Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

dr. Farkasdy Dezső elnöklete mellett fölkérettek: dr. Szüts Andor, Forgács Endre és Úrházy Lajos. A hivataláról lemondott, de újból megválasztott öt világi tanácsbiró: Farkasdy D., Sárközy Aurél, Szüts A., Szüts Jenő s Végh János, úgyszintén az új lelkészi tanácsbirák: Dézsy Mihály, Forgács Endre s V. Balog Lajos hivatali esküjüket letették. Egyházmegyei özvegy-árva gyámintézeti s orsz. nyugdíjintézeti pénzkezelőnek megválasztatott Mészöly Győző alcsuti lelkész. A bicskei papválasztás, panasszal nem támadtatván meg, megerősíttetett, a megerősítési határozat konczeszszául szolgálván a megválasztott lelkésznek. Egyhangúlag kimondotta továbbá a közgyűlés, hogy az egyházmegyei összes tisztségek betöltésére nézve behozza a 10 éves tisztújítást és az új esperest már 10 éves megbízatással választja, s a korábban választott tisztviselők mandátuma a folyó évtől számított 10 esztendő elmultával szintén lejár. Felhivta volt esperest, hogy a kezelése alatt állott pénztárakról okmányolt számadását, az 1900—1909. évekre nézve, terjessze be a h. espereshez f. évi november hó l-ig, hogy azokat a kiküldött bizottság felülvizsgálhassa s a vizsgálat eredményét a november hó második felében tartandó egyházmegyei rendkívüli közgyűlésnek bemutathassa. Az új esperes tiszteletdíja, az egyházmegyei hozzájárulás megszüntetésével, az államsegély-pénztárból folyósított 2000 koronában s az esperesi káplán illetménye 1200 koronában állapítattott meg. Általában a közgyűlés az okos takarékosság elvét tartotta szem előtt e határozatok behozatalánál, hogy valamikép könnyíthessen az egyházközségekre súlyosan nehezedő anyagi terheken ; viszont kellő gonddal lesz ezután arra, hogy a pontos kezelés s a helyes gazdálkodás mindenütt megtartassék. Örömmel szemléltük, hogy az egyetértés, a testvéri indulat s anyaszentegyházunk javát munkálni kész buzgóság érzülete foglalta el a lelkeket. Ez a tapasztalásunk táplálja bennünk azt a reményt, hogy a traktust illetőleg a régiek elvonulnak és mindenek megújulnak. Miklós Géza, székesfehérvári lelkész. MISSZIÓÜGY. Az ifjúsági egyesületekről.* m. AZ ifjúsági egyesületek nevelő hatása két csoportba osztható. Egyfelől bizonyos cselekvényeknek együtt végzése a szoktatás útján állandósít bizonyos elveket. Pl. a biblia olvasását, templombajárást, alamizsnálkodást stb. E mellett az érzelmekre és az értelemre is hat. A szoktatás eleinte természetesen gépies jellegű, az erkölcsi * Váratlanul elhunyt derék munkatársunk e dolgozatát egész terjedelmében beküldte hozzánk. Fájdalom, hogy annak jelen és még egy következő részét csak elhunyta után közölhetjük. Szerk. indító okoknak kevés része van benne, lassanként azonban jelentkeznek az öntudatos, önelhatározásból folyó erkölcsös cselekedetek. Ha az ifjúsági egyesületeket igazi nevelő intézménnyé akarjuk tenni, akkor a neveléshez értő vezetőt kell azoknak az élére állítani. Nem mellékes kérdés tehát, hogy ki állítsa fel és ki vezesse az ifjúsági egyesületet, különösen ha még azt a szempontot is figyelembe vesszük, hogy a ki a vezetésre vállalkozik, ne csak a vezető czímét viselje, hanem töltse azt be teljes szívvellélekkel. E szempontok alapján szó lehet a lelkészről, a tanítóról' vagy valamely világi férfiúról. Látszólag leghelyesebb volna, hogy ha világi férfiú vagy tanító vezetné, mert így domborodnék ki leginkább az a vonása, hogy bár nem áll szorosan egyházi vezetés és felügyelet alatt, mégis egyházi érdekeket is kész előmozdítani. A valóságban azonban nem mindig teljesedik be az ilyen vezetéshez fűzött várakozás. Tisztelet és becsület azoknak a világiaknak, s tudomásom szerint is elég szép számmal levő tanítóknak, a kik ilyen czélok előmozdítására készek idejüket és munkájukat feláldozni. Ámde olyan mérvű tevékenység, a milyennek kifejtését az ifjúsági egyesületektől várjuk, egy embernek teljes munkaerejét leköti. Ezért nem töltheti be ezt a tisztet a rendesen egészen más hivatáskörben mozgó világi egyén, sem a tanító, a kitől ugyan sokoldalú társadalmi tevékenységet várnak mindenféle rendeletek, de a megélhetés gondjaival küzdő tanítótól nem lehet kívánni, hogy kenyérkeresetére ne fordítsa első sorban idejének egy részét. De különben is a tanítónak vannak hivatásával összefüggő mellékteendői: a kántorság, iskolaszéki és presbiteriumi jegyzőség, ismétlő, iparos stb. iskolai tanítás stb. Bizonyos, hogy a lelkésznek is vannak teendői, melyek különösen nagyobb egyházakban igen súlyos terhet képeznek. De az ifjúsági egyesületek szervezése annyira egyházi érdek, hogy ha valakinek még rnegterheltetése árán is, de vállalkoznia kell erre a tisztre, első sorban a lelkésznek kell vállalkoznia rá. E mellett szól az is, hogy az ifjúsági egyesületekben megoldandó feladatokat a lelkész ismerheti legjobban, a ki a hívekkel sokoldalú lelkészi ténykedésével kapcsolatban folytonosan érintkezik és azoknak lelki szükségleteit legalaposabban ismerheti. Csakis ilyen ember tudja azt, hogy az ifjúsági egyesületek elé milyen feladatokat kell kitűzni, hogy azok az egyházi élet emelésére szolgáljanak. Viszont az ifjúsági egyesület nyer azzal, ha a lelkész áll az élén, ez kölcsönöz az ifjúság tevékenységének jelentőséget. A lelkész a maga erkölcsi tekintélyével súlyt kölcsönöz az ifjúsági egyesület minden életnyilvánulásának. A lelkész is sokat nyer ez által befolyásban. Itt veti meg biztos alapját annak, hogy az egyház leendő tagjai, iránta, mint vezető iránt, bizalommal legyenek, s törekvéseit annak idején támogatni készek legyenek. Itt kínálkozik pompás alkalom arra, hogy