Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

hány lépést tett, hátra fordult és mit látott? Kis fia utána jött, a kihez az atya így szólt: Maradj bent, nem tudsz kint járni, oly nagy a hó. Kis fia azonban azt felelte: Édes apám, tudok, mert nyomdokaidba lépek. E szavak gondolkodóba ejtették a szegény iszákos embert. Rossz életmódja daczára szerette gyermekét és a világért sem akarta, hogy az nyomdokaiba lépjen. Gyermekének e néhány szava arra birta, hogy Istenhez fordult és erőt kért, hogy borzasztó szenvedélyétől megszabaduljon, a mi meg is történt". Beck Irén a vasárnapi iskolai munka és az evang. nőegyesületek fontosságát ismertette. Az első segíti a családot, meg az egyházat a gyermeknevelés munkájában. A második jelentősége szintén nagy, a jelenkor egyik legnagyobb evangelizátora szerint „az evang. nőegyesületek az egyháznak meghosszabított karját képezik". Mi pedig hozzátehetjük még azt is, hogy a hol az evang. nőegylet komolyan dolgozik, ott bizonyára erőteljes a vasárnapi iskolai munka is, úgy hogy a kettő szoros összeköttetésben van egymással. Orth Ambrtisné „Kálvin levelei" czímű szép költeményét olvasta föl nagy tetszés mellett; végül pedig Böszörményi Jenő szólt az evangelizáló termek szükséges voltáról, evangelizáló iratok terjesztésének és az egyénekkel való személyes érintkezésnek áldásos hatásairól. A konferenczián elhangzott beszédek nyomtatásban is megjelennek; hisszük, hogy a kik megszerzik, sok tanulságot merítenek majd belőlük. A teaestélyen dr. Kováts István kitűnő tolmácsolása mellett Fermaud Károly tartott előadást, mely mindvégig élvezetes volt. Vajha minél többször üdvözölhetnék körünkben a mi kedves vendégünket. Az Ő látogatása mindig emlékezetes marad : a keresztyén munkák és munkások sokat nyernek általa. Gergely Antal erőteljes bibliamagyarázata is sokak szivét megragadta. A teaestélyen a reformácziói emlékbeszédet ifjúi hévvel Losonczy Géza mondotta. Meg kell még emlékeznünk Fröhlich Dóra és az ifjúsági énekkar szép énekszámairól. A konferenczián és teaestélyen kivül volt még egy kisebb összejövetel is, t. i. délután a küldöttek varróórára gyülekeztek a Lorántffy Zsuzsanna-egyesület diakonissza otthona termeiben, a hol szintén szeretettel fogadták Őket. Az ünnepségek harmadik napján, nov. 1-én, közgyűlés volt, melyen Szilassy Aladárné elnöki megnyitója után a küldöttek beszámoltak azokról a munkákról, a melyeket egyesületeikben végeztek, azokról a nehézségekről, a melyekkel meg kellett küzdeniök. A diákleányok szövetségének a jelentését különös örömmel hallottuk. A missziói- és a számvizsgáló bizottság jelentésének meghallgatása után elhatározták a konferencziai beszédek kinyomatását és azt, hogy a jövő évi konferencziát Pápán fogják megtartani. A közgyűlés után felhangzott még egyszer az evangelizáló terem karzatán az énekkar egyházi éneke, Kis József esperes buzgó imádságban hálát mondott Istennek a kegyelemért és áldásért, melyet oly gazdagon adott az összejövetelekre. Az után elbúcsúztunk egymástól. Az ünnepségek véget értek, hogy megkezdődjék újra még nagyobb erővel az a munka, a mely olyan gyönyörűséges : a munka az Isten országáért! És ha egy óv múlva Isten segedelmével ismét találkozhatnak a konferenczia résztvevői, talán még több küzdelemről, de a küzdelmek után még több diadalról is számolhatnak be. Úgy legyen! Tudósító, A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetségének első nagygyűlése, Sok lenne leírni, hogy mennyi munka előzte meg a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetségének létrejöttét. Az ügy előharczosai bizonyságot tehetnek róla, hogy mily nehezen ment az első Keresztyén Ifjúsági Egyesület megalakítása Budapesten. Sok kísérletezés után 1892-ben bírt megalakulni a Budapesti Ref. Ifjúsági Egyesület. Ebben az időben a belmissziói munkának nagyon kevés barátja volt, kik bizony csak az egyik kezükkel építhettek, mert a másikkal védekezniük kellett a támadások ellen. Mégis építettek és jól építettek. Az első lelkesedés lehiggadása után kicsiny keretekben, de komoly munka folyt a fővárosi ifjúsági egyesületben. A kilenczvenes évek végén már nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is növekvő érdeklődés kísérte az egyesület törekvését, melyre különösen alkalmas eszköznek bizonyult az „Ébresztő" cz. havi folyóirat. Néhány évvel később az egyesület vezetői közül többen fölkerestek egy-egy vidéki gyülekezetet, hogy segítséget nyújtsanak a keletkező ifjúsági egyesületek szervezéséhez. 1902-ben az ifjúsági egyesületek genfi központi bizottságának biztatására. Nemzeti Bizottság alakult, mely id. Szilassy Aladár vezetése alatt hozzáfogott lelkesen a keresztyén ifjúsági egyesületek propagálásához az egész országban. Csakhamar kitűnt, hogy egy havi lap és egykét utazás nagyon kevés arra, hogy ügyünk előre menjen. A genfi központi bizottság segítségével 1907-ben országos titkárt alkalmazott a Nemzeti Bizottság, kinek működése az ország különböző részeiben mind több barátot szerzett az ügynek, úgy, hogy a Nemzeti Bizottság az alakult egyesületeket jónak látta egy közös Szövetségbe egyesíteni. Az utóbbi években e Szövetség szervezésén fáradozott a Nemzeti Bizottság, melynek eredményeképen végre megtarthattuk' a Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetségének első nagygyűlését, november 1. és 2. napján Budapesten. A nagygyűlésre eljött a magyar ifjúság régi barátja, Fermaud Károly, svájezi ezredes, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetségének egyik főtitkára. 27 év óta ismer már minket s ez idő alatt gyakran meglátogatta hazánkat és több városban hirdette az ifjaknak az evangéliumot. A nagygyűlésen részt vett 94 vidéki hivatalos küldött és vendég az ország 28 helyéről. November 1-én, délelőtt 9 órakor a ref. főgymn. nagytermében a CV. zsoltár eléneklésével és Bükéi Pap István theol. igazgató imájával nyilt meg a gyűlés. Id. Szilassy Aladár, a Nemzeti Bizottság elnöke, ki elejétől fogva lelkes vezetője volt ez ügynek, megnyitotta a gyűlést és üdvözölte a külföldi vendéget, mint a genfi központi bizottság küldöttét, ki meleg szavakban köszönte meg és viszonozta azt. Erre megalakult a gyűlés és