Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

1906-dik évben leégett és most újra felépült Mihály-templom orgonája lesz a legnagyobb a világon. Lesz 140 regisztere és 11 ezer sípja, 5 manuale-ja. A szükséges levegőt a sípokba két, nyolcz lóerejü gép szolgáltatja. Az orgona 1912-re készül el. Ocseánia. Kannibálok. Ivét presbiteriánus hittérítőt: Hopkins Horatio-t és Macpherson Hector-t • Oczeánia Savaye szigetén az emberevő bennlakók elpusztították. Egy hajóskapitány, a ki ezt a hírt Amerikába hozta, azt állítja, hogy Tonga, Salamon és Cook szigeteken a sziinőfélben levő emberevés újra lábrakap, sőt veszedelmes arányokat ölt. Legutóbb egész banda tört be a szigetre. Sok bennszülött keresztyént magával vonszolt a sziget belsejébe, a kikről eddigelé semmi hír se érkezett. Valószínű, hogy valamennyien áldozatul estek a rettenetes állatembereknek. Dr. T. I. EGYHÁZ. Lelkészbeiktatás. A mármarosszigeti ref. gyülekezet jún. hó 26-án iktatta be hivatalába új lelkipásztorát, Bede Lászlót. Az új lelkész eddig a mármarosszigeti főgimnázium vallástanára és igazgatója volt, s mint a konventi elnökség kiküldötte, két ízben járt Eszakamerikában, a magyar egyházmegye ügyében. A beiktató ünnepélyen vészt vett dr. Eröss Lajos püspök és gróf Degenfeld József fögondnok is, a kiket nagy ünnepélyességgel fogadott az egyház és a város elöljárósága. A vasútnál a város nevében Szőllősy Antal polgármester, az egyház nevében Nagy Endre hosszúmezői lelkész, a mármarosszigeti egyház adminisztrátora üdvözölték a 25-dikén délután érkezett kerületi elnökséget és a kíséretükben jött vendégeket, azután pedig fehérruhás leányok sorfala és harangzúgás között, lovas bandériummal kísérték be őket a városba. Este a református templom tornyát villanykörtékkel kivilágították, a városi dalárda és a sóbányái zenekar pedig fáklyás szerenáddal tisztelte meg a vendégeket. A 26-án tartott beiktató istentiszteletben Biki Ferencz esperes mondotta az előimát, s ugyancsak ő iktatta be hivatalába az új lelkipásztort, a ki szép egyházi beszédben mutatta fel azt a munkát, a melyet a gyülekezetben végezni kíván. A székfoglaló beszéd után Szőllősy Antal fögondnok adta át az új lelkész kezébe az egyház jelvényeit. Az istentiszteleten szép karénekkel szerepelt az egyházi énekkar i*. Ternplomozás után az elnökség a vármegyeház dísztermében fogadta a hivatalok és testületek tisztelgő küldöttségeit. Délben közebéd volt a Petőű-ligetben ; este pedig az egyházi énekkar rendezett szépen sikerült hangversenyt. — Úgy a gyülekezeten, mint új pásztorán legyen Istennek áldása! Vélemények a trónbeszéd egyház- és iskolapolitikai részéről. Gróf Apponyi Albert szerint: „Az egész (trónbeszéd) egy rendkívül sivár dolog. Nincs benne a nemzet számára semmi; nincs benne semmi, a mi megnyugtató volna; különösen visszataszító, hogy utólag a király személyét is belevonták a választási harczba, a mikor dicsérő nyilatkozatot adtak a szájába a választás eredményéről. De van egy specziális kifogásom is. A trónbeszéd, mikor a katholikus autonómiát említi, egy szóval se hivatkozik az 1848. évi XX. t.-czikk végrehajtására, a felekezetek közt való egyenjogúság megvalósítására, hanem egyoldalúkig csak a katholikus autonómiát említi. Én katholikus ember vagyok, de el kell ismernem, hogy ez sérelmes a többi felekezetekre nézve. En különben egészen kész javaslatot hagytam a minisztériumban, de hát nem vették figyelembe." — Ezzel ellentétben gróf Tisza István így nyilatkozott: „A mit a trónbeszéd mond, egyáltalában nincs ellentétben a 48: XX. t.