Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

közt az angol dr. T. Oyays mutatott rá. Szerinte nagyon nehéz ezeknek a népeknek az igazi fölfogását megismerni, mert kérdéseinkre mindig olyan feleletet adnak, a miről azt hiszik, hogy nékünk tetszeni fog. Többen, igy a német dr. J. Warneck is rámutatott arra, hogy annyi nehézség ellenére mily nagy munkát végzett s mily nagy változást idézett elő már eddig is a keresztyénség ezek körében. A kínaiak közt végzett missziói munka eredményét egy kínai ruhában járó, hosszú czopfú kínai baptista lelkész: Dong King-en szerint az a körülmény csökkentette, hogy a missziói iskolákban nem tanították a kínai vonatkozású dolgokat. így félig-meddig idegenek lettek. Ez tartott vissza sokakat, hogy keresztyénné legyenek. Ha a kínai nyelvet, irodalmat stb. fölkarolnák, a magasabb osztályokból is sokan jönnének. Dr. Campbel Gibson egy másik akadályra mutat rá. A kínai nyelvnek nincs kifejezése pl. a bűnre, a bűnösségre. A japánok körében érdekes megfigyeléseket tett több misszionárius. így G. C. Niven japáni misszionárius elmondta, hogy a buddhista papok azzal akarják a keresztyénség terjedését megakadályozni, hogy néhány év óta utánozni kezdik a keresztyén szokásokat. Tartanak prédikácziókat, van vasárnapi ^iskolájuk, ifjúsági egyesületük, házasságkötési czeremóniéjuk, stb. De a buddhista papok maguk is érzik, hogy a napjuk leáldozóban van, azért szorgalmasan tanulnak angolul, hogy más foglalkozás után láthassanak, ha szükségtelenné válnak. A japán dr. T. Harada szerint Krisztus személyisége gyakorolta a legkiválóbb befolyást a japánokra, kik ősidőktől fogva hősimádók voltak. Azután a keresztyén családi élet és otthon hatja meg legjobban a japánokat. Megkritizálják a keresztyén intézményeket, de megcsodálják a ker. családot. Mikor látták, hogy jó keresztyének és egyúttal jó japán hazafiak lehetnek, keresztyénné lettek. Igen érdekes és hatásos fölszólalásban mutatott rá, az ünnepségek elején szintén tiszteletbeli doktorrá avatott, tisztes megjelenésű, Ősz hindu lelkész, dr. K. C. Chatterji, miért terjed Indiában oly nehezen a keresztyénség? Mindenekelőtt meg kell tanulnunk, a mi jó a hinduizmusban, mert eddig , csak a rossz dolgokat emelték ki, de a jót elhallgatták. Ez megnehezítette a művelt hinduk áttérését. Még nagyobb nehézség az, hogy a hindu elme igen nehezen képes fölfogni a kegyelemből való megigazulás eszméjét. Mindent megértett ő is, mikor keresztyénné lett, csak a helyettes elégtételt nem bírta megérteni. Ez elleniében van a hinduizmus egyik alapvető tanával, a karmával, mely szerint mindenkinek önmagának kell jóvátennie azt a rosszat, a mit elkövet. Az értette meg vele is ezt, hogy a mint Ádámmal mindnyájan bűnösök és holtak lettünk, úgy a második Ádámmal: Krisztussal mindnyájan megigazultunk és élőkké lettünk. A tanácskozást a bizottság alelnökének, dr. R. E. Speer-nek, az amerikai presbiteri egyház missziói titkárának szavai zárták be. Hangsúlyozta, hogy bár a keresztyén vallást tartjuk a végső és abszolút vallásnak, a legnagyobb tisztelettel szólunk a nem keresztyén vallásokról is. Az azokkal való érintkezés erősítőleg hat a mi vallásos meggyőződésünkre is és a missziók révén egyházi életünk is megerősödik. Változások a missziói kérdés terén. A