Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

Olaszország. Modernizmus ellen. X. Pius nagyon fél a modernizmus terjeszkedésétől. Erre vall a napokban kibocsátott motu proprio-ja is. Újra emlékezetbe idézi és szorgalmazza eddigi intézkedéseit és azokhoz újabbakat fűz, hogy gátat vessen a modernizálás térfoglalásának, mely a theológiában, egyházfegyelemben és a történelmi kutatásokban gyökeres újításokra tör. A motu proprio megköveteli, hogy ezentúl minden hivatalába lépő kanonok, theologiai tanár, egyházi szónok, plébános, gyóntatóatya esküt tegyen le az igaz hitre és az egyház fejéhez való hűségre. Ha tehát ezentúl valaki modernista eszméknek hódol, eskűszegés vádja alá is esik. És még egy különös, föltűnő dolgot tartalmaz a pápa irata. Szigorúan megtiltja a szeminárium kispapjainak, hogy újságokat vagy folyóiratokat olvassanak, ha szerzőik katholikusok is. E szerint a pápa teljesen elszakítja a növendékpapságot a világtól. X. Pius ez újabb szigorú intézkedésére az .adott okot, hogy titkos szövetkezet és levelezés nyomára bukkantak, mely a különböző országok papsága és szemináriumai között létesült és erősen működik. — Halad tehát a katholiczizmus a protestantizmus felé, ha nem is ilyen czím alatt: protestantizmus, melyet a Borromeus-encziklika kárhozatosnak bélyegzett. Csak a név más, de a lényeg ugyanaz: haladás. Doktor áh idusok esküje. A bibliai tudományok doktorándusainak ezentúl a következő esküt kell letenni: „Én, N. N. teljes tisztelettel és Őszinteséggel alávetem magam az apostoli szentszék és a római pápák mindama rendeleteinek, melyek a szentírás helyes magyarázására vonatkoznak. ígérem, hogy az apostoli szentszék ós a pápai biblia-bizottság irányelveit és döntéseit fogom zsinórmórtékül tartani tanulmányaimban, azokhoz föltétlenül hűen ragaszkodom, azok ellen soha se fogok tanítani se írásban, se szóval. ígérem, esküszöm, Isten engem úgy segéljen és az ő szent evangéliuma!" Fráncziaország. Egy lap megrendszabályozása. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt egy kiváló tehetségű és mély vallásosságú fiatal ügyvéd, Sangnier Márk „Le Sülön" (mesgye) czímen folyóiratot indított meg, mely a modern eszmék és a róm. kath. vallás közt jelentkező ellentéteket igyekezett lehetőleg eltüntetni. Új mesgyén, új csapásokon haladt. A folyóiratot csakhamar nagyon megszerették, különösen a fiatalabb nemzedék rajongott érte. A havi folyóiratból idővel hetilap lett. Maga XIII. Leó pápa sokszor megdicsérte és erkölcsi támogatása mellett még jobban föllendült. A mostani pápa azonban már más szemmel nézte a Le Sillon-1. Liberálisnak találta. A franczia püspöki karban is sok ellensége támadt, sokan azonban védelmére siettek. Leghevesebb ellenzője volt Andrieu, bordeaux-i biboros. A pápa a napokban határozottan elítélte a lap modernizmus felé hajló és demokratikus irányzatát és fölszólította Sangnier szerkesztőt, hogy álljon el alap ilyen szellemű vezetésétől. Sangnier nem akart a pápával nyílt szakítást indítani és gyermeki engedelmességgel alávetette magát parancsszámba menő óhajtásának. A meggyőződés ereje. Dabry Péter, több egyházi lap volt szerkesztője, a reims-i és bourges-i egyházi kongresszusok főtitkára a Paris-Journal-hoz hosszabb levelet intézett, melyben elmondja, miért kellett neki hosszú, huszonegyévi paposkodása után a róm. kath. vallás kötelékéből kilépni. A többek között ezeket írja: „Az egyház teljesen antidemokratikus. Azt mutatja külső monarchikus formája, belső lényege és szervezete, szokásai és az újabb kérdések iránt való rideg viselkedése és azok ellen való állásfoglalása. A gondolkodás, akarás, a jog, minden a pápa személyében egyesül. Az egyház, úgy, a mint van, nem való a mai korba; ahhoz idegen, sőt bizonyos tekintetekben annak ártalmára van. A kor azonban, mert élő organizmus, mint idegen elemet, kezdi kidobni magából. Évek hosszú során át sürgettem a haladást. A tetőkről kiáltottam, de hiába. Okom van rá, hogy menjek. Egyházamért kész lettem volna bármikor meghalni. Es mindezekért csak üldözés, sértegetés és végre büntetés volt az osztályrészem. Eddig az egyház iránt táplált szeretetemet mindig azonosítottam a nép iránt való szeretetemmel. Ezentúl csak a népért élek". Spanyolország. Nem régiben a párisi újságok Torrecilla márkinak, a spanyol udvar egyik előkelőségének nyilatkozatai alapján azt híresztelték, hogy a spanyol udvar előkelőségei, élükön az anyakirálynővel, elhagyják az udvart, ha a kormány a Vatikánnal nyílt szakításra viszi a dolgot. Ugyanezt cselekszik az udvar egyházi méltóságai is: a papok és prelátusok. A pápa válaszára Canalejas miniszterelnök és a külügyminiszter most készítik a jegyzéket. Ez a jegyzék — úgy látszik — a Vatikánra nézve súlyos dolgot fog tartalmazni, mert a király anyja már elhagyta a spanyol udvart és mint a lapok írják, Budára költözik száműzetésbe. Bécsből ideigazitották mihozzánk — talán a római katholiczizmus újabb megerősítésére! ? Dr. T. I. RÉGISÉG. Beszélő számok. A Ráday-Könyvtár ez év folyamán egy rendkívül érdekes okmány birtokába jutott. A nagynevű Báthory Gábornak, a pesti ref. egyház első lelkipásztorának és a dunamellélii egyházkerület nagy püspökének unokája, Báthory Dániel baracskai lelkész adta be a könyvtárba a nagyatyja, a szuperintendenczia akkori generális viczenótáriusa által sajátkezűleg írt, nagy gonddal összeállított névtárát a dunamelléki egyházkerületnek az 1796. ós 1797-iki évekről. A névtár belső czímlapja a következő: „ADunáninnen lévő Reformata Ekklézsiáknak, főkurátoruk Nagy-