Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-30 / 5. szám

Házasságot kötött 10,114 pár; ebből tiszta ref. 7590, vegyes 1466. Konfirmált 17,864. ürvacsorával éltek 542,195-en. Áttért 334, kitért 202 ; tiszta nyereség 132. Az 1466 vegyesházasságnál megegyezés létesült 868 esetben; javunkra 595, kárunkra 273 esetben; nyereség 322. Nem vették igénybe az egyház szolgálatát 37 keresztelésnél, 452 esketésnél és 28 temetésnél. Mindennapi iskolaköteles volt 132,380, a kik közül 116,061 járt iskolába. Kegyadományként befolyt 257,869 K 86 f. Az alapítványok értéke 7.505,009 K 57 f A gyülekezetek évi bevétele 5.612,094 K 83 f, kiadása 5.158,882 K 60 f. Új építkezésekre fordíttatott 677.060 K 99 f; épületfenntartásra 383,338 K 79 f. Új dogma készül. A szentatya új dogmával készül kedveskedni a világnak. Mint az egyik róm. kath. folyóirat írja, a több oldalról hozzá intézett kérésektől indíttatva, Mária mennybemenetele, vagyis testestől a mennybe való fölvétele hitágazata kihirdetésének előmunkálatával foglalkozik. Köszönetnyilvánítás. A vukovári magyar református gyülekezet ez úton is őszinte köszönetet mond ama 33 gyülekezetnek, a mely gyűjtési kőrútjában lelkészét atyafiságos szeretettel fogadta és építendő temploma javára tízezer koronát adakozott. Orgonaállítás. A pákozdi református egyháznak rég óhajtott vágya teljesült azáltal, hogy orgonát állíttatott templomába. Csáki István lelkész indította meg ez iránt a mozgalmat s egy pár presbiteri maga mellé véve, gyűjtést indított, a mely oly szép eredménnyel járt, hogy két hónap alatt önkéntes adományokból 4000 korona gyűlt össze, a melyen nyolcz változatú szép orgonát készíttethettek Rieger Ottó budapesti orgonagyárában. A használatnak legközelebb átadott orgona minden tekintetben megfelelő s ékes hangjával méltósággal hat közre a templomi áhítat emelésére. ISKOLA. Nyilvánossági jog. Á vallás- és közoktatásügyi miniszter a hajdúnánási és hajdúböszörményi ref. főgimnáziumok VII—VIII. osztályainak a nyilvánossági jogot és az érettségi vizsgálatok tartásának jogát a folyó iskolai évre megadta. A felvételi- és tandíjak állami kárpótlása tárgyában a volt kultuszminiszter, mult évi 150,000 sz. a. kelt rendeletében felhívta a vármegyei közigazgatási bizottságokat a községi és a felekezeti tanítók kárpótlására vonatkozó adatok beterjesztésére, de csakis azon iskolákat illetőleg, a melyeknél a felvételi- ós tandíjak czímén befolyt jövedelem a tanítói fizetés elemét képezte. A kárpótlásra igényt tartó tanítók, illetve iskolafenntartók kötelesek a díjlevél, vagy a javadalmi jegyzőköny alapján kimutatni, hogy a felvételi- és tandíjak a tanítói fizetés biztosított elemét képezték, s hogy ezen a czíinen mekkora kárpótlási összeg illeti meg a tanítót. A hol a tanító az 1907. XXVII. alapján már államsegélyt élvez, ott az iskolára és a tanítóra vonatkozó iratok újból való beterjesztése nem szükséges, csupán a közigazgatási bizottság által megküldendő rovatos ív pontos kitöltése és hitelesítve beküldése. A hol azonban a tanító még nem államsegélyes, ott az 1907. XXVII. t.