Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

törvényekhez, melyek még a XVIII. századból, Pombal márki idejéből származnak. Ezek értelmében Portugáliá­ban egy kongregácziónak sincs helye. A jezsuitákat Pombal a haza ellenségeinek tekintette és örök időkre kiűzte az országból. Mikor az eltörölt jezsuitarendet VII. Pius pápa helyreállította, 1829-ben Miguel király hívá­sára megint bejöttek Portugáliába. Don Pedro azonban 1834-ben már újra kitiltotta őket. Majd ismételt izben visszalopództak, persze minden törvény ellenére. Az új kormány tehát nem hoz új törvényt, csak a régihez ra­gaszkodik. Az 1834-iki és 1864-iki törvények kitiltották a szemlélődő életet folytató szerzeteseket, azokat, a kik sem oktatással, sem hittérítéssel nem foglalkoztak a gyar­matokon. Az oktatással foglalkozókat az 1901-iki diktá­tori rendelet megengedte, de ezt az intézkedést a tör­vényhozás tulajdonképen sohase szentesítette. Ezt a dik­tátori rendeletet tehát a mi kormányunk nem fogadja el. Mi minden néven nevezendő szerzetest száműzünk hazánk területéről. Sokakat köziilök már le is tartóztattunk, mert vétettek a közjog ellen vagy mert fegyvert ragadtak. A portugál származású szerzeteseket szülőhelyükre bo­csátjuk szabadon. A külföldieket kivétel nélkül kiutasít­juk. Előbb azonban hivatalosan értesítjük az illető nem­zeteket eljárásunkról. A jezsuiták vagyonát lefoglaljuk és nemzeti birtoknak jelentjük ki. A többi szerzetesek vagyonáról pedig leltárt készítünk". — így beszélt Costa miniszter. Rá néhány napra meg is jelent már a kormány kitiltó rendelete. Nyomban mintegy 233 apácza indult kifelé, hajón vagy* szárazon. A 'szerzetesházakban levő növendékeket hazaküldték szüleikhez. Elhagyta az országot a ferenczrendi Nettó József biboros is és Beja püspöke, Leite de Vascincellos. A spanyol és olasz kor­mány már intézkedett előre, hogy az elűzött szerzetesek és apáczák le ne telepedhessenek országukban. A por­tugál kormány ezentúl csak a portugál származásúakat tűri meg és csak azon föltétel alatt, hogy ha nem élnek egy szerzetházban közös életet, hanem legföljebb ketten vagy hárman laknak egy födél alatt. A kormányt erre a szigorú intézkedésre az indította, a mi nemrégiben Spanyolországot. A klerikálizmus itt is mindent magához ragadott: pénzt, hatalmat. A királyt is főképen azért gyűlölték, mert anyja révén a papok szája íze szerint cselekedett. Dr. T. I. IRODALOM. Jubilé de Calvin á (Jenéve. Ezen a czímen adta ki a Genfi Lelkészek Társasága a tavalyi Kálvin-jubi­leum első három napján elhangzott beszédeket, fölszó­lalásokat, az erre az alkalomra küldött leveleket vaskos és szép kiállítású kötetben. Ismertetésére legközelebb még visszatérünk. A Protestáns Szemle októberi füzetében dr. Kris­tóf György a szászvárosi Kun-kollégium történetét ismer­teti ; dr. Szabó Aladár az angol királyok trónralépési nyilatkozatáról kezd meg érdekes és értékes történeti tanulmányt; Harsányi Sándor folytatja az amerikai református egyház történeti ismertetését; —r. pedig Parigot új Renan-tanulmányát (Renan: L'égoisme intel­lectuel. Paris 1910.) ismerteti. — A belföldi szemlében gr. Tisza Istvánnak a Borromeus-encziklikáról szóló nyi­latkozata és F.