Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

A Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület evangélizáló-ter­mében megindult munkákat Isten gazdagon megáldotta; a rendes vasárnapesti istentiszteleteket szép számmal látogatják a gyülekezet tagjai, ezenkívül január hónap­ban négy vallásos estély is tartatott. A legközelebbi jövő szükségleteiről szólott azután az elnök, különösen az egyesületi nagyfontosságú inunka­ágot, a diakonisszaügyet illetőleg. „A tisztelt tagok — mondotta — ismerik küzdelmeinket, kísérletezéseinket és csalódásainkat is. Önzetlenül és teljes odaadással rajta voltunk, hogy a diakonissza hivatást magyar ha­zánkban, mi is, tőlünk lehetőleg megismertessük, meg­szerettessük." „ ... Az ország majdnem minden városá­ból kértek már diakonisszát és itt a fővárosban is hány kórház kívánta őket alkalmazni V! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a diakonisszaügy nemcsak a szenvedő emberiség ügye, — a diakonisszaügy a protestáns egy­házak ügye !... Mind elodázhatatlanabb szükségszerű­séggel lép azért előtérbe az a kívánság, hogy diako­nisszaképző intézete mellé kórházat állítson Egyesületünk, s én nem is kétlem, hogy az Úr, a ki kis kezdetből ennyire segített, „többre bíz ezután", ha hűségeseknek talál bennünket!" A boroszlói diakonisszaház vezetősége nagy szere­tettel késznek nyilatkozott, hogy az egyesületi diako­nisszaház próbatestvéreit kiképezi; az ottani hatalmas intézmények és sokféle munkák bizonyára nemcsak mély hatást fognak gyakorolni az ifjú próbatestvérekre, hanem az evangéliumi munkák gazdag ismeretét is nyújtják majd nekik. Midőn azonban a korház felépül, a kórházi szolgálatra való kiképzés ott fog folytatódni. Egy szakszerűen képzett női titkárnak az evangéliumi munkákba való beállítása szintén föl van véve az egyesület jövő tervei közé. Ezt a női titkárt elkíildhetnék a fiókegyesületek segítségére. Az egyesületi munkákat a vidéken is ez ismertethetné és másfelől összeköttetésbe léphetne a tagokkal, az egyesületi munkák jóakaróival. „Hány fiatal leánv indul most tanítónői pályára, — mondta az elnöki jelentés — a melyet nagy áldozatokkal elvé­gezvén, a mikor a nagy munka eredményét élvezni kellene, megnyugvás és öröm helyett keserűség vár reá abból az okból, hogy kevesebb az állás, mint a vál­lalkozó. Milyen kiszámíthatatlan jót tehetnének ezek közül sokan hazájuknak, egyházuknak, ha akár mint belmissziói titkárok, akár mint diakonisszák óhajtanák szolgálni az Urat." Egyesületünk ehhez nagy örömmel nyújtana segédkezet s biztosíthatná a vállalkozókat, hogy ezen a pályán nem fognak csalódni, hanem az a béke vonul szíveikbe, amely fölülmúlja az élet minden más javát! Végül az egyedülálló, állásban lévő nők számára felállítandó otthonokról szólott az elnök, hangsúlyozván, hogy Budapesten is állított már ilyeneket majdnem min­den felekezet, csak a protestánsok nem. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után dr. Szemere Béláné terjesztette elő titkári jeientését, a mely az Egyesület életében előfordult főbb mozza­natokat ismertette. Az elmúlt évben 3 diakonissza avat­tatott föl. A diakonisszaházban jelenleg, az igazgatónő­vel együtt, 12 diakonissza van, a kik részben magán­ápolással, részben gyülekezeti munkákkal, részben házi­teendőkkel foglalkoznak. A diakonisszák az elmúlt évben magán ápolásban töltöttek 835 napot és 1258 éjjelt, 273 szegényt látogattak, 63 szegény beteget ápoltak, az egy­ház érdekében 192 családot látogattak meg. A főváros területén 10 vasárnapi iskola közül ötben diakonisszák tanítottak. A karácsonyfa-ünnepélyeken összesen 700 gyermek vett részt. A szegénygondozó munka statiszti­kája is érdekes, a mennyiben 253 családnak 700 darab ruhaneműt osztottak ki. A titkári jelentés kiterjeszkedett a nőtisztviselők összejöveteleire, a cselédvédő osztály és egy cseléd­otthon létesítése körül kifejtett munkálkodásra. Hogy azonban a tervezett otthon felállítható legyen, az eddigi­nél sokkal nagyobb erkölcsi és anyagi támogatásra lenne szükség. Végül a hétfői varróórákról, a Magyar Evangéliumi Nőegyesiiletek Nemzeti Szövetségének az elmúlt évben tartott közgyűléséről, a veszprémi leányegyesiilet alaku­lásáról, teaestélyekről ós egyéb ünnepélyekről számolt be. Az „Olajág" és az „Örömhír", az egyesület kia­dásában megjelenő evangéliumi lapok is igyekeztek hiva­tásuknak megfelelni. Szöts Farkasné pénztárosi jelentése szerint az el­múlt évben az összes bevétel 112.039'20 K, összes kiadás 103,\700S7 K, maradvány 8338-83 K. Ingatlan vagyon 91,970-89 K, ingó vagyon 72,844'88 K. Összes vagyon 164,855' 77 K. Az indítványok során, Szöts Farkas válaszmányi tag indítványára báró Radvánszky Gézáné, ki az egye­sületi diakonisszaügyért oly lelkesedéssel és szeretettel munkálkodott, alelnöknek megválasztatott; továbbá el­határozta a közgyűlés, hogy az elhangzott jelentések az évkönyvben kinyomattassanak. A közgyűlés Bilkei Pap István theol. akíld. igazgató buzgó imájával végződött. Tudósító. KÜLFÖLD. Svájcz. Keresztyén ifjak egyesülete. Ez az egyesület (Union chrétienne de Jeunes Gens) legutóbbi nagygyű­lését Genfben tartotta meg. Geisendorf főtitkár .jelen­tése szerint az egyesületet 62 évvel ezelőtt alapították. Jelenleg az egész világon 3000 rendes tagja van. Ezek közül 2000 svájczi, 509 német, 191 franczia, 59 olasz, 54 angol, 44 orosz, 26 magyar, 23 amerikai, 19 svéd, 17 belga és holland. Foglalkozásra nézve vannak kö­zöttük inasok, kereskedősegédek, egyetemi hallgatók töb­ben 400-nál, továbbá szolgák, munkaadók és munkások. Vallásra nézve legtöbb a tagok közt a protestáns, de elég nagy számmal vannak a róm. kath.-ok is és görög

Next

/
Oldalképek
Tartalom