Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-23 / 4. szám

5. (Ugyanazon írással, de más színű tintával, későbbi feljegyzés). Későbbi hallomásból értettem, hogy Újvári Nehéz Pál sem Gyálán Levita, sem Makádon Supplens nem volt, hanem Katona volt. Vénségére mint Privátus itt lakott és itt holt' meg. * * * Czeglédi előadásának utóbbi részében megnyilatkozó kritikát minden ízében elfogadhatjuk, csak conclusiójának 1. pontjára jegyezzük meg a következőket: A gyálai rémülésből csakugyan nem lehet felvinni az eklézsia régiségét 1600-ig., Van azonban — ő előtte még ismeretlen — adatunk, melyből következtethetjük, hogy már 1600 körül volt református gyülekezet Makádon. Foktövi János „Váczon várassi prédikátor" 1617-ben ír egy predikácziós könyvet1

„időmnek 49 esztendejében, Váczon laktomnak 11 esztendejében". A 10-ik predikáczióban írja: „Czegléden ordinált Johannes Körtélyösi, ki akkor püspök volt 1592. ult junii. Adatsi predicator voltam 2 észt. Tököli nehezen másfél eszt. Foktövi alig másfél eszt. Pathai veszöttül egy eszt. Makádi (málén) 3 esztendeig. Jaj, ki sokat bujdostam közben közben". Számítsunk utána. Valószínűleg — az akkori szokásnak megfelelően — mint űj akadémikust Adats ordináltatta; ekkor 29—30 esztendős lehetett, s itt szolgált 1592 és 93-ban, Tökölön 1593—94-ben, Foktőn 1594-95-ben, Patajon 1596-ban, s Makádon 1597-ben. Még ha emlegetett bújdosását tekintetbe vesszük is, 1606 előtt volt makádi pap, mert 1617-ben már 11 esztendős váczi lakos. így hát 1600 körül már volt Makádon reformált gyülekezet, talán még kicsiny és szegény, mert Foktövi keserű humorral veti zárójelbe, hogy „málén" volt Makád prédikátora. (Folyt, köv.) IRODALOM. Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus történetének köréből. E czím alatt foglalt össze és adott ki Zoványi Jenő sárospataki theol. tanár már megjelent egyháztörténeti tanulmányaiból és bírálataiból 30 darabot, mellékelve azokhoz a Warga-féle egyháztörténelemhez írt, de a Par. könyv tárbizottság által kihagyatni ítélt Függeléket is. Szerzőnek e kötetben összefoglalt dolgozatai már részint korábban megjelenvén, részint bírálatban is részesíttetvén, nem bocsátkozunk azok utólagos, illetve ismételt bírálatába. Egy megjegyzést azonban mégis hozzá akarunk azokhoz fűzni, főként a kötethez adott előszó kapcsán. Szerző az előszó szerint búcsút mondott a prot. egyházi irodalom művelésének, s így mintegy irodalmi hagyatékaképen adta ki e gyűjteményes munkáját, jellemzéséül annak az iránynak, a melyben az egyháztörténetírást művelni igyekezett. O, mint mondja, az egyháztörténetet nem felekezeti jellegű tudománynak, hanem az általános művelődéstörténet egyik fontos ágának tekintette, tehát munkásságát semmiféle felekezeti előítéletnek és elfogultságnak, semmiféle felekezeti szempontnak ós érdeknek alá nem rendelte. — Zoványi Jenő ama 1 Kézirat a Nemzeti Múzeumban 414 folio. kijelentésót, hogy búcsút mond a magyar protestáns egyházi irodalom művelésének, sajnálattal vennők tudomásul, ha hinni tudnánk neki. Azonban nem hiszünk benne. Hisszük azonban azt, hogy ha egyháztörténetírói elvének helyessége mellett az igazi objektivitást fogja érvényesíteni, az utóbbi dolgozataiban nyilvánult — nem mondjuk minden ok nélkül történt — erős és egyoldalú szubjektivitás helyett — még sok értékes dolgozattal fogja gyarapítani magyar protestáns egyháztörténeti irodalmunkat, mert erre megvan minden tudományos szükségessége. Hisszük ezt annyival is inkább, mivel kötete előszavában a nagy port felvert Függeléknek Kálvint illető részére nézve kijelenti, hogy azt félreértették, félremagyarázták. O Kálvinnak abban nem teljes jellemképét rajzolta meg, hanem csak azokra a részletekre terjeszkedett ki, a melyekre nézve ismereteink újabban módosultak. '„Ha — mondja — teljes jellemképet akartam volna rajzolni róla, nemcsak azokat a vonásokat vetettem volna papírra, a melyek „rovására esnek nagyságának", hanem azokat is, a melyek a Függelék e most idézett mondatában is elismert nagyságát helyezik minden kétségen felül." Nem akarunk e kijelentésben semmiféle retraliácziót keresni, mert nincs is benne. Egyet azonban látni vélünk, — és ez az, hogy Zoványi Jenő már most is higgadtabban ítél, mint ítélt a Függelék megírásakor. S ez a higgadtabb, objektívebb ítélet táplálja bennünk azt a reménységet, hogy — post tot discrimina rerum — hasznos és érdemes munkása fog maradni a magyar protestáns egyháztörténeti irodalomnak! — A 255 oldalas kötet szerzőnél kapható 5 kor. 50 fillérért. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A büssüi ref. gyülekezet Szappanos Gyula nagykőrösi segédlelkészt, — a tiszabereki ref. gyülekezet Czelder Bélát, — a méhtelki ref. gyülekezet Varga Jenő ugocsa-gyulai lelkészt, — a nagybarátfalusi evang. gyülekezet Kiss Samu budapesti segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészbeiktatások. A szomolnoki evang. gyülekezet új lelkipásztora: Schmidt János, f. hó 6-án foglalta el hivatalát, a melybe Ivübecher Albert főesperes iktatta be. — A kajántói ref. gyülekezet új lelkipásztorát : Nagy Bélát f. hó 9-én iktatta be hivatalába Farkas Sándor fej érdi lelkész. Esperesválasztás. A máramaros-ugocsai ref. egyházmegye a Szikszay Zoltán gyászos elhunytával megüresedett esperesi hivatalra, 36 szavazatból 33-mal Biki Ferencz tekeházai lelkészt, az egyházmegye tanácsbíráját ós főjegyzőjét választotta meg. Lelkész jubileum. Sarkadi Nagy Imre, a tiszasasi ref. gyülekezet lelkipásztora, a hevesnagykunsági egyházmegye tanácsbírája, f. hó 2-án ülte meg 30 éves papi jubileumát, a mely alkalomból gyülekezete meleg ováczióban részesítette szeretett pásztorát s megfestetett arczképét ünnepélyesen leplezte le. Ad multos annos! A lelkészi kongrua kiutal ványozása, a felhangzott hírlapi és hivatalos felszólalásokra mégis megtörtént. Mi nem vindikáljuk magunknak, hogy a mi felszólalásunkra történt meg. De bajosan vindikálhatja magának akárki is. Bizony, ha nem állanánk új képviselőválasztás előtt és ha gróf Apponyi és pártja nem látta volna magára nézve veszedelmesnek a protestáns papságnak maga ellen zúdítását és nem látta volna alkalmas taktikai fogásnak a kiutalványozást, — bizony nem lett volna abból semmi sem. Nem gondoljuk azonban, hogy a protestáns közvélemény ez utolsó taktikai fogásnak fel fog ülni és