Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-30 / 5. szám

amiak irányítását, gondozását, ellenőrzését az érdekelt hatóságokból és társadalmi tényezőkből egybeállított s kormányhatóságilag kinevezett országos testnevelési tanácsra bízza. Ez intézmény költségei előteremtése czéljából, ha kell adókivetése útján, országos testedzési alap létesítendő. Utasítja a végrehajtó-bizottságot, hogy az eszme gyakorlati megvalósítása érdekében a képviselőházhoz feliratot intézzen". Elnök a vitát berekesztvén, kijelenti, hogy a kongresszus Galambos, dr. Gerenday és dr. -Andor indítványát elfogadja s azokat kidolgozás és előkészítés végett a végrehajtó-bizottságnak adja ki. Ezt követte a harmadik vitakérdés „ Tornatanító- és tomatanárképzés" czím alatt, melyet szakszerű és széles látkörre valló tanulmányban Demény Károly vezetett be. Hangsúlyozta a tornatanárképzés országos szervezésének elodázhatlan szükségességét és tornatanárképző főiskola fölállítására nézve tett előterjesztést, oly értelemben, hogy a tanfolyam három évre terjedne, melynek sikeres elvégzése után a megnyert oklevél minden tekintetben egyenlő jogokat biztosítana ez elméleti tantárgyak szaktanáraiéval. A nagyértékü előadás minden jelenlévő osztatlan elismerésével és tetszésével találkozott, különösen pedig a tornatanárok háláját biztosította az érdemes előadó iránt. A Magyarországi Tornatanítók Egyesülete és a Nemzeti Torna-Egylet részéről Szemző Lajos tartott még e tárgyban figyelemreméltó előadást, melynek során azt kívánta, hogy a jelenlegi féléves tornatanítói tanfolyam két évre bővíttessék, olyformán, hogy az első év kizárólag a gyakorlati és elméleti kiképzésre, a második év pedig inkább a vezérlésben és a vezetésben való gyakorlatszerzésre fordíttassék. Az első napon még Schuschny, Henrik dr. iskolaorvos „A tornatanító igazi missziójáról", Okolicsányi Kuthy Dezső dr. egyet, 111. tanár „A sport és az egészség", Doktor Sándor dr. „Tanszéket a testnevelésnek az egyetemen", Kiss Aladár leánygimnáziumi tanár „Az athletikai játékok szerepe a nő társadalmi nevelésében", Wein Dezső dr. orvos „A nemzettest korhadásának okai és e korhadás megakadályozására szolgáló rendszabályok" czím alatt tartottak igen érdekes és a testnevelésügy* istápolását nagy mérvben elősegítő szép előadásokat. - Halász Zsigmond. . Folyt, köv.) MISSZIÓÜGY. A keresztyén diakónia. (Folytatás.) Szólanom kell ezzel kapcsolatban a harmadik főtényezőről, t. i. magokról a diakonisszákról, és első sorban arról, hogy honnan vesszük ezeket ? Az elvek erre vonatkozólag ezek: a diakonisszák sorába való belépésnek és megmaradásnak önkéntesnek kell lennie; de egyszersmind a még kiskorú nőkre nézve az illetékes tényezők beleegyezésével kell történnie. A > belépőnek testi és lelki előfeltételek birtokában kéli lennie, és nem szabad a diakoniát kenyérbiztosító eszköznek tekintenie. A diakonissza Istennek, az Ő egyházának szolgája; nem pénzért szolgál, senkitől ajándékot, adományt elfogadnia nem szabad, ós szolgálata alatt szerény ellátáson, ruházaton és meghatározott zsebpénzen kívül másra igényt nem tarthat. A diakonisszának legfőbb jutalmul azt kell tekintenie, hogy szabad szolgálnia az Istent és érte az embereket. Minden intézet gondoskodik arról, hogy a kötelékébe tartozók számára, a legnehezebb munka közepette vagy után pihenést, üdülést, a szolgálat természetével és krisztusi jellegével megegyező szórakozást, örömöket nyújtson. Minden diakonisszának joga van évenként néhány heti szabadságra. De ennek daczára, bármi téren folyjon le a diakonissza szolgálata, megvannak annak nehézségei. Lemondással, önfeláldozással jár az. Épen ezért van, hogy csak ott remélhető alkalmas nők jelentkezése, a hol a ker. családok, az egyház és az annak kebelében működő beimissziói faktorok olyan valláserkölcsi légkört teremtenek, a melyben erre a munkára alkalmas jelentkezők fejlődhetnek. Parancsszóval, beédesgetéssel, földi és mennyei jutalom kilátásba helyezésével diakonisszákat fogni nem lehet. Csak ott, a hol igazi vérkeringés van az egyházban és a ker. társadalomban, ott remélhető, hogy fejlődnek olyanok, a kik e szolgálatra magokat önként felajánlják. Az önként jelentkező, kellő testi és lelki minősítéssel rendelkező nő, hajadon vagy gyermektelen özvegy (18—40 éves), bizonyos ideig mint próbatestvér szolgálja Jézust az intézetben, vagy azon az állomáson, a melyre állíttatik. Erre következik a diakonisszává avatás, a melynek engedélyezése felett az intézet kötelékében levő, már felavatott testvérek döntenek titkos szavazással. A diakonissza felavatása alkalmával fogadalmat tesz arra, hogy legalább öt éven át az intézet kötelékében szolgálja az. Úr Jézust ós 0 érte a,segélyre szorultakat; szolgál tesvéreinek és gyermeki engedelmességgel viseltetik az intézet vezetősége iránt. Mert nem szabad felednünk, hogy a vezetők és a diakonisszák, akár benn az intézetben, vagy ennek valamely fiókjában, egyeseknél, gyülekezetekben, otthon vagy külföldön, szóval bárhol szolgáljanak is : egymás között egy családot, egy szeretetközösséget, „szövetséget" alkotnak a Krisztusban, s így minden lépésüket, egész magaviseletüket ennek a tudatnak kell áthatnia. A kötelékből való kilépés ezen öt éven belül is meg van engedve, p. o. férjhezmenés, vagy a szülők indokolt kérelme esetén; de azt a diakonissza az elöljáróság előtt legalább 8 hónappal előbb bejelenteni és indokolni tartozik. Hogy a diakonissza bizonyos meghatározott öltözetet visel, az bizonyára helyes ós praktikus dolog, a mely egyfelől .jelzi mindenki előtt az Ő hivatását, másfelől a napról-napra változó divat közepette távol tartja tőle a női hiúság indulatait. Most még arra a kérdésre felelek röviden, hogy nálunk, magyar reformátusoknál miként .áll a női diakónia ügye és milyen reménységekkel és váradalmakkal nézhetünk a jövőbe ?