Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-18 / 51. szám

ha maga a halál találna jönni: jól van! azt is Isten küldi. Nem azért van az, hogy megijesszen. Megvannak számunkra az Ígéretek. Jézus Krisztus megfizette a mi váltságdíjunkat. Miénk a bűnbocsánat; az örök élet vár reánk. És Isten hívó szavára mindig készen állva, mi­helyt azt meghallja, gyorsan felel a hívő : „Itt vagyok, Uram, kész vagyok Hozzád menni". Pilátus, midőn Jézust a nép elé állította, szólha­tott, így: íme, az ember. És én, midőn ezt a hívőt állí­tom szemetek elé, szólhatok így: íme, egy ember. Egy ember, a ki birtokában van mindannak, a mi valakit leginkább emberré tehet: a jellemnek, a jellem hajt­hatatlan szilárdságának. Egy ember, a ki nem veti meg azt, a mi természetes, mert a természet a maga egé­szében Isten adománya, a ki testét úgy gondozza, mint magának a Szentléleknek templomát, tudva, hogy a test mindig a lélek szolgálatában áll. Egy ember, a ki füg­getlen mindentől, csak azért, hogy Istentől függhessen, a ki semmit és senkit nem fél, mivel az Istent féli. bi­zonyára nem rabszolgai félelemmel, a mely megbecste­lenít, de gyermeki félelemmel, a mely nemesít. Az ilyen embernek végezetül vájjon mit árthat a fájdalom, sőt az üldözés és annak gyötrelmei? Mit árt­hat még maga a gonosz is és annak finomabb vagy durvább kísértései? Bizony elerőtlenül ő nem egyszer, de ismét lielyreállíttatik mindig. Hiszen az Örökkévaló erős karjaiba támaszkodva küzd, mert az Örökkévaló az, a ki benne és érte harczol angyalainak légióival egye­temben. Lábai a földön, a világ szomorú, durva valóságá­ban, porában és sarában! De szemei magasan, feje magasan, szíve magasan, a mennyben, Isten saját szí­vében ! És annál inkább kiterjeszti uralmát a föld felett, mennél inkább föléje emelkedett. Birtokába veszi, ural­kodik fölötte, formálja azt. És ebben az Isten által rendelt munkában hogyan lenne Ő gyáva vagy ingadozó ? Hogyan ismerhetne rest­séget, avagy csüggedést? Mint rettenthetetlen katona, a ki isteni vezetője felől bizonyos, megy előre, az első sorban mindenütt, mindig, a test és lélek minden harczában, az élet min­den küzdelmében. Isten az ő erős vára, magas tornya, biztos bástyája, bevehetetlen erőssége, áttörhetetlen pajzsa. Nehézségek, veszedelmek, ezer vereség, százezer halál ? Isten EZ^ íl ki életre hív. Lennének bár magas hegyek az útjában, melyek azt elzárják: a hit szárnyakat adna neki és Istene azok felett is általvinné... Ember, a milyennek lennie kell a nyomorúságok él­tének e pusztáján; pusztán, a hol mégis mindenfelé az isteni kegyelem csodálatos virágai is nyílhatnak. Eredj hát utadon, óh hívő ! Eredj te legmegvetésre­méltóbb minden teremtmények között, szegény csúszó féreg, sárból alkotott semmiség, megtestesülése minden bűnnek és minden tisztátalanságnak — és mégis, min­den teremtmények között a legdicsőbb, Isten kiválasztott örököse, dicsőségének osztályosa, a Jézus Krisztus tes­tének tagja. Az angyalok a te nemzetségedből valók és te azt mondod nekik : Ti vagytok az én testvéreim. Is­tennek kiválasztott gyermeke mind öröktől fogva mind örökké! (Folyt, köv.) BELFÖLD. A mértékletességi egyesületek országos gyűlése. A magyarországi „Kék-~keresztu alkoholellenes egye­sületek f. hó 4-én újjászervező gyűlést tartottak, melyen a lelépett központi-bizottság helyébe Perényi Józsefet elnökké, dr. Kováts Istvánt és Pesti Jánost alelnökökké, továbbá Moosberger Istvánt jegyzővé, dr. Fleischer Gyulát jogügyi tanácsossá és dr. Schimmert Gusztávot pénztá­rossá választották. Ezenkívül 18 tagú választmányt küldtek ki. így 24 tagból álló új országos bizottság választatott az örvendetesen előrehaladó „Kék-kereszt" ügyeinek tovább­vezetésére. A lelépő vezetőségnek, különösen pedig az eddigi elnöknek, Biberauer Richárd lelkésznek az érdemeit a bizottság jegyzőkönyvi köszönetben örökítette meg. A volt elnök ugyanis a magyarországi evangéliumi ala­pon álló abstinens egyesületek ügyeit éveken keresztül elismerésre méltó odaadással vezette. Hasonlóképen jegyző­könyvi köszönetet szavaztak Biberauer Tivadar nyugal­mazott állam vasúti főfelügyelőnek, a budapesti „Kék­kereszt" egyesület alapítójának és sokáig lelkes elnöké­nek is, ki annak idejen betegsége miatt volt kénytelen az egyesület vezetőségétől visszalépni. A ma már itt-ott működő vidéki „Kék-kereszt" egyesületek is részben az ő fáradhatatlan tevékenységének köszönhetik létüket. A nagygyűlés délelőtti tanácskozásán az új köz­ponti-bizottság megválasztásán kivül a további teendőket, így a munka országos kiszélesítését és a „Kék-kereszt" egyesületek nagyobb elterjedését illetőleg nagyfontosságú határozatokat hoztak. A központi bizottság tervszerűen beutazza az országot vidéki egyesületek létesítése czéljá­ból. E végből köriratban megkeresi a prot. egyház­kerületek vezetőségeit, hogy az ügyet felkarolva, az egyházak lelkészeihez és tanítóihoz felhívást intézzenek, hogy emez, a lelki életet oly közelről érintő kérdéssel foglalkozzanak és a központi-bizottságnak erre állandóan kész tagjait evangéliumi alapon nyugvó, szakszerű előadá­sok tartására meghívják. Ezek az előadások ingyen tartatnak és költségeik a meghívó egyházakat vagy testületeket nem terhelik. Határozatba ment továbbá a budapesti „Kék-kereszt" egyesület közlönyének, a „Ne csüggedj el" cz. kis lapnak „A Magyarországi Kék­kereszt Egyesületek Közlönye" néven szélesebb körökben leendő terjesztése, valamint a régi alapszabályok át­dolgozása és mielőbbi belügyminiszteri jóváhagyás kérel­mezése is. Igen fölemelő és bátorító volt a svájezi „Kék­kereszt" egyesületek, nevezetesen a berni egyesület és a genfi központi bizottság lelkes üdvözlése és ama bizta­tás, hogy a magyarországi h Kék-kereszt" egyesületek központi-bizottságát országos munkájában jövőben is hathatósan támogatni fogják. A svájezi központi bizott­ság ugyanis éveken át bizonyos anyagi hozzájárulással

Next

/
Oldalképek
Tartalom