-czikkel s azzal a várakozással, a melyet a felekezetek e t.-czikk végrehajtásával szemben elfoglalnak. Nem kell azt a törvényczikket s annak végrehajtását állandóan emlegetni, mert az, hogy a 48: XX. t.-czikk végrehajtandó, már bevégzett tény. Ezzel ma minden párt tisztában van, minden párt elfogadta és ez nem lehet sem egy párt, sem pedig egy országgyűlés külön programmja. A trónbeszéd csak arról szól, hogy a kormánynak és az országgyűlésnek mik a teendői, s a 48: XX. t.-czikk végrehajtása tekintetében a trónbeszéd megjelöli azt az irányt, a mezben a kormány és a jelen országgyűlés haladni fog." — Zsilinszky Mihály pedig így vélekedik: „Nekem az tűnt föl, hogy a trónbeszédben a kultuszminiszter — mert, az ott lévő reszortügyeket érdeklő nyilatkozatokat nem tekinthetem másnak, mint a szakminiszterek véleményének — nagyon előtérbe állította Apponyi javaslatát, a katholikus autonómiát. Ezt az ügyet pedig nagyobb óvatossággal kellene kezelni, mert — igaz ugyan, hogy magát a javaslatot még nem ismerem, — de annyit, tudunk róla, hogy Apponyi csinálta. Már pedig az ő gondolkozásmódja eléggé ismeretes, s ez az egy tény is elegendő arra, hogy a kath. autonómia kérdését a legéberebb figyelemmel kísérjük. A mit eddig hallottam erről a javaslatról, az csupa kétértelműség és a lényeg kerülgetése volt. Épen azért vagyok kíváncsi rá. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a trónbeszéd a -„bevett vallásfelekezetekről" szól. — Segélyezésről beszélni véleményem szerint ott, a hol jogegyenlőség és viszonosság uralkodik a felekezetek között, — nem lehet. Én egyébiránt a legmesszebbmenő határokig bizalommal viseltetem a kormány iránt, s meg vagyok róla győződve,, hogy egyházunknak egyáltalában nincsen mitől tartania e kormányzás ideje alatt, melynek liberalizmusa és törvénytisztelete kétségen felül áll." Tanácsbíróválasztás. A gömöri ref. egyházmegye, egyik üresedésbe jutott világi tanácsbírói tisztére Bornemisza Elemér földbirtokost választotta meg. Előadások Németországon a magyar protestánsok helyzetéről. Famler Gusztáv Adolf torzsai lelkész, a Gusztáv Adolf-Egylet felhívása folytán Németországba utazott, hogy a nagyobb központokon ismertesse a magyar protestánsok helyzetét. A mint értesülünk, a buzgó lelkészt mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel fogadják és igen élénken nyilatkozik meg német hitrokonainkban az a vágy, hogy velünk minél több oldalú és minél elevenebb összeköttetésbe jussanak. A budapesti VI—VII. kerület új református templom építésének ügye egy lépéssel ismét előbbre jutott. A templomépítő-bizottság, Lánczi Leó főrendiházi tag elnöklésevei tartott ülésén megbízta Tóásó Pál műépítészt és Nagy Károly műegyetemi tanársegédet, a kiknek tervei a pályázaton első dijakat nyerték, hogy terveiket az építő-bizottságban kifejezésre jutott kívánságok figyelembevételével dolgozzák át és a fönnmaradó telekrészen építendő bérházra is készítsenek terveket, melyben a lelkészi lakás és hivatal is elhelyezést nyerjen. Az átdolgozott terveket a mérnök- és építő-egyesület bírálata alá fogják bocsátani, s a jobbnak ítélt