Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

anarchisztikus mozgalmakban, a melyek e népeket emésztették és emésztik s a monarchikus kormanyfonna elvetésével a köztársasági kormány formákat szülik; abban a minden vallással és egyházzal szakítani akaró törekvésben, mely e belső forrongásokat kíséri s a mely törekvés legelső sorban épen a vele és szolgáival való teljes szakításra irányul: neki magának van a legnagyobb része, minden szabad haladást gátló és minden zsarnokságot támogató természetével! S megtanulhatná Róma azt is, hogy az alkotmányos, kulturális, gazdasági és társadalmi téren legkiválóbb népek kiválóságában, boldogulásában, belső békességében meg annak a protestantizmusnak van oroszlánrésze, a melyet megindítóiban és mai képviselőiben gőgös, lázadozó, romlott népeknek és fejedelmeknek hízelgő, forradalmakat támasztó anarchiának szeret feltüntetni! Róma azonban a történelem eme tanulságait nem fogja levonni. 0 marad annak, a mi; mert más alapokat nem vethet magának, mint a mi vettetett néki ősidőktől fogva, a reformáczió korában pedig a tridenti zsinaton. 0 ezen az alapon áll, a míg a föld ki nem szalad lábai alól! De mi protestánsok, ne csak vonjuk le ezeket a tanulságokat, hanem világoltassuk is azokat mindenek előtt, mind élőszóval való tanításainkban, mind írásainkban, mind életünknek tisztaságában s társadalmi és állami szerepünkben, hogy elvégre megvilágosodjanak az eddig mesterségesen elhomályosított szemek is, s úgy az egyesek, mint a társadalom és az államok megismerjék: mely hit, mely egyház az, a mely életük, békességének, szabad haladásuknak, külső és belső boldogságuknak megbecsülendő tényezője lehet! A történelem az élet tanítómestere. Állítsuk ezt a tanítómestert mindenek elé, — s akkor a reformácziónak, az evangéliumi protestantizmusnak nyert ügye lesz! H. I. ISKOLAÜGY. Utasítás a tandíjkárpótlás tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter legközelebb bocsátotta ki 100,600. sz. alatt azt a rendeletét, a melyben az 1908. XLYI. t.-cz. értelmében megszűnő ama tan- és felvételi díjak kárpótlását állapítja meg, a mely díjak eddig a községi vagy felekezeti iskolák fenntartási (dologi) szükségleteinek fedezésére fordíttattak. Kárpótló államsegélyképen az az összeg jár, a mely megfelel az 1905/6, 1906/7, 1907/8. tanév költségvetésében tan- és felvételi díjakból előirányzott összegek egy évi átlagának. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg a tandíjköteles gyermekek után fejőnként számított 15 kor. tandíjat és az 1 kor. felvételi díjat. A kárpótlást kérő iskolafentartók kérvényükhöz mellékelni tartoznak a fent nevezett iskolai évekre vonatkozó költségvetéseiket és számadásaikat, s igazolniok kell, hogy egyegy tanulóra mennyi tandíj volt kivetve és mennyi volt e czímen a tényleges bevétel. Csatolandó a kérvényhez az iskola felvételi naplója is (1. §). A működésüket az 1905/6. iskolai évet követőleg, de 1910. szept. 1 előtt megkezdett iskolák az 1. §-ban említett okmányokat működésük megkezdésétől kezdve kötelesek csatolni (2. §). Azok az iskolák, a melyek az 1907. XXVII. t.-cz, alapján még nem nyertek államsegélyt, az 1. §-ban említett okmányokon kivül kötelesek beterjeszteni ínég azokat a dokumentumokat is, a melyek az 1907. XXVII. t.-cz. végrehajtását szabályozó, 1907. évi 76,000. sz. miniszteri utasítás 25. §-ában előirattak (3. §). A kellőleg felszerelt kérvények, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez czímezve, az illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottságához terjesztendők be (4. §). A kérvényt a közigazgatási bizottság átvizsgálja s ha rendben levőnek találja, felterjeszti a miniszterhez. Ha valamely észrevételei vannak, azokat közli az iskolafenntartóval. Ha ez az észrevételekhez hozzájárul, akkor a kérvény azoknak megfelelőleg terjesztetik fel a miniszterhez (5. §). • Ha azonban az iskolafenntartó az észrevételeket nem helyt állóknak, vagy épen sérelmesnek tartja, joga van a közigazgatási bizottságtól helyszíni szemlét kérni, a mit az köteles megejteni. Felekezeti iskoláknál a közigazgatási bizottság a helyszíni szemle idejéről az illetékes egyházi főhatóságot is tartozik kellő időben értesíteni, hogy az képviselhetéséről gondoskodhassék. A helyszíni vizsgálat költségeit, ha annak elrendelését az iskolafenntartó indokulatlanul kérte, maga tartozik viselni; ellentkező esetben pedig az államkincstár. Szintén az államkincstár fedezi a költségeket abban az esetben is, ha a helyszíni vizsgálat hivatalból rendeltetett el s annak eredménye az iskolaszék megállapítását igazolja (6. §). A helyszíni vizsgálat alapján a közigazgatási bizottság szabályszerű határozatot hoz, mely az iskolafenntartó képviseletében eljárt iskolaszéknek és a 6. §-ban felsorolt felekezeti iskolákat érintőleg az illetékes egyházi főhatóságnak is kézbesítendő. Ezen határozat ellen, annak kézbesítésétől számított 15 napon belül, a vallás-és közoktatásügyi miniszterhez felebbezésnek, illetőleg az egyházi főhatóság részéről felszólalásnak van helye. Úgy a felebbezés, mint a felszólalás az illetékes közigazgatási bizottságnál nyújtandó be (7 §). Ha pedig valamely felekezeti iskola fenntartója a törvény 3. §-ának 2-ik bekezdésében megjelölt alapon, a törvényszakasz első bekezdésében megállapított fejenkénti 15 korona tandíjon és 1 korona felvételi díjon túlmenő kárpótlást óhajtana elnyerni, az erre irányuló kérelmet a közigazgatási bizottság a kérelmező iskolafenntartó