Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-27 / 48. szám

7—15. Kicsoda a Keresztelő? Épen olyan fontos kérdés volt ez abban a korban, mint az, hogy csakugyan Jézus-e az eljövendő Messiás? Jézusnak és a Keresztelőnek a működése nemcsak külsőképen függött össze, hanem belsőleg is. Az evangéliumok mind azt hirdetik, hogy a Keresztelő küldetésének nem önmagában, hanem csak Jézusra való vonatkozásában van jelentősége. Kétségtelen, hogy Jánost prófétának tartották a kortársai. A próféta azonban nem jövendőmondó, hanem Isten szószólója. Ilyennek tartották Jánost is. Ezért mondja Jézus, hogy a mikor a nép a Keresztelőhöz kijárt a pusztába, már ezzel vallomást tett arról, hogy Jánost nem tartja közönséges embernek. Nem azért jártak ki hozzá, hogy ingadozó nádszalat lássanak, hanem hogy a meggyőződésnek, a hitnek az emberétől maguk is erőt, akaratot merítsenek a megtérésre. Nem azért mentek ki Jánoshoz, mert alig öltözködött, csak egy teveszőrből való takaró vette körül a testét, mert a ki a félmeztelen emberekben látványosságot keres, az a királyok palotáiba menjen, hova hiányos öltözettel divat járni. Azért mentek, mert prófétát akartak hallani, kitől az Isten igazságát, üzenetét megismerhetik. És még prófétánál is többet láttak. Mert János az, a kiről Malakiás próféta megmondotta, hogy az Isten elbocsátja az ő Messiása előtt cizt j ki a Messiás útját egyengeti. Ezért János csak egy fokkal kisebb magánál a Messiásnál. És mégis most, mikor az istenország nagy erővel előretör, a Keresztelő és az ő egész munkája már a múlté. A Keresztelő még nem jutott bele az Isten országába, csak előkészítette, de nem ismerte azt. Mutatja ezt a Jézus után való kérdezősködése is. Ezért mondja Jézus, hogy a Keresztelő minden nagysága mellett is kisebb, mint bárki az istenország polgárai közül, mert ő még csak várja, emezek pedig már bírják az istenországot. Minden prófétának Jánosig szólt a prófétálása. Mind azt jövendölte, hogy eljön a Messiás, de annak az útját is egyengetni fogja majd valaki. Ez a valaki Illés lesz, a hit prófétája. Mert Illés volt az, a ki az Otestamentumban először hirdette az Istenbe vetett hit mindeneket megtartó erejét. Ez a hit pedig nem más, mint hűség, állhatatosság az Isten igazságában. A Keresztelő nagy jelentőségét az adja meg, hogy ő az Illés lelkével jött el, hogy előkészítse az embereket a Messiás befogadására. BELFÖLD. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése. November 17-én tartotta meg évi közgyűlését a Magy. Prot. Irodalmi Társaság Budapesten. A közgyűlés után felolvasó ülést is rendezett, olyan felolvasókkal, mint dr. Beöthy Zsolt, dr. Vargha Gyula és dr. Szabó Aladár. Mind az egyetlen közös intézmény közgyűlése, mind a felolvasók illusztris személyei természetessé tették volna nemcsak a főváros, hanem az egész ország protestánsainak összesereglését és a gyűlések impozáns lefolyását. Azonban sem a nagy összesereglésből, sem az impozánsságból nem láttunk semmit. Az Irodalmi Társaság nemcsak közgyűlésével, de felolvasó ülésével is nagyon könnyen megfért a ref. főgimnázium nagytermében. Előzőleg néhány nappal a róm. kath. nagygyűlés ülésezett a fővárosban. Volt e gyűléseknek annyi résztvevője, hogy a főváros legnagyobb termei sem tudták befogadni. Ott voltak ezeken a gyűléseken a főpapok, a papok, a mágnások, a mágnásnők, magas állású hivatalnokok, országgyűlési képviselők oly sereggel, hogy az újságírók alig győzték neveiket feljegyezni. A Magy. Prot. írod. Társaság köz- és felolvasó ülésén pedig a két protestáns egyház lelkészi és világi tagjaiból jelen volt egy választmányi ülésre elegendő sereg, — notabilitásai: püspökei és főgondnokai közül azonban, az egy Antal Gábort kivéve, nem volt jelen egyetlen egy sem. Ha a fővárosi protestáns iskolák és egyesületek némelyike nem adott volna valamelyes közönséget, bizony az illusztris felolvasók nagyon ritka sorokon tekinthettek volna végig, még az aránylag kicsiny teremben is 1 S a minő szegényes volt a gyűlés külső képe, olyan lehangolok voltak a jelentések is. A tagok száma nem növekedik, s az újonnan belépők alig képesek pótolni a meghaltakat és a névsorból törölteket. A meglevő tagok majdnem 19,000 koronával vannak hátralékban és a vezetőknek azon kell törni az eszüket, hogy hogyan, miként szedhetnék be az óriási hátralékokat. A kiadványok forgalma nemhogy emelkednék, de némely ágakban megdöbbentő visszaesést mutat. Vidéki körök újabban nem alakulnak; a régebbiek közül is csak a pozsonyi él és dolgozik, a többi hallgat mint a meghalt. Nem akad vidéki nagyobb gyülekezet, a mely a Társaságot gyűlése megtartására vendégéül hívná. Kénytelen tehát a Társaság a fővárosban ülésezni, — az egész ország protestantizmusának nagy részvétlensége mellett! Szomorú képe ez a Magyar Prot. Irodalmi Társaság helyzetének. De még szomorúbb, hogy ez a kép nemcsak a M. P. I. Társaságé, hanem az egész magyar protestantizmusé! Lehangolódva és a magyar protostantizmus jövője felől való agodalommal tekintünk erre a képre, s komolyan kérdezzük vezetőinktől, lelkészeinktől, tanárainktól, tanítóinktól, egész közönségünktől: nem látják-e a veszedelmet, a mely erről a képről lerí, — és nem látják-e elérkezettnek az időt a tespedés helyett a cselekvésre ?! Mi már elérkezettnek látnánk, s a cselekvésben a legelső sorban szeretnénk tisztelni püspökeinket, főgondnokainkat, vezető köreinket. Noblesse obiige! Lehetetlen helyzet az, hogy a mikor a római katholiczizmus püspökei, előkelői vezetésével sorakoztatja küzdelemre papi és világi seregeit és büszkén állapíthatja meg, hogy nincs az életnek olyan vonatkozása, a melyben aktiv munkát ne fejtene ki, — addig a mi notabilitásainkból csak könyörgésre lehet egyet-egyet legfelebb reprezentdlónak megszerezni, de vezetésre, egységes és czéltudatos irányításra senki sem vállalkozik I A vezetés e hiánya az oka a mi vállalkozásaink tengődésének, nem egyszer csúfos bukásának. A vezetés hiányának tulajdonítjuk a Prot. írod. Társaság nem éppen örvendetes helyzetét is. A hol a vezérek a buzgóságban példát nem mutatnak, — a hol nem lelkesítenek, — a hol, ha kell, szelid nyomással munkára nem hajtanak: ott buzgóságot, lelkesedést, munkát nem fognak kifejteni a csapatok, vagy legfeljebb eredménytelen részletharczokban emésztik fel erejüket. Ha vezetőink csakugyan vezetnének, — ha, mint a r. kath. püspökök, pásztorlevelekben sietnének a Prot. írod. Társaság és