szombat esti gyűlésen azokról a változásokról volt szó, melyek az utóbbi években a missziói kérdés körül fölmerültek s azoknak a missziói vállalkozásokra gyakorolt hatásáról. A dán Moltke gróf elnökölt és három előadó világította meg a kérdést. Dr. Bashford pekingi püspök azokról a változásokról beszélt, melyek a távol keleten észlelhetők. Kínában, Koreában, Japánban nagy szellemi ébredés és vele karöltve nagy érdeklődés tapasztalhaló a Biblia iránt. Megemlékezett az erőteljesen előtérbe nyomuló nemzeti szellemről is. W. H. T. Gairdner (Londonból) a mohamedánok körében beállt változásokról szólt. Fölvetette azt a kissé merésznek látszó eszmét, hogy az izlam két fonos góczpontján: Mekkában és Medinában is állítani kellene ker. missziókat. Dr. R. Wardlaw Thompson (ugyancsak Londonból) a kezdetleges népekkel kapcsolatban szólt a kérdésről. Ezek körében a misszionárius mint valamely felsőbb faj képviselője jelenik meg. De azért nem szabad felsőbb rendűek módjára bánni velük. A fehér emberek kel megismerkedve, különben az ő felfogásuk, igényeik is megváltoztak. (Folyt, köv.) Dr. IL I. KÜLFÖLD. A clevelandi ref. egyház ügyében. (Folytatás és vége.) A classis-gyűlést megelőzőleg felkerestem a Reformed Church ügyvédjét és arra kértem, kérdezze meg a belmisszió-hatóság ügyészét, hogy tekintettel arra, hogy a misszió-hatóság elvesztette a trentoni pert, hajlandó-e az ellenünk indított pert tárgyalásra vinni, vagy vissza vonatja azt ? Mert ha vissza nem vonják, akkor mi sürgetjük meg a tárgyalást, bízva ügyünk igazságában. Mr. C. M. Boush, megbízott ügyvédjük által tudatta velem, hogy a folyó év ápril. 5 és 6-án tartandó misszió-hatótósági gyűlésen legyek jelen egy hivatalosan kiküldött egyháztanácsossal és ő oda fog hatni, hogy ügyünk szeretettel és békességgel intéztessék el. Április 5-ikén meg is jelentem a misszió-hatóság gyűlésén másodmagammal. Legelőször is Mr. Boush ügyészszel beszéltünk, hogy Ígérete szerint jóakaratúlag terjessze elő az ügyet. De ő hallani sem akart róla, azt mondván, hogy ilyen Ígéretre nem emlékezik. Megbocsátható, mert az öreg úr felül van a 80. éven. Ekkor azt feleltem, hogy jelentést teszek a misszió-hatóság elnökénél és felmutatom a levelet, a melyben a gyűlésre meghívott bennünket. Mi nem a magunk jószántából tettük meg a költséges utat. Ekkor már kezdett emlékezni és azt mondta, hogy másnap előterjeszti az ügyet. Másnap elmentünk a gyűlésre, s csakugyan szólásra hívtak bennünket. Előadtam jövetelünk czélját, s azon kéréssel végeztem beszédemet, hogy vonják Vissza a birtokunk ellen indított pert. Az öreg ügyész indulatosan reám szólt, hogy én pereltem be a misszió-hatóságot egy évvel ezelőtt. A board-tagok egyike vetett végett a kettőnk közt keletkezett vitának; ugyanis dr. Appeal, a lancasteri kollégium tanára emelkedett szólásra s azt mondta, hogy békét kell hagyni a clevelandi egyháznak. Miért ne bocsátanánk el őket, hiszen lehet még idő, hogy ismét együtt lehetünk. Indítványozta, hogy ha egyházunk a templomépítésre a missziótól kapott négy és fél százalékos kölcsönt visszafizeti, a per vonassék vissza azonnal. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Csak egy misszióhatósági tag tett annyi megjegyzést, hogy a megelőző napon a classis belenyugodott a pittsburgi