-cz., illetve az annak végrehajtása tárgyában kiadott (76,000 17.907 sz.) miniszteri rendelet 25. §-ában felsorolt összes adatok és okmányok beterjesztendők. A kárpótlás iránti kérvények 1910 febr. végéig terjesztendők be a vármegyei közigazgatási bizottságokhoz. A budapesti ref. theologia elhelyezése tárgyában kiküldött kerületi-bizottság, Darányi Ignácz főgondnok elnöklete alatt f. hó 26-án tanácskozott az intézetnek a ferenczvárosi dohánygyár kibérelt helyiségeibe leendő elhelyezése felett. A Lipcsey Árpád műszaki tanácsos által elkészített előzetes átalakítási terveket Szöts Farkas ismertette s előterjesztette a tanári karnak azokra vonatkozó megjegyzéseit. A bizottság, részint a tanári kar, részint a bizottsági tagok megjegyzései alapján megállapította az előzetes terveken eszközlendő változtatásokat és megbízta Lipcsey Árpádot, hogy azoknak figyelembevételével készítse el a kiviteli terveket és az átalakítások költségvetését. A munkálatok megkezdése előtt a terveket és a költségvetést a bizottság még szakértők által felülbírál tatja. Zaj a Téli Újság miatt. Az „Alkotmány" f. hó 21-diki számában nagy zajt csapott egy fővárosi róm. kath. hitoktató, a miatt, hogy a ref. hitoktatók az elemi iskolákban terjesztik a „Téli Újság czímű gyermeklapot", a mely pedig általa épen elkobzott számában a klerikalizmusról vezérczikkezett, tárczájában pedig bélpoklosnak nevezte SLZZ^ Sí ki a reverzálist aláírja. — A zajt csapott hitoktató, úgy látszik, egyike lehet a legfiatalabb óriásoknak, a mennyiben nem tud semmit a már évek hoszszú sora óta megjelenő Téli Ujság-ról, s nagy zélusa annyira elvakítja, hogy még azt sem tudja felismerni, hogy az általa inkvizitori szigorúsággal elkobzott lap nem gyermeklap, hanem a felnőtteknek szól. Erről a dologról különben nem azért emlékezünk meg, hogy a fiatal óriással a Téli Újságot megismertessük, hanem azért, hogy fővárosi ref. katekhetáinkat egy pár dologra jóakaratúlag figyelmeztessük. Tudjuk jól, hogy ők a Téli Újságot nem a gyermekek között terjesztik, hanem csak azok útján juttatják azt el az előfizető szülőkhöz. Az expediálás eme módját azonban nem tartjuk szerencsésnek, mert ha mi ezt megengedjük magunknak, az lesz a vége, hogy a róm. kath. katekheták ezen a czímen el fogják árasztani az iskolásgyermekeket mindenféle klerikális nyomtatványokkal. Hogy tehát mi ne nyissunk ennek utat, találják ki más módját a kézbesítésnek. A másik jóakaratú figyelmeztetésünk pedig az, hogy kövessék az ellenőrzés tekintetében a róm. kath. katekheták példáját. A mint a fiatal óriás írja, felszólalására az illető iskolaigazgató a legerélvesebben intézkedett a Téli Újság terjesztésének beszüntetése iránt. Legyenek tehát vigyázók a mi katekhetáink is és ha észreveszik — pedig az észrevevésre bő alkalmuk van —, hogy a róm. kath. katekheták terjesztgetik a klerikális nyomtatványokat a gyermekek útján, szólaljanak fel ők is az ellen az illetékes helyen; mert a mi nem szabad az egyiknek, nem lehet, hogy szabad legyen a másiknak. Szomorú kultúrkép tárul fel előttünk a Hunyadmegyei kir. tanfelügyelőnek a közigazgatási-bizottsághoz beterjesztett jelentéséből. Olvasva a jelentés adatait, szinte alig tudjuk elhinni, hogy azok egy magyarországi vármegyének és nem valamely kameruni kerületnek közoktatásügyi viszonyait tüntetik fel. A jelentés szerint a megye területén fekvő községek 54 százalékában nincs iskola, s így nem csodálkozhatunk már azon, hogy a minpennapi iskolaköteleseknek 58, az ismétlő-iskolaköteleseknek pedig 83 százaléka nem jár iskolába. Jellemzője a közoktatásügyi viszonyoknak, hogy ma 63-mal kevesebb iskola van a vármegye területén, mint ezelőtt két évvel. Némi magyarázata ugyan ennek az, hogy főként a gör. keleti felekezeti iskolák közül sok megszűnt, részint önként, részint megfelelő helyiség és felszerelés hiány miatt a kultuszminiszter által bezáratva; de azért