Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
Doret Márk, mint egyházi szónok. Doret, a nem régiben elhunyt genfi lelkész, kiváló szónok volt. Kezdetben mindig leírta beszédeit, de az utóbbi években csak fejben fogalmazott, de olyan pontosan, hogy prédikácziója után szóról szóra le tudta diktálni beszédét. Előkészületül sokat gondolkodott, a mikor az utczán sétált, majd odahaza dolgozószobájában. A főbb pontokat papírra vetette. Beszédeit gondosan, szépen felépítette. Egy gyengéje volt: szerette a rokonértelmű szavakat egymásra halmozni, mi által kissé lassúvá, hosszadalmassá lett. De mindezért bőven kárpótolta hallgatóit költői leírásával, művészi festéseivel, találó hasonlataival, megkapó képeivel és szemléltető előadásával. Még kátémagyarázatait is drámai elevenség jellemezte. Szónoklatában folyton emelkedett és a vége felé, a meggyőződés teljes elérésekor már szinte maga is elérzékenyült. Nem egyszer lehetett látni, hogy szeme könnybe lábadt. Genf városa őt tartotta egyik legkiválóbb, legelragadóbb szónokának. Az utóbbi években hallgatóinak száma egyre gyarapodott. Leginkább erkölcsi tanító beszédeket mondott. Sokat foglalkozott a modern tarsadalmi élet égető kérdéseivel is. Nagy művész volt ő abban, hogy miként kell az emberek szívét fokról fokra feljebb emelni, föl egész az istenséghez. Különösen híresek voltak papszentelési beszédei és azok, melyeket a katonákhoz intézett szabad ég alatt. Megesett, hogy a kemény hadfiakat könnyekre fakasztotta. A svájezi katonatisztek egyesületének egyik nagygyűlése alkalmával olyan hatásos prédikácziót tartott, hogy a katonai szemle legközelebbi száma szószerint leközölte. Fráncsiaorsság. Az egyház pénzügyi nyomora. A franczia egyház az államtól való elválása óta nem bírja fedezni évi kiadásait. Az állam azelőtt évenként 40 millió frankot adott egyházi czélokra és most ez mind megszűnt. A papokat nem igen bírják fizetni. Mignot albi-i érsek papjai javára lemondott jövedelméről. Egy másik püspökség, mely azelőtt minden évben 135 ezer fankot kapott az államtól, 81 ezerre vonta össze kiadásait. Ezt az összeget a hívek fizetik össze, fejenként l1 /^ frankot adván. Sok parókhiát az a veszedelem fenyegeti, hogy megszűnik vagy másik nagyobba olvad be. A pápa a szokásos Péter-fillérekről lemondott. Az 1907-ben Passy városában tartott püspöki értekezlet kultnsz-adó kivetését határozta el. De ezt se fizetik pontosan és évről évre csökkenni látszik a hívek áldozatkészsége. Amette párisi érsek az „oeuvre des Chapellesl i bevételeit ügyesen minden esztendőben gyarapította mind ez ideig, az idén már ez is nagyot esett. A harangozá's, egyházi zene, síri beszéd s egyéb szertartások egyszerűsittettek, de ez által a templompénztárak jövedelmei tetemesen megcsappantak. Nem sokára ezek fedezetéről is kell majd gondoskodni. Lecot, bordeaux- i érsek felhívta egyházmegyéjének híveit, hogy a beteg és elaggott papok segélyezésére alapot gyűjtsenek. Az alap létrejött, ámde Lecot halála után Kóma — nem tudni mi okból — az alapot megszüntette. Most a papok maguk teremtettek maguknak csekélyke alapot. Vannak olyan lelkészek is, a kik kezök munkájával tartják föl magukat. Ezek „munkás papok egyesületé" - ben tömörülnek és munkáik eladásáról egy külön lap kiadásával is gondoskodnak. A pénzügyi nyomor folytán a lelkészek száma egyre apad. A papnevelőkben kevés a kispap. A modernisták ellen indított kérlelhetetlen hajsza az ifjakat még jobban elriasztja ettől a pályától. Protestáns belmissziói társaság. Ez a társaság néhány év óta erősen dolgozik Franeziaországban. Nyáron sátrak alatt hirdetik az evangéliumot. Egy előkelő napilap kiküldötte meglátogatta Manosque községben az igehirdetőket. „Kicsodák Önök?" — kérdezte tőlük. „Mi lelkes francziák és hazafiak vagyunk, a kik hazánk erkölcsi nagyságának emelésén dolgozunk Krisztus evangéliumának hirdetésével. Meggyőződéses demokraták vagyunk. Bizodalmunk a nép. Erősek vagyunk a hitben, Krisztusnak lelkes tanítványai, a kit Urunknak vallunk és mint Üdvözítőnket imádjuk." „Protestánsok Önök'?" — kérdé az újságíró. „Igen, azok vagyunk és büszkék vagyunk rá. Mindenek előtt azonban keresztyéneknek valljuk magunkat, a kik Krisztust ismerik mesterökül." „Csak vallásos dolgokról beszélnek?" „Főkép hitvédelmi beszédeket tartunk. De sokat fejtegetjük a társadalomtudományi kérdéseket is. Támadjuk az alkoholizmust, erkölcstelenséget, a szennyirodalmat. Védjük a gyengét az erősebb kizsákmányolása ellen." „Eredményes a munkájok?" „Nagyon kielégítő a siker. Csak nyáron dolgozunk." „Megakarják Önök a nép vallását változtatni „Engedje meg, hogy erre a kérdésre mosolyogjunk. Mi azt akarjuk, hogy a vallás változtassa meg az embereket. Mi az igazságot hirdetjük, úgy, a mint azt találtuk. Erős a hitünk, hogy az igazság győz és meghozza gyümölcseit." — így folyt le a párbeszéd a sátor alatt. Egyes községekben — mint a lap írja — már annyira haladt . az evangélizálás, hogy templomot is építettek. A katholiczizmusból áttért hívek rendkívül buzgók és életök módja nagyon emlékeztet az apostoli időkre. Spanyolország. Spanyolországban a papokat az állam fizeti. A világi papok száma 42 ezerre tehető. A szerzetesek és apáczák számát azonban nem lehet megállapítani; mindenesetre jóval többen vannak a világiaknál. Az újabban Francziaországból bevándorolt szerzeteseknek elöljáróik szigorúan megtiltották, hogy rendjük ruhájában járjanak. Mind a világiak, mind pedig a szerzetesek igen nagy befolyással vannak a közügyek intézésére. Ennek főkép az az oka, hogy gazdagok és hogy az arisztokraták a pártjukon vannak. Sok főrangú család grófi vagy márki méltóságát a pápától nyerte és ezeket a rangokat az állam teljes érvényökben elismeri. A középosztály nem szereti a szerzeteseket, mert azok fejlett ipara megnehezíti megélhetésöket. A legalsóbb néposztály emberei meg határozottan
