Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-26 / 9. szám

mégis megesik, hogy sokára találja el a bibornokok kollégiuma, hogy ki legyen a pápa. De ha sokáig húzódik is el a választás, azután csak oly eszmei magaslatban áll lelkük előtt a megválasztott, mintha első szavazásra választott volna meg. Kedves szerkesztő uram, egyszer már kifejezésre kellett juttatni, hogy az irányítás bizony jogtalan is, alaptalan is, így hatálytalan is! A megoszlott szavazatok — örömünkre — fényesen dokumentálják ennek igazságát! Isten áldja meg! Balatoni István. * Erre a levélre a következőket jegyezzük meg. Egyáltalában nem kívánjuk a megyei vagy kerületi választásoknál a presbitériumok választási szabadságát korlátozni valamely hivatalos oktroj által. Ez azonban még egyáltalában nem jelenti azt, hogy egy-egy választás alkalmával ne részesüljenek a presbitériumok annyi irányításban sem, hogy az egyházmegyék vagy a kerületek, közgyűléseik alkalmával tartott megbeszéléseik során kiket tartottak érdemeseknek és alkalmasoknak a betöltendő tisztségekre. Személyeknek ilyen módon való figyelembe ajánlása nem oktroj és nem korlátozása a presbitériumok, — illetve a legtöbb esetben: a lelkészek szabad választásának; de alkalmas arra, hogy a szavazatok arra érdemes férfiakra ess nek és ne szóródjanak szót a végtelenségbe. Igaz, hogy a pápaválasztás sem sikerül mindjárt az első szavazással; de a szavazatok csak a püspökökre eshetnek, nem pedig az x—y-i plébánosra. A választás tehát bizonyos kvalitásokhoz van kötve. E kvalitások a mi demokratikus egyházi életünkben természetesen nem lehetnek hierarchikus vagy nagy gyülekezeti külső, hanem csak érdem- és képességbeli belső kvalitások; — de ezeknek azután meg is kellene lenniök. Kik volnának legelső sorban illetékesek e kvalitások meglétének megállapítására, mint az egyházmegyei és a kerületi gyűlések, a melyeken az egyházak, illetve az egyházmegyék és iskolák képviselői tanácskoznak? Hiszen természetszerűleg fel kell tételeznünk, hogy e gyűléseknek alkotó tagjai nemcsak képesek a legérdemesebbek megjelölésére, de lelkiismereti kötelességüknek tekintik azt is, hogy véleményük nyilvánításával az egyház javát munkálják. Ilyen bölcs és megfontolt irányítás nélkül a szavazások olyan bábeli zavart mutatnak, mint a milyet — bizony nekünk nem örömünkre ! — a szóban forgó kerületi aljegyzőválasztás mutatott, a mikor szavaztak némelyek esperesekre, mások ker. tanácsbirákra, némelyek pedig olyan ifjú Timotheusokra, a kik csak épen hogy lerázták magukról az iskola porát. A választási szabadság drága jog, — de élni is kell tudni vele! Egy kerületi tisztség betöltése komoly dolog; nem szabad tehát belőle majáiisi versenyfuttatást csinálni üres ön- vagy fraternizáló jelölgetésekkel! Ezeknek kikerülése végett tartjuk mi szükségesnek az érdemes emberek figyelembe ajánlását s ezáltal a választásoknak bölcs irányítását. E mellett érvényesülhet a választási szabadság, de nem lesz szavazásainkból az egyházi élet komolyságához nem méltó majáiisi versenyfuttatás. Szerk. KÜLFÖLD. Svdj'cs. Dr. Mott János Genfben. Dr. Mott, a keresztyén diákok világszövetségének főtitkára Genfben az egyetemi hallgatóknak előadásokat tartott, melyeken az egyetem tanárai is megjelentek. A kiváló amerikai férfiút maga az egyetem rektora, Montét mutatta be az ifjúságnak. Mott beszéde elején Genf városának a szerepét vázolta a múltban és jelenben. Ebből a városból olyan mozgalom indult meg a reformáczió korában, melynek hatásait még ma is érzi az egész művelt világ. 0 már — mint mondá — 42 különböző népet, nemzetet látogatott meg világkörüli útján, de mindenütt megtalálta ennek a hatásnak a nyomait. Mintegy 2000 egyetemet ós felsőbb tanintézetet látott már, de sehol sem tapasztalta azt, a mit Genf városában. Ennek a városnak egyetemén ugyanis a legkülönbözőbb népek gyermekei sereglenek össze, Ilyen egyetem még csak Párisban, Oxfordban és Tokióban található. Genfben Kelet Nyugattal találkozik. Ez teszi ezt az egyetemet kiválólag érdekessé és fontossá. Beszélt ezután Mott az egyetemek szerepéről általában, melyeket a szellemi élet fényforrásának nevez. Innen indulnak ki az elvek, melyek a modern világot irányítják. Az egyetemekről kell kiindulni annak a mozgalomnak is, mely a mostani világot még ennek a nemzedéknek életében Jézushoz elvezeti és az Isten országába. Elmondotta, hogy a világszövetségnek (Fédération universelle d'Etudiants chrétiens), melynek ő főtitkára, jelenleg az egész világon 140,000 egyetemi hallgató tagja van, a tanárokat is beleszámítva, több mint 40 különböző országból. Fölhívta lelkes beszédében az ifjúságot, hogy szakítson a skepticzizmussal, materializmussal, a mértéktelenséggel, szakítsa ki magát az erkölcstelen élet és a pénzimádás bilincseiből. Fölhívta őket, hogy necsak vallják Jézus tanításait, hanem gyakorolják is erényeit. Kezdjék meg még ma ezt a lelki munkát nagy elhatározással, az akarat minden erejével és kitartásával. „Ébredj, ébredj föl, te, a ki a halottak álmait aluszod és Krisztus beragyog téged az élet világosságával!" Ezekkel a szavakkal fejezte be előadását, melyet az összhallgatósághoz intézett. Tartott ő azután az egyes nemzetek fiainak külön-külön előadásokat: a svájcziaknak, oroszoknak, a Balkán-félszigetről jötteknek. Az oroszok közül most mintegy 250—300 hallgató, a Balkánról 150 van jelenleg a genfi egyetemen. Sőt Mott még a kereskedők és az üzleti világ férfiainak is adott alkalmat, hogy tapasztalatait velük közölje. Három-