Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

az istenfiúság: — gondolatainknak, érzéseinknek, vágyainknak összpontosított, fegyelmezett, tisztalátású erőkifejtése nélkül lehetők volnának-e? A szem nem látott, fül nem hallott, nem tükörben mutatkozó való igazságok megépítése lelkünkben — csak úgy épülne fel, hánytvetett anyagból, hebehurgya módon, jobbra-balra kacsingatva, egy kicsit Istennek, egy kicsit az ördögnek is.... egy kicsit nekirugaszkodva, egy kicsit szunyókálva ?. .. A nyáron sok mindenfélét építkeztünk. Halomban hevert az építő anyag. A mester válogatta az alkalmas darabokat. Némelyik olyan alkalmasnak látszott, egy szép darab kő, alapnak, ékítésnek és a többi. A próba, a szerszám mutatta meg: mi a látszat ? mi a valóság ? Mi, keresztyének, ily építési anyagok vagyunk — a biblia szerint. Sokszor elgondoltam az építkezésnél. S mi mégis csodálkozunk, hogy egyénileg, társadalmilag, egyházilag — nehezen épül istenországa bennünk, közöttünk. Már azt is sokra vesszük, ha a magunk munkakörében, legalább az ekeszarvára tesszük kezünket. Inkább a mások ekeszarva után babrálunk. Inkább abrakot váró jószág módjára viselkedünk a barázdában, — mint az ekét szilárd kézzel, belátó ésszel, előre tapadó figyelemmel vezető „Isten-munkatársai.. Mintha sohse hallottuk volna a legszeretőbb szívnek legkomolyabb figyelmeztetését: „a ki kezét az eke szarvára tette s azokra néz, melyek háta megett vannak, — nem alkalmas istenországára!" Az évek csak jönnek egymásután — majd jön az aratás is... . 7

, ,,,, , Anarassy Halmari. A protestáns közös bizottság. Sztehlo Kornél, az Evangélikus Lap társszerkesztője felkérte gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy nyilatkozzék azokra az egyházpolitikai kérdésekre nézve, a melyeknek legközelebb leendő megoldását várják a protestánsok. A miniszter teljesítette Sztehlo Kornél kérését és az elébe terjesztett kérdésekre írásban adta meg válaszát. E választ lapunk más helyén közöljük; itt, annak egy pontjával kapcsolatban, a protestáns közös bizottságról és annak a 48: XX. végrehajtása körében végzendő munkájáról akarunk szólani. Sztehlo Kornél ama kérdésére, hogy a 48: XX. végrehajtása tárgyában benyújtandó törvényjavaslatra nézve hajlandó-e a közös bizottság véleményét meghallgatni ? — kijelentette a miniszter, hogy : igen és pedig még a jelen év folyamán. Ha a miniszter szavának áll, a prot. közös bizottságnak módjában lesz a 48: XX. végrehajtásának mikéntjére nézve nyilatkozni, és esetleg az erre vonatkozó törvénytervezet felől véleményt mondani. E nyilatkozás és véleménymondás körül azonban fontos kérdések merülnek fel, a melyek szerintünk eleve tisztázandók, nehogy később keserű panaszokra és elégedetlenségre adjanak alkalmat. Ezeket a kérdéseket mi már több ízben jelezgettük, a mikor a prot. közös. bizottság dolgairól szólottunk. Azok azonban nem ragadták meg egyházi közéletünk figyelmét s nem indítottak eszmecserét. Most tehát itt, a vezető helyen tesszük őket szóvá, s felhívjuk azok megbeszélésére egyházi sajtónkat és közéletünk egyéb tényezőit. Ezek a kérdések: Mi a protestáns közös bizottság ? Miként illeszthető be a két protestáns egyház alkotmányába ? Mely jogkörrel van és lehet felruházva ? A protestáns közös bizottságot, mint tudjuk, a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek, főként pedig a 48: XX. végrehajtásának szorgalmazása teremtette meg, olyképen, hogy mind az ev. egyet, gyűlés, mind a ref. egyet, konvent kiküldötte néhány tagját a közösen érdeklő ügyek megbeszélésére. A ref. egyházalkotmány I. t.-cz. 69—-80. §-ai nem rendelkeznek ugyan a felől, hogy a konventnek jogában áll ilyen bizottság kiküldése, de a gyakorlati élet kívánalmai ós a két testvér egyház közös ügyeinek harmonikus intézhetése érthetővé teszik annak megalkotását. Bár nem törvényben gyökerezik tehát a protestáns közös bizottság létezése, de mivel gyakorlati szükségnek tesz eleget, nincs reá igazi ok, hogy megalkotását és létezését kifogásoljuk. De csak addig nincs, a míg a bizottság csak megbeszélő és a két konventre nézve előkészítő bizottság. Mihelyt azonban nemcsak megbeszél és javasol a konventeknek, hanem határozatokat hoz, felterjesztéseket tesz a kormányhoz, megkereséseket intéz a kerülethez ós végzett dolgairól csak jegyzőkönyvei útján utólag értesíti a konventeket; szóval, mihelyt a kerületekkel és a kormánnyal való érintkezésben átveszi a konventek szerepét: mindjárt feltámadnak a komoly kérdések, hogy mi is hát valóban a közös bizottság? miként illeszthető be egyházalkotmányunkba? mely jogkörrel van és lehet felruházva? A közös bizottság pedig ma már nem mint egyszerű megbeszélő és javasló bizottság szerepel, hanem mint a két a protestáns egyháznak az állammal való érintkezésben legfőbb hivatalos képviselete, a mely a két konvent jogkörének egyik legfontosabb elemét: az állammal való érintkezést szinte egészen magához ragadta. A ki a ref. egyet, konvent jegyzőkönyveinek a protestáns közös bizottság dolgaira vonatkozó aktáit átvizsgálja, igazat kénytelen adni ezen állításunknak. Nem mondjuk, hogy a protestáns közös bizottság az ezen aktákból láthatólag már meglehetősen kialakult jog- ós hatáskörét csupán ragadományként szerezte meg, mert pl. a 48: XX. végrehajtása tárgyában alkotandó törvényjavaslat előzetes tárgyalására, mind a ref. konvent (1907 okt. 53. sz.), mind az ev. egyet, gyűlés (1908. ápr. konv. jkv. V. melléklet) a közös bizottságot hatalmazta fel; de a jegyzőkönyvek a mellett is tanúskodnak, hogy a bizottság, ilyen előzetes felhatalmazás nélkül is közvetlenül érintkezik a kormányokkal, a kerületekkel és intézkedik olyan dolgokban, a melyek a konventek jog- és hatáskörébe tartoznak, s azokról csak gyzőkönyvei kapcsán értesíti a konventeket.