Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

hogy a tanárok ügyeit is hozzá nem értő módon nem tanárok intézik a legtöbbször. Most a miniszter úrnak alkalma volna bevinni minisztériumába egy, a protestáns egyházi és iskolai ügyekhez értő protestáns férfiút, — e helyett azonban megjelenik a czáfoló hivatalos kormánynyilatkozat, a mely homályos ugyan, mint valami dodonai jóslat, de a melynek intencziója világos és alkalmas arra, hogy újabb rést üssön a viszonosság törvényén és gyakorlatán. A protestáns közvélemény ma szinte aludni látszik. Erre azonban már fel kell ébrednie, meg kell mozdulnia s elő kell készülnie az újabb, esetleg őt érhető küzdelmekre. Azért avval fejezzük be mi is e felszólalásunkat, hogy : videant consules !* TÁRCZA. Egy régi magyar protestáns ethikus. (Folytatás és vége.) Az erény ós jog ezen összehasonlitó jellemzése után filozófusunk áttér a kötelesség fogalmának fejtegetésére. Kantra - emlékeztetőleg mondja, hogy kötelesség az, a mit az erkölcsi törvény uralma alatt szükségkép kell tennünk, vagy elhagynunk. A kötelesség (mint az erény is) lényegét véve egy: az egy erkölcsi törvénynek teljesítése. Mivei azonban az egy erkölcsi törvény szava az erkölcsi élet valamennyi különös viszonyaira is kiterjed, szólhatunk egyetemes vagy különös, vagy épen egyéni kötelességekről, tárgyak szerint magunk s mások iránti kötelességekről, jóllehet minden kötelesség tulajdonképen nekem szól, belőlem indul ki. Az Isten iránti kötelesség voltakép a magunk iránti kötelességek egy neme, az Isten és az isteninek vezéreszméje alatt. Az erkölcsi törvényhozás eszméje, mely szükségszerűséggel jár és a szabad akarat eszméje, a melynek követelése az, hogy ezt vagy amazt, így vagy máskép cselekedhetünk; első tekintetre úgy látszik, hogy nem igen férnek meg egymással. Azonban ... legyen a törvény bármily természetű, a szabadság nem annak lényegére, hanem alkalmazására van irányozva, úgy, hogy az önelhatározólag működő akarat nyílt hatalmában marad, ezen törvényeket követni vagy nem követni. A szabadság (mint tudva-akarva történő magunk eltökélése, cselekvése vagy nem cselekvése) minden nyomon maga után vonja a beszámítást. A beszámítás ítélet, melyben valamely véghezvitt cselekvény valakinek, mint e tett igazi szerzőjének tulajdoníttatik, még pedig dicséretül vagy gyalázatul, érdemül vsgy vétkül. A beszámítás két főneme : a belsőbírói, vagyis tisztán ethikai, a lelkiismeret ítélőszéke előtt, és a külső-bírói, jogi törvény szerint a tényleges társadalomban. Az erkölcsi rossz és erkölcsileg közönyös cselekvény fogalmának megmagyarázásával befejeződik az ethika általános része. Az általános ethika elveinek alkalmazása az erkölcsi lelkület kiképzésére, az erény ideáljai szerint képezi az etkika különös részét, melynek neve: tiszta vagy bölcseleti erénytan. Az általános ideál itt az erénylelkület, vagy erkölcsi jellem. E mellett azonban megkülönböztethetünk különös, azaz életünk egyik-másik viszonyát tárgyazó erényeket is. Az erkölcsi jellem elemei: 1. A teljes lelki villágosság (bölcsesség). 2. A higgadt lelkesedés. 3. A szilárd akarat. 4. A tiszta és nemeslelkűség. — „Az erény tani kötelességek" ideáljai a becsületesség és az igazságosság. Az első alá tartozik a becsület, az utóbbi alá az igazság, igazmondóság, hűség és a visszafizető igazság. A továbbiakban a lelki szépség ideáljai alatt tárgyalja szerző a barátságot és szeretetet, mint a melyeket kikényszeríteni s kötelesség gyanánt kitűzni nem lehet. Itc szól a családi életről és annak különös viszonyairól; majd áttér a lelki kellem és ékesség ideáljaira (lelki épség, egyenesszívűség, lelki mérséklet stb.). Majd a kegyesség ideáljait ismerteti. A kegyesség erénye háromféle módon nyilványulhat: 1. Magasabb rendeltetésünk lelkes érzetében. 2. Az alázatosságban és maga megadásban. 3. Az áhítatosságban és imádásban. Befejezésül tárgyalja a részleges erények ötödik csoportját, vagyis a hivatás ideáljait; megemlékezvén a tudományba vallás érdekében működők, végül a kormányzók hivatásának erényeiről. Ezzel az ethika végéhez értünk.* Epenséggel nem üres frázis, ha Vécsey azt mondja róla, hogy „sohasem olvastam képzőbb tankönyvet, mint Vandrák erénytanát. Az erkölcsi jellem ideálja szinte elbűvölő. A becsületérzés kiképzése, az igazmondóság, liűség, a barátság, az őszinteség állandó becsű szakaszok Vandrák ethikájában." Hozzátehetjük még az egyes hivatásokról szóló fejezetet is. Vandrák ethikája ekklektikus. Mestere módjára összekapcsolni igyekszik a hellén józan életbölcsességet az evangélium szellemével. Ethikája mindkét kiadásainak jeligéje kettős, a jézusi: „Boldogok a tiszta szívűek" és a horátiusi „Sapientia príma est: stultitia cavuisse". Modern szemmel nézve V. ethikáját, tán kifogásolni lehetne az erények kissé mesterkélt beosztását; de egyébként megtaláljuk nála a modern ethika majd minden alapvető fogalmát (erkölcsi eszmény, erkölcsi törvény a legfőbb jó, erény, kötelesség, szabadság, beszámítás stb.), ha néhol kissé más értelemben is vagy a maitól eltérő felfogásban. Helyesen hangsúlyozza a fejlődést is. Egészben véve ma sem végez haszontalan * Minden félreértés és kombináczió kizárása végett megjegyezzük. hogy ezt a czikket prot. vallású, de nem prot. intézetben szolgáló tanár kezéből kaptuk. Szerk. * A jogtan külön könyvet foglal el. A jogot, mint nemesebb természetünk örök postulatumát fogja fel és követeli alkalmazását a társas élet minden viszonyában.