Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
addig a róm. kath. egyház diadalmasan nyomult előre : 51'5ü /0 "r ól 52'05%'r a emelkedett az arányszáma! S ne feledjük el, hogv ezek az adatok csak az 1907-iki statisztikai évkönyvből valók, a mikor még sem a Ne temere, sem a Provida, sem az azt kisérő püspöki instrukczió nem lépett életbe. Az arány azóta bizonyára még kedvezőtlenebbé vált reánk nézve. De az 1907. évi adatok is szomorú csatamezőt tárnak elénk.-Lássuk csak a csalhatatlan számokat. Egyházaink végtelen nagy kárára, a vegyesházasságok legnagyobb részét a reformátusoknak és evangélikusoknak róm. kath.-okkal kötött házasságai alkotják. 1907-ben nem kevesebb, mint 7858 vegyesházasság jött létre ref. és róm. kath. felek közt s 3626 evangélikusok meg róm. kath.-ok közt, tehát több mint 11,000! Ez az egész országban kötött vegyesházasságoknak több mint fele! Ezzel szemben pl. a ref. egyházban 20,590 tiszta házasságot kötöttek, igy átlag minden negyedik házasság vegyes. Az anyaországban kötött 22,059 vegyesházasságnál 5981 esetben jött létre megegyezés a születendő gyermekek vallására nézve. Ennek több mint a felét: 3249-et (54'32%-át) a róm. kath. egyház javára kötötték, míg a ref. egyház javára 1634-et (27*32%-át), az ág. ev.-éra pedig mindössze 544-et (9'1%-át) adtak. Itt mutatták meg a r. kath. plébánosok buzgólkodásukat a törvény biztosította kedvezmény kiaknázása körül. S ebből tűnik ki — sajnos — hogy a két prot, egyház eddig igen keveset törődött e nagy létkérdéssel. Pedig módunkban állt volna egészen más arányt létrehozni. Ugyanis a vegyesházasságra lépők közül mindössze 4738 pár részesült róm. kath. részről egyházi megáldásban, míg ref. részről nemcsak arányosan, de számbelileg is sokkalta több: 5414, evang. részről pedig 2608. Ezekből a számokból kitűnik, hogy míg a plébánosoknak az egyházi áldásért hozzájuk fordulóknak majdnem háromnegyed részétől (4738-ból 3249-től) sikerült reverzálist kieszközölni, addig a ref. egyház lelkészei az előttük kötött vegyesházasságoknak csak egynegyed részénél (5414-ből mindössze 1634-nél) szereztek javunkra reverzálist, az ev. lelkészek pedig még kevesebbnél, a hozzájuk fordulók egyötödénél (2608-ból 544-nél). Ismételjük, ezek a számok még mind a Ne temere életbelépte előtti időből valók. A „nagy halász8 még nem is vetette ki a ravaszul font új hálót, és engedelmes halászai nein is bocsátották még olyan mélyre hálóikat az „eretnekek" vizein, a mikor 1907-ben a r. kath. férfival házasságra lépő 3565 ref. nő közül 670 igérte oda születendő leánygyermekeit is a római egyház számára és róm. kath. nővel egybekelt 4229 ref. férfi közül 1227 tagadta meg egyházát s ajándékozta oda születendő figyermekeit a római egyháznak ! Ezzel szemben mindössze 551 róm. kath. vőlegény ós 739 róm. kath. mennyasszony adott reverzálist a mi javunkra. Ezek levonásával tehát az anyaországban magában 607 család fi-, illetve leánygyermekeit vesztette el egyházunk és nyerte el tőlünk a római egyház! A társországokban is elnyerték tőlünk 18 család gyermekeit, vagyis összesen 625 családét! Egyetlenegy esztendőben ! A testvér ev. egyház még ijesztőbb pusztítás képét tárja elénk. Az 1907-ben róm. kath. férfival házasságra lépő 1637 ev. nő közül 372 ígérte oda születendő leánygyermekeit a római egyháznak, a r. kath. nővel egybekelő 1910 ev. férfi közül pedig 583 tagadta meg egyházát. Ezek fejében mindössze 188 róm. kath. férfi és 243 r. kath. nő adott reverzálist az ev. egyház javára. Ezek levonásával az anyaországban magában 524 család fiait, illetve leányait veszíti el örökre, a társországokban is 21-et: összesen 545 családét! Hozzá még, míg a ref. egyház a többi felekezetekkel szemben 111 vegyesházasságnál nyert, — az ev. egyház azokkal szemben is 47 esetben veszített. így a ref. egyház vesztesége 514-re csappan, míg az ev. egyházé 592-re emelkedik. A két protestáns egyház együttes vesztesége tehát egyetlenegy évben 1104 család fi-, illetve leánygyermekei! Ezek kiáltó számok ! A ki nem hunyja be szemét, nem zárja be fülét, annak észre kell vennie, hogy minden külső ellenségnél hatalmasabb és félelmetesebb belső ellenség pusztítja, tizedeli sorainkat: egyháztagjaink és őrállóink közönyössége, kényelemszeretete! Vajha az új esztendő rávezérelne bennünket erre a szomorú igazságra ! Vajha a sok beszéd ós kesergés helyett repedező falaink, omladozó erősségeink kijavításához is hozzáfognánk már! Dr. K. I. TÁRCZA. Költemények. Irta: Szabolcsba Mihály. Isten. A jó Istent lehet látni, Nemcsak a nagy templomokban: Az erdőkön, a mezőkön, S fönt a fénylő csillagokban. Ott ég minden virágszálon Az Ő mester-kézjelzése, Minden fűszál, minden csillag, Egy Maga-kijelentése! A jó Isten közellétét Erzeni az ölelésben, A ránk hajló szeretetben, Minden meleg szívverésben. Míg lehajlunk a szegényhez, S gondolunk az elhagyottra: Szivünk szent jelenlétének Égő, meleg csipkebokra ! — Hogy van hát, hogy mégsem látja, Mégsem hordja a szívében? Hogy úgy él a legtöbb ember, Vakságban és gyűlölségben ?
