Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

látva többé szilárd pontot. Az utazó dán kereskedő ifjak a hajó szalonjában zongora mellett dalolták népdalaikat s itt hallottam a széles oczeánon először a Björnson által szerzett norvég himnuszt, melynek prózában ez a fordítása : Igen, mi szeretjük ezt az országot, melybe az idő ránczokat harapott s úgy emelkedik a víz fölé. Szeretjük, szeretjük ezer otthonával és gondolunk apánkra, anyánkra és a csendes hosszú éjszakákra, melyeken mondáinkat mesélik s melyek annyi álmot bocsátanak hazánkra. Nagyon művelt emberek a dán kereskedelmi utazók és magasan állanak a mi vigéczeink felett. Egy ily utazó, Aage Berléme, szabad óráiban szeretettel foglalkozott hajónkon is a dán irodalommal s bőröndje tele volt a legújabb és legértékesebb irodalmi művekkel. A széles oczeánon érdekes vitáink is voltak. Szocziálistánk, Laube úr, egy ízben udvarolt Kress lelkésznek, azt mondva, hogy ő nagyra becsüli a r. kath. lelkészek önfeláldozását, hogy házasságra nem lépnek. Ezt már én se hagyhattam szó nélkül, kiemelve, hogy a házasélet sokkal nagyobb kötelezettséget ró az emberre ós hogy a nős lelkész még önzetlenebb lehet, mint a nőtlen. Az életben azt látjuk, hogy az agglegények többnyire nagyon önzők és csak ritka esetben tudnak igazán együtt érezni szenvedő embertársaikkal. Kress lelkész ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy igazán tiszták csak azok. kik a szüzességi fogadalmat megtartják. Mire nézve én megjegyeztem, hogy igazi tiszta lelkület csak ott van, a hol a házastársak igazán és őszintén szeretik egymást. Nálunk Magyarországon a nép nem igen hisz a r. kath. papok szüzességében — s a papi központokban, a püspöki városokban legnagyobb kiterjedésű a prostituczió. Erre Kress megjegyezte, hogy ez a nézet a r. kath. papságról Amerikában is, — de ott ez rágalom ! Nem folytattuk tovább e tárgyát s az én szocziálistám erős leczkét kapott Braun gyárostól, a midőn előhozakodott egyházi közönyösségével. Ők, úgymond, magában Lipcsében 100,000 vannak, kik lélekben már szakítottak az egyházzal, de ki nem lépnek az egyházból, mert ez még társadalmi kellemetlenséggel járna. Ok vasárnaponként színházba járnak, melyet ilyenkor a szocziálisták bérelnek ki. A belépti díj 70 fillér, a helyeket aztán kisorsolják. Braun és Laube, ez a két homlokegyenest ellenkező politikai irányú ember, békésen megfértek egymással. Nálunk az ilyesmi a lehetetlenségek közé tartozik, mert nálunk még az igazi gondolatszabadság világáig nem bírtunk felemelkedni. Laube úr Kress-szel egy táborba került, a midőn az antimilitárizmusról volt szó; míg leghevesebb ellenfelei voltak Braun, a nagykereskedő és Phelps, a nyugalmazott angol kapitány. Az angol kapitány azt mondta, hogyha az angol katonaságot elhívnák Indiából, úgy ez egy millió ártatlan ember életébe kerülne. Én nagy figyelemmel hallgattam Kress érveit az antimilitárizmus mellett, ő rámutatott hazájára, az északamerikai Egyesült Államra. Hát bizony, katonaság nélkül ma sem Francziaország, sem Ausztria nem lennének róm. katholikus államok. Egy éjszaka — a világos éjszakák táját már elhagytuk — a Dániához tartozó farői szigetek mellett haladtunk el. Érdekes szigetcsoport ez. Lakói között nagy az elégületlenség, mivel a fárői tájnyelvvel szemben a dán állam a dán nyelvet erőszakolja a népiskolákban. Vasárnap reggel ismét Skóczia partjai mellett haladtunk. Gyönyörű tükörsima volt a tenger s egész utam alatt az első nap, a mikor télikabát nélkül időzhettem a hajó fedélzetén. Milyen ellentét a szegény Izland és a gazdag brit föld között. Itt mindenütt világítótorony áll s minden lehetőt megtesznek a hajózás biztonsága érdekében. Midőn másnap este Edinburghból elindultunk, hogy átevezzünk az északi tengeren, a tenger ismét tükörsima volt. De alig értünk ki a nyílt tengerre, megszólalt a hajó kürtje, mert sűrű köd ereszkedett le. Ez a legveszélyesebb utazás, különösen ezen a tájon, a hol oly sűrű a hajóközlekedés. Egész éjjel ébren voltunk, egykét útitársunk kivételével. A kapitány biztatott, hogy oly kevesen vagyunk s így mindnyájan elférünk a mentőcsónakokban. Reggel aztán felszállott a köd s mindnyájan fellélegzettünk. Én a két napot, míg az északi tengeren haladtunk, többnyire a fedélzeten töltöttem, elmerengve, hogy oly sok veszélyből kiszabadultam Isten segedelmével. Azon éjjel, midőn a Kattegatra értünk, hirtelen nagy vihar támadt. Nem messze hajónktól egy vitorlás hajó úgy látszott, hogy egészen felfordult. A derék kormányos odaszólt a kapitányhoz : „Kapitány úr, az Istenért, siessünk, mentsük meg szegényeket".— „Nem kell hirtelenkedni fiam, ott még nincs baj, ha volna, már arra tartanánk". Válaszolt a kapitány — s íme egyszerre, bár megtépett vitorlákkal, rendbe jött a hajó. E két igazán derék embert én nagyon megszerettem. Ezek keresztyenek, kiknek fő óhajuk menteni, szabadítani s nem üldözni, letiporni, a miben korunk hatalomtól megittasodott pogányai lelki gyönyörűségüket lelik. Mikor Kopenhága kikötője felé közeledtünk, ott állt a hajóhídon Godfredsen kapitány úr legszebb egyenruhájában. O volt közöttünk a legboldogabb ember. Mi örültünk, hogy kedveseinkhez közelebb értünk. O örült, mert hivatását hűen betöltötte és visszahozott mindent, a mi reá volt bízva. Hű szolga, kinek munkáját Isten megáldotta. Sz. L. KÖNYVISMERTETÉS. Tankó Béla (szászvárosi ref. fögimn. vallástanár): Nietzsche erkölcsi értékelése és a keresztyénség erkölcsi elvei. Szászváros. Szászvárosi Könyvnyomda Részvény-Társaság gyorssajtója. 1909. (28 1.) 8U

. Ára? Nietzschenek s a keresztyénségnek a viszonya két évtized óta állandó érdeklődés és irodalmi munkásság tárgyát képezi. A prot. theológusok köziil is foglalkoztak egypáran, legalább kisebb értekezésekben, ezzel a korszerű kérdéssel. Szlávik Mátyás (1898) és Masznyik Endre (1905) idevágó értekezései után jött Szász Béla könyve (A