Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

a legközelebbi zsinat idejére határozott közhangulat alakulhasson ki. E végből e tárgyat a jövő évi gyűlésre kitűzi. A Ma. K. Be. Sz. ügyének képviseletére az 0. R. L. E. által kivánt bizottságot Szekér Sándor, Bálint Károly és Sárközy József tagokból megalakítottuk. A segélyegylet ügyét, tekintve, hogy semmi konkrét javaslattal a választmány még eddig nem állott elő, jobb időkre félretettük. A lelkészárvák Kálvineuma eszméjét lelkesedéssel karolta fel a gyűlés, s kötelezte magát minden jelenlevő egyesületi tag, hogy e czélra két év alatt 100 koronát lefizet, ezenfelül társadalmi gyűjtéssel is igyekezünk az anyagi sikert támogatni; az egyházmegyei közgyűlést megkérjük, hogy szintén karolja fel és segítse előbbre a magasztos czélt. Patonay Dezső pénztárnok mutatta még be az évi pénztári jelentést, melynek kapcsán 50 koronát szavaztunk meg e pénztárból a Kalvineumra. Simon Ferencz elnök indítványt terjesztett elő, hogy az egyházi hatóságok útján kerestessék meg a belügyminisztérium oly irányú intézkedésre, hogy az állami gyermekmenhelyekben szigorúan vitessék keresztül az az elv, a mely szerint reform, menhelyes gyermek csak olyan községbe vagy városba helyeztessék el, a hol reform, egyház is van. Az indítványt a gyűlés elfogadta. Majd megállapíttatott a jövő évi gyűlés tárgyául dr. Hetessy Kálmán előadása egyházi törvénykönyvünk revíziójáról, továbbá egy lelkészi káté készítése iránt javaslat. E káté magában foglalná egyházmegyénk lelkészeinek mindennemű hivatalos terminushoz kötött stb. teendőit s az egyöntetű és pontos munkásság és ügyvitel előmozdítására lenne hivatva. A javaslatnak a jövő évi gyűlésre elkészítésére bizottság választott, melynek tagjai Simon Ferencz elnök, Takács József alelnök, Patonay Dezső pénztárnok és dr. Székely József jegyző. A jövő évi gyűlés helyéül Kecskemét, idejéül június 20—30. állapíttatott meg. Szép és lelkes hangulatban folyt le a kecskeméti egyházmegyei lelkészegyesület czeglédi gyűlése ; hisszük, hogy termékenyítőleg hat egyházi életünkre. Ez ifjú egyesület alig két éve, hogy megalakult, máris érezteti áldásos hatását tagjaira úgy, mint azok gyülekezeteire. Egyfelől a testvériség, összetartás ápolója, másfelől a gyülekezeti munkában a nemes versengés életrekeltője, a kölcsönös oktatás és tanulás hasznos iskolája. Azonfelül pedig, mint a Kálvineumra tett ajánlat is tanúsítja, az önzetlenség és áldozatkészség oltárán is tud tüzet gyújtani. Vezérelje az Isten továbbra is sikerekre az ifjú egyesületet. Siculus. MISSZIÓÜGY. Az edinburghi világmissziói konferenczia. IV. Az iskolák szerepe a missziói munkában. Ha a nagy reformátorok mindannyian érezték, hogy az iskola az egyház veteményes kertje, még jobban érzik ezt a missziói területen működők. Az iskolákból indul ki minden missziói tevékenység. Nagy igazság rejlik, a misszionáriusok bizonysága szerint is, abban a mondásban, hogy a gyermekek útján lehet a legkönnyebben a szülők szívéhez eljutni. A szülők örömmel küldik gyermekeiket a misszionáriusok iskoláiba. Sok helyütt ezek az egyedüliek, vagy ha nem is egyedüliek, de mindenesetre a legjobbak. Sokan már csak azért is odaküldik gyermekeiket, hogy megtanuljanak angolul. A gyermekek azután a többi ismeretek mellett a keresztyén hit igazságaival is megismerkednek. Ezekből a missziói iskolákból kerül ki a későbbi kereszty ének legnagyobb része. A szülők is megismerkednek gyermekeik útján a keresztyén vallással és sokszor ők is annak követői lesznek. Oktatás a nemzeti élet keresztyénné tételével kapcsolatban. Az első bizottság jelentése keretében láttuk, mily sokat áldoznak a missziói társulatok iskolákra. A tárgyalások harmadik napját, június 17 ikét, pénteket is kizárólag a missziói oktátás fontos ügyének szentelték. A harmadik bizottság anyagát képezte az „oktatás kérdése a nemzeti élet kereszt} énné tételével kapcsolatban". A bizottság elnöke, dr. Gore birminghami püspök terjesztette elő a jelentést. Hangsúlyozta a keresztyén nevelés elsőrendű fontosságát a missziói munkásság terén. Mindazokat az eredményeket, a melyeket a missziók elértek, első sorban a keresztyén nevelés végtelen nagy értékének tulajdonítja. Az elnök indítványára abban állapodtak meg, hogy a délelőtt folyamán India, Afrika stb. oktatásügyét tárgyalják, délután pedig Kínáét és Japánét. Indiában, Egyiptomban. Az indiai missziói oktatás ügyénél mindjárt az elsők közt fölszólalt Sir A. H. L. Fraser volt indiai alkormányzó is. A bizottsági jelentést ugyanis nyílt levélben erős kritika tárgyává tette Princzipal Miller, ki egész életét az indiai oktatatásügynek szentelte s most öreg napjait itthon tölti, majdnem egészen megvakulva. Kiváló és az egész indiai nemzedékre kiható munkásságát szép szavakkal méltatja Fraser, de védelmébe veszi véle szemben a mai rendszert. Érdekes volt az agrai kollégium fejének, J. P. Haythorntlnuaite-nek a fölszólalása. Egész keleten fölébredt a nemzeti érzés s ez nagyon megnehezít minden missziói munkát, még az oktatást is. Indiában két irányzat van: a revolucionárius, mely a brit uralom előtti Indiát akarja visszaállítani; a másik az alkotmányos és haladni vágyó irányzat. Ennek hívei új Indiát látnak maguk előtt, mely a nagy brit birodalom önálló része. Ez nem keresztyénellenes. Az új India nem nyugodhatik a régi indiai vallásokon, csak a keresztyénségen. Hatásosan beszélt S. S. Thomas delhi-i baptista misszionárius is. Nem elég, mondotta, hogy a missziói iskolák csak azt tegyék, a mit a kormány iskolái, hanem minden ízükben keresztyéneknek