol nyelvi tanulmányokkal úgy foglalkozni, hogy ezen külföldi egyetemen végzett tanév hazai theologiai tanulmányaiba beszámíttassék s az angol nyelvet szóban és írásban teljesen elsajátítsa. Az ösztöndíjas köteles végzett tanulmányait igazolni, jegyzeteit — szükség esetén évközben is — a konventi elnökségnek kívánatra bemutatni. A kiválasztott ösztöndíjas tanuló, s ha még kiskorú, törvényes képviselője is, köteles az első ösztöndíjrészlet felvétele előtt oly értelmű nyilatkozatot aláírni, mely szerint kötelezi magát arra, hogy Angliából való hazajövetelétől számított öt éven belül Amerikába lelkészként való esetleges kiküldetését elfogadja s ott legalabb három évig szolgál, ellenesetben pedig a reáforditott ösztöndíjat és útiköltség-segélyt a konventi elnökségnek visszatéríti. A sajátkezűleg írt, bélyegtelen pályázati kérvények az illetékes theologiai akadémia igazgatójánál (dékánjánál) adandók be f. évi április lió 15. napjáig s ahhoz csatolandók eredetben vagy egyházi hatóság által hitelesített másolatban: 1. folyamodó keresztlevele; 2. a folyamodó szüleinek családi értesítője; 3. az összes középiskolai évvégi (érettségi) bizonyítványok; 4. a theologiai akadémiai leczkekönvv ; 5. a folyamodó rövid, de kimerítő curriculum vitae-je; 6. az akadémia angol nyelvi előadójának bizonyítványa arról, hogy a folyamodó az angol nyelvet mily mértékben birja. Kivánsz-e nagyokat? Ne kívánj! Ezt írhatjuk fölébe e híradásnak, a mely a németországi Gusztáv Adolfegyesülettől várható segélyekre vonatkozik. A Gusztáv Adolf-egyesület érintkezésbe lépett a magyar ref. egyházzal is és a viszonttámogatás reményében felajánlotta segítségét a mi egyházainknak és iskoláinknak. A kilátásba helyezett segítség igen felcsigázta a reménységeket, a mennyiben 1 tanintézet és 167 gyülekezet nyújtotta be kérvényét, összesen 753,392 korona erejéig. Az igényeket az egyházmegyék 655,160, a kerületek 491,388 koronára mérsékelték. A közalap végrehajtó-bizottsága pedig, eleve látván, hogy ily roppant összeget a Gusztáv Adolf-egyesület úgy sem adhat segítségül, összesen 1 iskolát és 100 gyülekezetet hozott javaslatba, 40,000 márka erejéig. Az egyesület elnökségének a közalap végrehajtó-bizottságához küldött értesítése azonban még ezt a nagyon leszállított igényt is kéri leszállítani 1

/10 részre, s arra hívja fel a bizottságot, hogy a segélyezendők sorába a folyó évre csak tízet vegyen fel. Az eredetileg kért összegnek tehát jó ha századrésze adatik meg. E miatt nem a Gusztáv Adolf-egyesületet kárhoztatjuk, hanem saját magunkat. Nem tartjuk ugyanis illendőnek, hogy egy egyesület elé, a melyet eddig egy fillérrel sem támogattunk, mihelyt támogatását felajánlja, olyan feneketlen zsákkal álljunk, mint állottunk. Előbb inkább azt kellett volna megmutatnunk, hogy mi mit tudunk czéljaira juttatni, nem pedig azt, hogy milyen készek vagyunk a kérésre. Az ilyen nagyban való koldulással épen nem szerzünk magunknak becsületet külföldi hitrokonaink előtt! A biblia világforgalma. A brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság az 1909/1910. munkaévben az egész világon 6-620,024 bibliai könyvet adott el, 685,313-mal többet, mint az előző esztendőben. Az eladott példányok közül 843,784 volt teljes biblia, 1.198,226 új testamentum és 4.578,014 egyes bibliai könyv: A társaság a szentírást 424 különböző nyelven nyomatja és terjeszti, bibliás boltjai és 1100 utazó bibliaárúsa utján. A társaság kiadása 5.682,690, bevétele 5.638,940 korona volt. Magyarországon a bibliából és annak egyes könyveiből 106,621 darabot adtak el, csaknem 6000 darabbal töb-