Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

dók, a lármázok száját. Minden támadás, a mely az igazságot, Krisztus ügyét éri, először minket ér. Bizony meg kell állnunk és erős hittel kell számot adnunk a bennünk élő reménységről. Bizony nem kicsinyes, de nagyszerű szolgálat az, a melyre készülünk, telve dologgal, aggodalommal, áldozattal! Mert reánk nézve különösen mély értelmű az apostol felolvasott szózata : Mert ha Vele együtt meghalunk, Vele együtt fogunk élni! Ez az a textus, a melyet életünk végéig kell tanulnunk és róla magunknak prédikálnunk. A Krisztussal meghalni és vele élni az igazi becsületes megállás, a mely által sokan vezéreltetnek idvességre. Ezt az igazságot óhajtjuk együtt tanulni ebben a tanévben, a melyet ezennel Isten nevében megnyitottnak nyilvánítok. B. Pap István. BELFÖLD. A Budapesti Skót Misszió ünnepi hete. 1910. szept. 4—11. (Folytatás.) Szeptember 6-án, kedden este szeretetvendégség volt az új épület nagytermében, mintegy 250 érdeklődő részvételével. Az Ízlésesen felteritett asztalok mellett ott láttuk mindazokat, kik a Misszió nagyobb ünnepélyein rendszeresen részt vesznek. Sok barátja van a Missziónak. Azok az evangéliumi szervezetek, melyek most önállóan küzdenek a létért, nem felejtik cl a Skót Missziót, hol annyit tanultak, annyit épültek és annyi áldást vettek. Nem is nehéz megtalálni az összefüggést a magyar belmissziói törekvések kezdeményezése s a Misszió munkája között. A Skót Misszió példát mutatott mindenkor arra, miként lehet legyőzni a nehézségeket, a közönyt és kishitűséget Isten országa terjesztésében. Ha visszatekintünk a múltra s elgondoljuk, hogy néhány évtizeddel előbb ez a Misszió olyan nyelven tartott szeretetvendégséget, vasárnapi iskolát és evangelizáló összejöveteleket, a mely nyelv gyűlöletes volt a magyar fülnek és szívnek, csodálkoznunk kell a fölött, hogy a magyar evangéliumi törekvések e német nyelvű példa láttára indultak meg. Az bizonyos, hogy ha a Misszió eleitől fogva úgy beszélt volna magyarul, mint most, már sokkal előbbre lenne. Vagy talán jobb volt ez így 1 Ne mondhassa senki, hogy a skótok indították meg a magyar belmissziói munkát! Magyarok indították meg és magyarul indították meg azt, függetlenül a Skót Missziótól. Az ide plántált idegen növény nőtt és gyarapodott, sokszor virágzott, gyümölcsözött; most is űj tavasz ragyog felette. Nem is igen volt itt több ilyen idegen plánta még, azon az egy-kettőn kívül, mely a biblia és vallásos iratok terjesztésével táplálta a magyart égi mannával. Es mi történt? A példa felébresztette az alvó lelkiismeretet. Ha Isten kertjének plántái idegen földből átplántálva virágozni tudnak e haza földjén s e nép szívében, miért ne fakadnának új hajtások azon, az egykor dicső koronával ékeskedő törzsből mely a magyar szív mélyén gyökerezve, leveleivel gyógyította a sebeket, gyümölcsével táplálta az éhezőket, árnyékában pihentette a fáradtakat. Csak ápolni kell, csak ki kell szabadítani tudatlanságából, tétlenségéből, hitetlenségéből, mely elfogja előle a kegyelem napját s az ég áldást hozó harmatát! A magyar belmissziói munka nem idegen virág, nem skót utánzás, hanem Isten Lelkének munkája, mindazok szívében, kik akár a Skót Misszió szemléltető oktatásában, akár más intézmény, vagy egyéni élet tanulságaiban meglátták Krisztus evangéliumának hatalmát és kitárták előtte eszüket és szívüket. A Skót Misszió eredetileg zsidó misszió. Ezért jött ide s ezért van itt. Érdemes lenne erről is írni, kölönöseii nálunk, hol oly nagyszerűen tudjuk szidni a zsidót, de keveset törődünk azzal, hogy a zsidók evangelizálása és Isten országának eljövetele között mily megdöbbentő összefüggés van. A skót nem úgy „térít", mind mi képzeljük. A „missziót" ő nem úgy fordítja le, hogy: „térítés", hanem: „küldetés". E tekintetben azt az elvet vallja, a mit egy amerikai lelkész szavaiból érthetünk meg, a kit egyszer egy részeg csavargó így szólított meg: „hát nem ismer Tisztelendő úr, hiszen ón vagyok az, a kit ezelőtt félévvel megtérített!" És a lelkész komolyan így felelt: „Látszik barátom, hogy csak én térítettelek meg s nem az Úr Jézus". Érthető, hogy ha a Skót Misszió ezen eredeti küldetésének sikere érdekében helyesen akar eljárni, köteles belmissziói munkát végezni zsidó és görög között egyaránt, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a keresztyén közösség áldásait szemléltesse és vonzóvá tegye a kivül állók előtt és megtartsa a hitben és erőben a prozelitákat. De térjünk vissza a felavató ünnepségekre, melyek közé, a hivatalos és szükséges bemutatkozások után, olyan három dolog is felvétetett, mely kicsiben elénk tárja a Misszió munkájának három hatalmas eszközét: szeretetvendégséget, gyermekünnepélyt és evangelizáló vallásos estélyeket. Az első azt az elvet képviseli, hogy a keresztyén gyülekezet még a szórakozást is ama „gyönyörű szép mezőn" keresse, hol nemcsak gyógyfüvek teremnek, hanem az igazi, nemes örömöknek ezernyi virágai is ; olyan örömöknek, melyek a testet, lelket nem mételyezik meg, hanem valóban felüdítik és megvidámítják. A másik Jézusnak ezt a nagy parancsát igyekszik megvalósítani: Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket... Ezért a vasárnapi iskola, ezért a gyermekünnepély. A harmadik eszköz pedig az igehirdetésnek az az alakja, mely nem palástban, nem szónoki erőben, hanem egyszerűségben és népszerű közvetlenségben hirdeti az örömöt az emberi lelkeknek. A szeretetvendégségen volt két ízben karének, Victor János tanár vezetése alatt. Komoly, lelkes éneke-