-nak a mozgófényképek erkölcsnevelő hatásáról szóló czikke foglal helyet. — A külföldi szem­lét, a ker. szocziális törekvésekről —p —f. írta. — Az Irodalmi szemlében dr. Ravasz László : Ez ama Jézus cz. egyházi beszéd-kötete, Gaál Mózes : Szocziális levelek cz. műve, az orsz. ref. tanáregyesület 1909/10. évi év­könyve és Marton Lajos: M. A. Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye cz. tanulmánya nyert ismertetést. A Magy. Prot. írod. Társaság újabb kiadványai. A M. P. I. T. a napokban bocsátotta közre Házi Kincs­tár cz. vállalatának 11-ik köteteképen Thomas Frank, genfi lelkész és theol. tanár: „Az evangélium és a szo­cziálizmus" czímű, francziából dr. Kováts István által fordított, korszerű munkáját és a „Koszorú" czímű népies válalatnak tíz újabb füzetét. Thomas Frank mun­kájáról külön fogunk még megemlékezni. A „Koszorú" újabb füzetei a következők : 161. sz. Benjámin. Elbeszé­lés. Irta Forgács Endre. — 162 sz. Török Pál. írta Kájel István. — 163- sz. A glószteri ember. (Raikes Róbertnek, a vasárnapi iskolák megalapítójának életrajza.) írta Takaró Géza. - 164. sz. Lorántffy Zsuzsánna. írta dr. Nemes Béla. -— 165. sz. Tisztító tűzben. Elbeszélés. Irta Ujlaky Vilma. — 166. sz. Az imádság . Elbeszélés, írta Moravcsik Gyuláné. — 167. sz. Börtön és szabadság. Történeti kép Dévai Biró Mátyás életéből. írta V. Sipos Ida. — 168- sz. Bori Péter karácsonya. Elbeszélés a fővá­rosi életből. írta Csűrös István. — 169. sz. Jézus szen­vedései. Bibliai kép. írta Budai János. — .170 sz. Csulai Kende Péter. Történeti kép a XVII. századból. Irta Juhász Sámuel. — Itt vannak már a hosszú téli esték, a melyek szinte hívogatnak a csendes családi áhítatra és a vallá­sos összejövetelekre. Hisszük, hogy lelkipásztoraink kö­zött mind nagyobb lesz azoknak a száma, a kik nem­csak ajánlják a családi áhítatos órák fölelevenítését, de rendezői, vezetői is lesznek a vallásos összejöveteleknek. Ezek rendezéséhez a legjobb építőanyagot szolgáltatják a M. P. I. T. említett kiadványai. Melegen ajánljuk azért őket figyelmükbe. Felhasználásukkal nemcsak épü­lést nyujhatnak híveiknek, de népszerűsíthetik, terjeszt­hetik is a Társaság kiadványait, a mi által annak ne­mes munkáját mozdíthatják elő! EGYHÁZ. Lelkészválasztások. Dr. Kováts Istvánt, lapunk egyik főmunkatársát, a szatmári ref. gyülekezet f. hó 16-án, a 28 pályázó közül igen nagy szótöbbséggel lelkészévé választotta. Dr. Kovátsot a gyülekezet elő­kelő küldöttsége kérte fel a pályázatban való részvételre s a gyülekezet szavazatra jogosult tagjainak aláírásával már eleve biztosította a megválasztás felől. Munkatár­sunk megválasztatásának örülünk, annyival is inkább, mert egy olyan exponált helyen, mint Szatmár, a ref. egyház vezetői hatalmas munkaerőt nyernek benne. Örö­münkbe azonban fájdalom is vegyül, mert dr. Kováts Istvánnak Szatmárra távozásával lapunkhoz való eddigi szoros viszonya némi módosulást szenved. Sajnáljuk azt is, hogy nem a dunamelléki kerület köthette magához, s hogy kiváló képességeit, bár fontos helyen, de mégis egy másik egyházkerületben érvényesítheti ezután. Re­méljük azonban, hogy lapunk egyik főmunkatársának továbbra is megtarthatjuk őt. Sőt reméljük azt is, hogy a dunamelléki kerület még vissza fogja magának hódítani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom