Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

Dr. Daxernek az az állítása pedig, liogy Tröltsch ebben a czikkben a kijelentés kérdéséről sem szól, hanem a vallási elvről, a melynek csak „Durchbruch"-ja a kijelentés, teljesen szofisztikus, mert hiszen Tröltsch ott a kijelentésről szói, ágy, mint a vallási elv előtöréséről. Az utóbbi félszázad magyar protestáns rendszeres theológusai közül a szóban levő kérdést tárgyaló Szeremlei G-ábor sárospataki, Kiss János pápai és Masznyih Endre pozsonyi tanárt mellőzte dr. Daxer. Szeremlei „Keresztyén vallástudomány" (I. 1859., II. 1860., IIT. 1861.) cz. hittanában, Isten-tana (241—386. 1.), embertana (387—471. 1.), Krisztus-tana (473—643. 1.) számos helyén vizsgálja a kérdést, különösen a 318—326., 333—349., 571. stb. lapokon. Kiss János „Keresztyén Hittan"-a (I. 1862., II. 1865.) üdvtani részében külön czím alatt is tárgyalja : „A szabad akarat és a kegyelem viszonya" (II. 141—144. 1.). Masznyih „Evangélikus Dogmatika"-ja (1888J 21. §-ában („A Szent-Lélek mint kegyelem-elv és az emberi szabadság" 146—154. 1.), különösen annak 4. pontjában (A kegyelem és a szabadság viszonya, 153-—154. 1.) és a kapcsolatos részekben szól kérdésünkről. A fennebbiekből látszik, hogy Daxer bármi okból, de tényleg mellőz számos német és magyar theológust, a kik pedig a szóban levő kérdésről nyilatkoztak Tehát a birálat az idézett tlieológusok mellőzését nem általános theológia-történeti mérték használatából, hanem tényleges, sajátlagos tárgyi okokból kifolyólag méltán hibáztatta. 3. Ritsehl keresztnevéről és a theológia-történeti áttekintésnek Frank-Griitzmacher művéből való kölcsönzéséről kell még szólanunk. Hogy Ritsehl német keresztneve Albrecht, elemi tévedéssel nem vonta kétségbe a birálat, hanem annak magyar megfelelőjét, Albertet kereste a többi idegen theologusok magyar neve mellett. Szlávik Mátyás is (A legújabb theologia történetéből 1887. 47—59 1.), Masznyik Endre is (Protestáns Szemle 1898.) Albertnek fordítják a német Albrecht keresztnevet. A theológia-történeti áttekintésnek odavágó történeti miiből vétele meg egészen természetes. Az átvétel az összeállítás vázára s nem a tartalmára vonatkozik. Nem is hibáztattuk, csak jeleztük. Ezt a jelzést a két történeti csoportosítás összehasonlítása igazolja is. A részletes ismerés és ismertetés tényét és értékét ezzel, természetesen, egyáltalában nem vontuk kétségbe. 4. A birálat s a mostani birálati kiegészítés adatainak összesítése után mégis nem a fennebb jelzett theologusok mellőzését tartjuk a munka főhibájának, hanem a tárgykijelölő által is rendszeres theologiai kérdésnek szánt tárgynak történeti thémául való felfogását. Nem a történeti teljesség lett volna a fődolog, hanem a rendszeres theologiai módszerrel főtípusok szerint való osztályozás és elvi tárgyalás. Végül pedig a tényleges állásfoglalás kifejtése a bibliai alap,'a hitvallási és theológia-történeti megvilágítás s az elvi megokolás egységbe foglalásával. S ha ez akkor is, mint most, embertani szempontú felelet lett volna, akkor még mindig hátra volna az istentani szempontú felelet, a metafizikai megfejtés. Ez a mű alaphibája. Ez azonban semmit sem változtat a munka összes többi érdemein, melyeket a birálat készséggel elismert s ez alkalommal is határozottan elismer. V. J. MISSZIÓÜGY. Az ifjúsági egyesületekről. IV. (Folytatás és vége.) Az ifjúsági egyesületek munkája részletesen szabályokba nem foglalható. Az egyházközségek életében oly sokoldalú és csak a helyi viszonyok közt érthető szükséglet merül fel, a mit épen esetlegességük miatt részletezni nem is lehet. Midőn az alábbiakban mégis az ifjúsági egyesület munkáját kívánom nagy vonásokkal vázolni, csak azokat a tárgyköröket kívánom kijelölni, a melyekből az ifjúsági egyesületnek mindenesetre meríteniök kell. Két nagy tárgykört látok szükségesnek. Egyik az egyházi; másik a mindennapi élettel kapcsolatos. Képezheti azonban vita tárgyát, hogy nem helyesebb-e, ha az ifjúsági egyesület szorosan egyházi téren marad, minthogyha arra is vállalkozik, hogy a hivek mindennapi, hogy úgy mondjam, életszükségleteit is figyelemmel kisérje, s a megélhetés, az anyagi jólét eszközeit feltalálni is segítsen. Azonban könnyen eldönthetjük a kérdést, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy az egyre súlyosabbá váló megélhetési viszonyok a szocziális kérdéseket elsőrangú kérdésekké tették. Ez elől tehát az ifjúsági egj esiiletnek lehetetlen kitérni. De még nagyobb jelentősége van annak, hogy így győződik meg az ifjúság arról, hogy az egyházához, hitéhez való ragaszkodás és az erkölcsi eszmények ápolása nem pusztán erkölcsi jelentőséggel bír rá, hanem lelkének, szívének művelése mellett olyan ismerethez is jut, melyek rá nézve anyagi haszonnal járnak. Tekintse az ifjú olyannak ezt az egyházi feladatokat is szolgáló intézményt, mint a melytől nemcsak erkölcsi tökéletesedésének eszközeit kapja, hanem megélhetésének, anyagi előmenetelének kútforrásait is nyeri. Ezek szerint az ifjúsági egyesület tevékenységének köre kétféle. Az egyik körbe tartoznak a szorosabb értelemben vett valláserkölcsi feladatok, a másik körbe az anyagi érdekek előmozdítására szolgáló eszközök. Az első csoportba tartozó feladatok közé kívánják tenni első sorban a bibliaolvasást. Erre megjegyzem, hogy jobban szeretném, ha az ifjúsági egyesületek egy tradiczióból vennék a magok egyházi jellegű tényeiket. Rámutatok a régi református egyházi életben kifejlett házi istentiszteletre, a mely minden mesterkéltség, sőt