Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-16 / 3. szám

jenek, nemcsak a honi, hanem a külföldi lelki szükséglet kielégítésére, — ép úgy ez a reformátor, a tettek evangéliumának e munkása is ezt czélozta, a mikor a kaiserswerthi diakonissza-intézetet megalapította; azt ti., hogy neveljen az apáczák helyett az evangéliumi egyházaknak evangéliumi értelemben vett női segítőket: diakonisszákat. A diakonisszaképző-intézetben történik meg a kiképzés. A diakonissza-intézetnek megvan a maga autonómiával bíró elöljárósága, a melynek a legszűkebb keretben is legalább egy igazgatóból vagy igazgatónőből és egy vezető diakonisszából kell állania. A Fliedner-féle szabályzat szerint van egy igazgató, egy igazgatónő (e tisztséget Kaiserswerthben kezdetben a megalapító első és második neje töltötte be) és ezek mellett van az ú. n. belsötanács, a mely az előbbi kettőn kívül a vezető testvérből, a diakonisszákat képző testvérekből és tapasztaltabb diakonisszákból áll. Ez a tanács határoz a próbatestvérek felavatására; valamely diakonissza elbocsátására vagy újra felvételére és a diakonisszák tulajdonát képező anyagi javakra nézve. Kell természetesen a diakonissza képzéshez alkalmas épület, a mely a diakonisszáknak, nehéz munkájuk közepette, ha szerény is, de kellemes lakást biztosítson. De kellenek alkalmas nevelők és nevelőeszközök is. Az egész nevelés természetesen az igazgató és igazgatónő kezében összpontosul. A diakonissza munkája a Krisztus nevében és szellemében teljesített hála-szolgálat levén, — kell, hogy az intézet vezetése magokat Isten közelségében érző, előtte imádattal hálával leborulni tudó, lelküket, életüket Isten igéjével tápláló egyének vagy lelkipásztorok kezében legyen. Mert nekik kell első sorban gondoskodniok arról, hogy az egész intézetben a Krisztus lelke, indulata : alázatosság, igénytelenség, engedelmesség, tisztesség és az imádkozás lelke lakozzék, hogy így az intézet minden lakóját közös hit és nem önmagukból vett, hanem a Krisztus megváltó szeretete által kigyúlt és élesztett szeretet kapcsolja össze. De ezen felül sziikségök van a diakonisszáknak az általános értelemben vett lelki műveltségre, elméleti ismeretekre, kézi ügyességre és a háztartásban való teljes jártasságra is. Mindezeket az igazgató és igazgatónő és a testvérek útján sajátíthatják el. Nagyobb intézetben természetesen szakképzett egyének vezetik be őket a különböző ismeretekbe. De a diakonisszákat bizonyos specziális munkára képezzük. Tévedés volna azt hinni, mintha e diakoniszszákat csak a betegápolás mesterségére, a betegek testi és lelki gondozására kellene megtanítanunk. Igaz, hogy ez egyik lényeges ága a női diakónia munkájának és jó, ha ezt mindegyik érti; — de bizonyára nem az egyedüli munkaág. Midőn Fliedner megalapította intézetét, első sorban nem is annyira a betegápolásra, mint inkább a fogságból kiszabadult szegény nők erkölcsi gondozására, majd különösen a gyermekek nevelésére gondolt. Tehát jó, ha a diakonissza-ház kötelékében vannak olyan intézmények, a melyek míg egyrészt a könyörülő szeretet, másrészt a diakonissza képzés szolgálatában állanak. Jó, ha van kórház, vannak gondozásra váró kicsinyek, van cseléd-otthon és cselédképző, bukott nők aziluma, óvoda, leányiskola. Jó, ha van az intézettel kapcsolatban olyan helyiség, a hol lehet vasárnapi iskolát tartani, konfirmált leányokat összehozni, nevelni, illetve lelkileg elhanyagolt nőkkel foglalkozni. De ne feledjük el, hogy a diakonissza-ház egyszersmind otthonuk is a testvéreknek, otthonuk addig, míg benne laknak, otthonuk, ha ettől távol valamely más intézetben, gyülekezetben működnek. Ez táplálja, ez gondozza őket mindaddig, míg munkaképesek, és ez kell, hogy otthonuk legyen, a midőn erőtlenek lesznek. Szóval a diakonissza-ház igazi anyaházuk a diakoniszszáknak. Ide menekülnek lelki és testi nehézségeik, vívódásaik közepette; innen nyernek buzdítást és ha kell igazságszolgáltatást nehéz munkájokban. (Folyt, köv.) B. Pap István. KÜLFÖLD. Németország. A bajorországi protestánsok helyzete. Bajorország összlakosságának 28 százalékát protestánsok alkotják. Ez a számarány a 19-dik század eleje óta majdnem változatlan maradt, alig nyert a protestantizmus 3 százalék megerősödést. Annál örvendetesebbnek mondható azonban az a körülmény, hogy a protestánsok gazdasági és közművelődési tekintetben a r. katholikusokat jóval túlszárnyalják. A felekezeti türelmetlenség a r. katholikus részen erősen érezhető, mely itt-ott még a törvényszabta korlátokon is átcsap. Erre leginkább a vegyesházasságok és áttérések nyújtanak alkalmat. Még az is előfordul, hogy a protestánsok köréből áttérteket újra megkeresztelik. Megengedi például a törvény, hogy a diasporában élő protestánsok temetésén a r. katholikusok meghúzzák harangjaikat, temetőikbe őket befogadják ; megengedi a törvény azt is, sőt elrendeli, hogy a túlnyomólag protestánsoktól lakott városokban az úrnapi körmenetek mellőztessenek, és mégis mindennek gyakran az ellenkezője történik, — különösen az utóbbi években. A centrum-párt lapjai szenvedélyes hangon sürgetik a törvény megváltoztatását. Egyszóval, a protestánsok helyzete Bajorországban nem mondható kedvezőnek, heves harczokat kell megvívniok, de — szerencsére vallási elveik olyan erőt rejtenek magukban, a melyekkel a küzdelmet bátran felvehetik. Imádság az iskolában. A brémai „ Tanítók Egyesülete'" nemrégiben beadványt nyújtott be az iskolahatósághoz, melyben a tantermekben való reggeli imádság