Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
süljenek. Midőn minden téren az anyagi és szellemi energiák konczentrálásának nagy korszakát éljük, s midőn nemzeti kongresszusok útján nagy tagozatokba látják tömörülni a világ összes népeinek alkotó erejét, akkor igazán eljött az ideje annak, hogy az egyházi téren is nagy egységgé tömörüljenek a rokon elemek. A lefolyt genfi ünnepélyek is azért gyakoroltak oly impozáns hatást a kulturvilágra, mert abból az összes protestáns egyházak hitereje egységes fényben villant fel egy pillanatra. Vallásfilozófiai szempontból nem lehet ma már komoly érvekkel ellenezni az Unió eszméjét. Hiszen a világ legnagyobb reformátora, Krisztus Urunk küzdött legtöbb bátorsággal a régi hit avult dogmái ellen. Luther hitújítása nem is ment oly messzire, mint Jézusé. Midőn tehát Jézus a kötött dogmák helyett a haladás, az igazságkeresés és a lelki szabadság nagy eszméit hagyta örökül az emberiségnek, s midőn reformátoraink: Luther, Kálvin, Dávid Ferenez az ő hitvilágából vették hitújító mnnkájokra a valláserkölcsi alapot, akkor valóban mi, mint e nagy reformátorok utódai, ép az ő szelleműkben járunk el ma már, ha egyesített szellemi erővel igyekszünk a keresztyénség megalapítójának isteni misszióját folytatni. Ez által fogunk bizonyságot tenni a Krisztusban való egységről. Végül lelkes éljenzés közt jelentette ki Urmössy, hogyha nem valósul is meg egyhamar az Unió eszméje látható szerves intézmény alakjában, de a felvilágosult protestáns lelkekben (mint a felolvasó est is bizonyítja, hiszen Zsilinszky Mihály főgondnok, Raczián János esperes, Raffay Sándor lelkész kíséretében az evangélikus egyház több jeles lelkésze imádkozott velünk, unitáriusokkal) ez már meg is valósult. Sztehló Kornél válaszában azt hangoztatta, hogy első sorban is társadalmi téren kell propagandát csinálni az eszmének. íme a protestáns egyház hívei közül két illetékes és saját egyházokban szerepet vivő férfi áll az eszme szolgálatába már is : Sztehló Kornél az ágost. hitv. evangélikusok részéről és Urmössy Miklós a unitáriusok részéről. Az egyesített munkában, az egyesített áldozatkészségben van csak olyan erő, a mely szembeszállhat a legnagyobb hatalommal is. Ezért legyen a jelszavunk : Protestáns Unió ! Ha eszmeileg megalkottuk az Uniót, ha érintkezésbe lépünk egymással, ha elmegyünk egymás hajlékába eszmecserére, ha felkeressük egymás templomát közös imádkozásra, ha templomaink, iskoláink egyenlően otthonainkká lesznek, legyünk Luther, Kálvin, avagy. Dávid Ferenez hívei, akkor munkára gyűlve és a czél érdekében mindig többet és többet téve, végre elérhetjük azt, a mit akarunk, t. i., hogy szembeszállhassunk a klerikális mozgalommal. Itt érzékenykedés, féltékenykedés, üres jelszavak nem használnak, sőt ártanak. Egyesült erő, önzetlen munka, a klerikális mozgalom összes szerveinek közös erővel való paralizálása képes lesz valóra váltani a protestáns Unió eszméjét is. Nemrégiben ünnepeltük Genfben Kálvin 400 éves évfordulóját. Az unitáriusok folyó év nyarán készülnek megülni Dávid Ferenez 400 éves évfordulóját. Mily igazi nagy ünnep lenne az, ha ezen nevezetes év folyamán a protestáns Uniót megalkothatnánk. Vigyük az eszmét be lelkünkbe, családunkba, egyházainkba és alkossuk meg az Uniót, azt az Uniót, melynek zászlajára Jézus, Luther, Káivin, Dávid Ferenez neve van írva, a lelkiismeret-szabadságért és a hitért való küzdelemre egyesülve. Újvári László, a budapesti Dávid Ferenez egylet titkára. * * * Közre adtuk e czikkszerű tudósítást, miután annak közlésére egyenesen felkérettünk s a félretétellel nem kívántunk oly színben feltűnni, mintha unitárius körből eredő czikkek közlése elől elvileg elzárkóznánk, főleg akkor, a mikor azokban oly eszmék tárgyal tatnak, a melyek nagyfontosságúak az egész magyar protestantizmusra nézve. De ha közöltük is a czikket, hozzá kell adnunk szerkesztői megjegyzéseinket. Nem az unitárius felfogásból eredő nézetekre vonatkoznak ezek a megjegyzések, mert hiszen ki-ki a maga álláspontjának megfelelőleg okoskodik és ítél, s nem akarunk hittani polémiákba bocsátkozni; hanem vonatkoznak a protestáns unió eszméjére. Sztehló Kornél felolvasásának ismertetéséből nem tudjuk ugyan világosan kivenni, hogy az általa szükségesnek hirdetett protestáns unió egyházi, vagy egyháztársadalmi unió-e ? — de ha Ürmössy pohárköszöntőjét és Sztehlónak arra adott válaszát vizsgáljuk, úgy látjuk hogy nemcsak egyháztársadalmi, hanem egyházi unióról is szó van, a hitezikkeket és konfessziókat félretevő „vallásfilozófiai" alapon. S miután így látjuk a dolgot, azért van is hozzá egy pár szavunk. Az egyháztársadalmi uniónak, értve ez alatt az evangéliumi protestantizmus közös érdekeinek egyetértő és egyöntetű szolgálatát, a mint már sokszor és sokképen kifejeztük, hívei és munkáiéi vagyunk; a dogmatikai uniót azonban sem szükségesnek, sem megvalósíthatónak nem tartjuk, legkevésbbé pedig tisztán „vallásfilozófiái" alapon. Krisztus tudománya felett lehet vallásfilozofálni, de ez a filozofálás nem egy az evangéliumi keresztyénséggel, a mely hit ós élet a Krisztusban, mint a világ megváltójában s élő tevékenység Isten országának mind a lélekben, mind e földi élet összes viszonylataiban való kialalakítására. Sztehlóval, Ürmössyvel s a czikk írójával tehát készséggel haladunk együtt, a míg az evangéliumi protestáns keresztyénség közös érdekeiért küzdenek és harezot folytatnak az ultramontán klerikálizmus ellen. De ha ezt az uniót tovább is, az egyházi s ott a „vallásfilozófiai" unió terére is át kívánnák vinni, akkor már erre a térre nem követhetjük őket, bármennyire elmaradottaknak minősíttessünk is! Szerk.