Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

De eredetiségét bizonyítják következő szép szavai is: „Úgy adom át a hazai serdülő ifjúságnak, névszerint közvetlen tanítványaimnak e könyvet, mint kipróbált életelvek foglalatját, mint tanári testamentumomat s mint annak maradandó zálogát, hogy irántok őszinte szeretettel viseltetem"... Műve elején Vandrák a filozófia keletkezését és fogalmát, majd részeit ismerteti. Szerinte az egész filozófia egyrészt az okok, másrészt a végek (czélok) filozófiájára volna osztható. Ez utóbbi ismét kétféle: 1. Az emberi cselekvények valódi becse-érvénye és czéljairól szóló bölcselet = az életbölcseség tudománya, vagyis a bölcs, erkölcstan = ethika ; 2. A mindenség örök szent rendjét nyomozó bölcselet, a metafizikai hittan. Czélja az első tudománnyal foglalkozni. Az ethika, mint tudomány, főleg ugyan elmélkedik, vizsgálódik, „de czélja egészen gyakorlati és odatörekszik, hogy kiderített alapigazságai élő meggyőződéssé s erkölcsi tiszta és szilárd lelkületté váljanak s így az akaratot minden lépten biztosan vezéreljék." Az ethika részei: az általános ethika, mely tisztába hozza az ethikai elveket, alapeszméket és törvényeket, kimutatja a törekvés fő czéljait és az ezek megvalósítására szolgáló főeszközöket és módokat; a különös ethika, mely az emberi élet két oldala szerint, vagyis a szerint, hogy belső lelkiismeretünk világával vagy a külső, más emberekkel és dolgokkal érintkező társas világgal foglalkozik, erénytanná, illetőleg jogtanná válik. Az „általános ethika" czímű részt — miután kiemelte, hogy az erkölcstan a lélektan ismerete nélkül semmire sem mehet — szerző 4 szakaszra osztja. 1. Erkölcsi czéltan, vagyis az életbölcseség követelései. 2. Erkölcsi eszköztan, vagyis az okosság követelései. 3. Az erkölcsi törvényhozás, annak irányzatai, követelései. Általános kötelességtan. 4. Beszámítás, lelkiismeret. Érdem, vétség. „Az emberi élet organizmusa, természeténél fogva alkot magának a fizikai életvilágon kivül egy szellemi, erkölcsi világot, melyben magát annál honosabbnak érzi, minél tökéletesebbre fejlett az ki." „Az életfejlődés alsóbb fokain az érdek s szerinte a tárgyak becsének meghatározása is személyleges és önző; de a felsőbb fokokon mind a kettő mindinkább tisztul és nemesedik. Legalsóbb fokon a testi életműszer tárgyai uralkodnak, — az érdek állati, testi; legközelebb fokon, hol már a lelki vágyak is felébrednek, de az élet még csak érzéki, a cselekvények körüli érdek is csak érzéki, a jelennek s közvetlen szükségleteknek élő. Itt még nincs sem erkölcs, sem erkölcsiség." „Majd kifejlődik a szokásos, külső erkölcs s vele a divatszerű érdek, mely jó és rosz is lehet." „Végül pedig kezd nyilatkozni a nemesebb lelki ösztönök s ősvágyak szózata, a lelkiismeret, a magában igaz, jó, szép s isteninek szava is keblünkben; felébred a nemesebb, nem önző érdekeltség, megnyílik a valódi erkölcsi világ s a dolgok és cselekvények becsének meghatározása más mérték alá kerül..." Életünk ép, erőteljes és szép fejlődéséhez az érzéki jólét s az élet ép örömei is tartoznak, részint mint fejlődési alsóbb fokok és feltételek, részint a kiiléletnek fűszere. Nem kiirtani, de kormányozni; nem megvetni, de okosan használni az élet ép örömeit s nem tartani azokat sem egyedülieknek, sem legfőbbeknek, ezt vallja az életbölcseségtan. Nem az életnem (élvező heverés, a foglalkozás élete, a phil. contemplatiosus élet) adja meg az embernek a boldogságot; de ő maga képes azt megszerezni minden életnemben ; a foglalkozást vezérlő erkölcsi lelkület kölcsönöz belső érvényt minden életviszonynak. Az emberi erkölcsi tökéletességnek legmagasabb foka a tisztán jó s magának a világos akaratnak rendíthetetlenül szilárd, önkormányzó ereje, vagyis a teljesen érett erkölcsi jellem. Ily jellem birtoka itt e földi pályán a legfőbb jó, s az ethikában csak erről lehet szó. Ez tehát az emberi akarat s cselekvés főczélja. Az a kérdés: mily eszközökkel érhető el? Erre az „eszköztan" felel. Az emberi életet az I. szakaszban megnevezett czélok felé gondosan ki kell képezni; a kormányzás ebben az értelmet illeti. Csakhogy ennek figyelembe kell venni, hogy minden organizmus bizonyos fokok szerint fejlődik. Az élet kiképzésének stádiumai egyeseknél és nemzeteknél: 1. az érzéki felébredés, 2. hozzászokás és megszokás, 3. az értelmes önműködés, vagyis az indulat, a példa és meggondolás szerinti élet. Nem hagyható azonban figyelmen kivül, hogy az ember társas lény s élte magasabb czéljait csak társaságban érheti el. Az ember, fejlődése magasabb fokán annak tudatára jut, hogy öntudatos szabad akarattal bíró eszes lény, az az személy, nem egyedül fizikai, hanem erkölcsi lény. Itt kezdődik s fejlődik ki az erkölcsi világ, melynek alapja és törvénye az ember személyes méltóságának érvényesítése, magunkban úgy, mint más személyek irányában. Ezen erkölcsi törvény minden ember szivében ól s a közvetlen öntudat (lelkiismeret) szavában még a kiskorúaknál, neveletleneknél, sőt gonoszoknál is sokszor élénken nyilatkozik.. . Jog és erény tárgyilag véve a megtestesült erkölcsi törvény. Erény és jog az ethikai világban ikereszmék, az általános ethikának gyermekei. Az erény javasol, ajánl, dicsér, emel; a jog parancsol, köt, korlátoz. Az erény hű barát, a jog őr. Az erény belső, a jog külső bíró... (Folyt, köv.) Dr. Szelényi Ödön. KÖNYVISMERTETÉS. Aa iskolai nevelés lehetősége és a szoeziálisták nézetei a nevelésről. A tárgyias nevelői gondolkodás érdekében. írta dr. Imre Sándor. Budapest, 1909. Franklin-társulat. Ára 3 korona. Imre Sándor egyetemi m. tanár, a budapesti polgári iskolai tanítóképzőben a pedagógia tanára, azelőtt főgimnáziumi tanár volt Kolozsvárott. Elég alkalma volt arra, hogy a magyar tanításügy kérdéseit kellőleg átte-