Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-18 / 51. szám

szokásos szertartásokat és imákat mondottak érte. A plébános vádat emelt ellenök. A bayonne-i biróság a papot elutasította panaszával, mire ez a pau-i felsőbb bírósághoz fordult, mely a papi teendők elvégzésére jogtalanul beavatkozó községi férfiakat elítélte és a perköltségek megtérítésére utasította. Harangozás temetésre. Többször megesett már az, hogy a község polgármestere protestáns vagy polgári temetések alkalmával meghúzatta a helybeli róm. kath. templom harangjait. A plébánosok e miatt rendszerint panaszt emeltek a bíróságon, mely igazat adott nekik és a polgármestereket elmarasztalta. A bar-le-clue-i biróság azonban nemrégiben szakított ezzel az ítélkezési eljárással és kimondotta, hogy az etféle ügy nem a bíróságokhoz tartozik, hanem a közigazgatási hatósághoz. Azt állítja ugyanis, hogy a harangok nem tisztán istentisztelet czéljaira szolgálnak, hanem arra is, hogy jelt adjanak a községtanács üléseinek megkezdésére, az iskolai előadások óráira és a mezei munkások pihenésre térésére. Eme biróság felfogása szerint nem sértheti az a róm. kath. híveket, ha a harangok más felekezetek temetésein megszólalnak. Különben is vannak olyan vidékek, a hol a róm. kath. papok temetések alkalmával szívesen rendelkezésére bocsátják a harangokat a protestáns lelkipásztoroknak. Briand vallásügyi miniszter azonban nem ért egyet a bar-le-due-i birák nézetével és legutóbbi rendeletében azt mondja, hogy a harangok használati joga csak a róm. kath. egyházat illeti meg és egyszersmind elrendeli, hogy ezentúl protestáns vagy polgári temetéseken csak a községi óra harangját húzzák meg. , Olaszország. Valdensek temploma Rómában. Muston lelkész, a vald-i egyház evangelizáló-bizottságának elnöke nem olyan régen az Egyesült-Államokban hivatalos körútat tett és ez alkalommal egy dúsgazdag amerikai nő kerek egy millió lírát ajándékozott a vald-i egyháznak azzal a határozott kikötéssel, hogy ezen az összegen új protestáns templomot emeljenek Rómában. A templom számára már ki is szemelték a telket a Cavour-terén. Körülbelül 1200 hívő foglalhat majd benne helyet. A pápa és a róm. kath. újságírók. A pápa nagyon jól tudja azt, hogy az újságok kiváló terjesztői lehetnek a félelmetes modernizmusnak. Régebbi rendeletét most újra és erősebben hangsúlyozza és sürgeti, hogy minden róm. kath. újság szigorú czenzúra alá vettessék. A czenzor-nak — mint rendeli — rendkívül lelkiismeretesnek és szigorúnak kell lenni. Sőt a róm. kath. újságíróknak esküt kell tenni, hogy nem támogatják az egyházellenes irányt. Minden számból egy példány megküldendő a püspöki hatóságnak, hogy bírálat alá kerülj ün és két példány a Vatikánba az államtitkárság czímére. Nem szabad a püspököknek — se szóval, se írásban — olyan lapot ajánlani, mely legalább is egy éven át ki nem állotta a tűzpróbát. Az engedetlen három megintést kap. Először az egyházi czenzortól és pedig élőszóval. Másodszor a főszerkesztő írásbeli figyelmeztetést nyer. Harmadszor a megbélyegző ítéletet többféle róm. kath. lapban teszik nyilvánossá. Ha a főszerkesztő ezután se tágít, a püspök átokkal sújtja őt és lapját és lapjának olvasóit. Megjegyzendő még, hogy az átokkal való sujtás csak akkor következik be, ha a főszerkesztő három hónapi gondolkozási idő után se adja be a derekát. A pápa kötelességévé teszi az egyházmegye püspökének, hogy a római kúria fönti rendeletét a saját hivatalos lapjában tegye közzé és ne forduljon valamely politikai laphoz. Tartozik a püspök arról is gondoskodni, hogy a róm. kath. lapok szerkesztése ne kerüljön fiatal emberek kezébe, a kik könnyen kizökkenhetnek a kerékvágásból. Papnak egyáltalán nem szabad a szerkesztésben résztvenni. Dr. T. I. IRODALOM. Vasárnap délután. Ágoston Sándor kórógyi ref. lelkész kiadta „Vasárnap délután" czímű folyóiratának 2-ik számát, mely két ívből áll s 8 beszédet foglal magában hozzávaló elő- és utóimákkal. Van benne 2 karácsonyi, 1 ó-évi, 1 új-évi és 4 közönséges alkalmi. Az 1. számot minden magyar ref. lelkésznek megküldötte, a 2. számot már csak azok kapják, a kik vagy előfizetnek vagy előfizetésüket levélben bejelentik. Előfizetési ára a folyóiratnak egy évre 3 korona. A Népművelés f. é. deczember hó 4-iki (40—41.) kettős füzete Tolsztoj-szám volt. Wildner Ödön: Tolsztoj öröke czímen még egyszer szemünk elé idézi az elköltözött képét. A Tolsztoj alakja előtt is elmondhatjuk a legnagyobb magasztalást: nagy tanítónk halt meg benne. Tolsztoj: Az életről. Ez a czikk a nagy író legkiválóbb bölcseleti munkájának a bevezetése, fordította Nagy Sándor. Migray József Tolsztojt, mint vallásbölcselöt mutatja be. Tolsztoj: Gondolatok a nevelésről és tanításról. Fordította Szabó Endre. Büchler Hugó czikke Tolsztoj pedagógiáját ós pedagógiai munkáit ismerteti. Tolsztoj legutolsó népoktatási művében is megerősíti amaz eddig vallott tételét, hogy az úgynevezett felvilágosodottság az emberiség kilencztized részének, tehát a szegény földmíves népnek ártalmára van és mint ilyen, úgy ez, mint a velejáró műveltség fölösleges. Ozorai Frigyes tanulmánya a jasznaja-polyanai iskolát írja le. Tolsztoj iskolájának egyedüli alapja a szabadság. Szabadság az iskola alapításában és szervezésében; a tanulók szabadon választhatják meg, mit és hogyan akarnak tanulni. A gyermeket nem szabad egyéniségétől megfosztani s a tanítónak nincs joga, hogy a gyermeket saját képére formálja. Anna Seuron följegyzéseiből: Egy Őszi este Tolsztojéknál cz. tárcza zárja be az értékes füzetet. — A deczember 11-iki (42.) számának vezetőczikkét Kováts Alajos írta a Szabad Liczeumról. A terjedelmes tanulmány azt az utat keresi, a melyet a tudomány terjesztése és a széleskörű művelődés gondolata az angol felvilágosodott bölcsészeti irányból kiindulva, Angliában és aztán nálunk is megtett. A nemzet erejét a nemzet műveltségében látja a Szabad Liczeum is. A gyárimunkások és általában a kevésbbé iskolázott elemek ezreinél lappangva élő művelődési vágy fölébresztése és kielégítése az egyesület