Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

kiadványai. Már eleve megküldték a konferenczia hivatalos kézikönyvét, melyet ott is megkaphattak. Benne volt ebben Edinburgh térképe, vasúti és postai tájékoztató, a különböző helyeken tartandó gyűlések helye, ideje, tárgya, a konferenczia tisztviselői, résztvevői, előbb társaságaik szerint, majd Világrészek szerint abcz. rendben, végül azok az énekek, a melyeket a gyűlések során énekelni fognak. Volt a konferencziának napilapja is, melyet a résztvevők reggelenként már lakásukon megkaptak. Benne volt ebben minden szükséges tudnivaló; az előző napi gyűlések jegyzőkönyve, az aznapi és a következő napi gyűlések tárgysorozata, a viták alapjául szolgáló kérdések, különleges értesítések. Ezenkívül a hatalmas bizottsági jelentéseket, az azokhoz készített pótlásokat, külön beadványokat, választásoknál a névsort mind-mind nyomtatásban megkapta minden résztvevő, így azután eredményes munkát végezhetett és igazán csodás rendben folyhatott le a nagy konferenczia. A gyűlés külső képe és lefolyása is igen méltóságos. Az igen kényelmesen berendezett terem maga is kellemes benyomást tesz reánk. Minden oldalán két bejáró vezet le az emelkedő sorokat képező bőrliuzatos padokhoz. Alsó részén középütt nagy emelvény van, melyen a fal mellett az elnökség székei, jobbra-balra az előadói asztalok vannak, ráccsal körülvett részén pedig az előlvészíto bizottság tagjai ülnek nagy asztal mellett. Velük szemben az újságírók padsorai következnek. A mögöttük levő sorokat is az ő számukra kellett berendezni, annyian vannak a világ minden részéről. Alig van világlap, a mely képviselve ne volna; azért tudtam én is csak oly nehezen a kérvényemre már előre kilátásba helyezett jegyet megkapni. Minduntalan távirathordó fiúk, meg a helybeli lapok kiildönczei jönnekmennek, hogy értesítéseket hozzanak s a kész kéziratot elvigyék. Az újságírók mögött levő sorokban és az emelvénytől jobbra-balra ülnek vegyesen a különböző színekhez. fajokhoz, nemzetekhez és felekezetekhez tartozó férfiak és nők, nagyobbára fekete ruhában, melyet csak itt-ott tarkáz egy kék selyem kabátos, czopfos kínai, fehér turbános hindu, zöld selyemkabátos japán nő, vagy fehér és narancsszínű lepelben ülő hindu nő. A tárgyalások menete. A konferenczia tárgyalásainak anyagát nyolcz bizottság közt osztották föl. A megnyitás napját és a közbeeső vasárnapot beszámítva, nyolcz nap jutott a tanácskozásokra is. Minden nap egy bizottság anyagát tárgyalták. A bizottságok már másfél éve magalakultak s kérdőíveket bocsátottak ki a világ minden tájékán működő nűszszionáriusokhoz. A beérkezett feleletekből állították azntán össze a jelentéseket, melyek az illető kérdést illetőleg valóban megbecsülhetetlen anyagot tartalmaznak. A tárgyalás elején a bizottság elnöke előterjesztette a már előzőleg nyomtatásban szétosztott jelentést. 25 percznyi időt kapott erre. Ezután következtek az eleve csoportosított kérdésekhez a hozzászólások. Az előkészítő bizottság javaslatára a konferenczia elfogadta, hogy az egyes hozzászólok hót perczig beszélhetnek. A hatodik perez végén az elnöki csengő jelezte, hogy még egy perczig beszélhet. A második csöngetés már a hét perez végét jelezte. Ekkor abba kellett hagynia, sokszor a mondat kellős közepén. Csak egyszer-kétszer engedte meg az elnök, az egész gyűlés kívánságára, hogy ínég néhány perczig folytathassa. Ha az anglikán egyház érsekei, püspökei, vagy a többi egyházak fejei beszéltek is, azokat is megállította az elnöki csengő a hetedik perez végén. Az ötödik tárgyalási napon le akarták szállítani a hét perczet, ötre, de mivel nem volt meg a 3

/s többség — bár a tagoknak több mint a fele kívánta, — megmaradtak a hét percznél. A hozzászólani kívánók számára nyomtatott kartonlapok voltak, melyre ráírták a nevüket, azután azt, hogy mely bizottság tárgyalásához és mily kérdéshez kívánnak hozzászólni. A lapokat a rendezők, vagy a titkárok útján az elnök kezéhez jutatták. Annak hatáskörébe tartozott a fölszólalások sorrendjét megállapítani. Sokszor igen nehéz volt a föladata, mert kétszer annyi jelentkező kártyája is volt nála, mint a hányan beszélhettek. Az ő éleslátásának kellett eldöntenie, kiknek a hozzászólása lehet értékesebb a konferencziára nézve; viszont az ő tapintatának kellett őrködnie a fölött is, hogy egyik-másik felekezet vagy missziói társulat zokon ne vegye, hogy a tagja nem beszélhet. A hozzászólok mind az előadói asztalok egyikétől beszéltek. Az elnök szólította föl az egyes hozzászólókat, állásuk vagy hivatásuk megjelölésével, s előre jelezte mindig, ki lesz a következő szónok. Az azután előre odament s így sok időveszteséget elkerültek. A vita végén a bizottság elnöke vagy alelnöke felelt az elhangzott fontosabb észrevételekre. Rendesen tíz percznyi időt kapott erre. Az elnök szabta meg mindig az utolsó hozzászólások idejét, hogy az ének és áldás elhangzása után pontban 1 óra, vagy 7*5 legyen. Ezért az utolsó beszédek idejét néha 3—4 perezre kellet korlátoznia. A tárgyalások közepén, rendesen egy-egy kérdéscsoport befejeztével, énekeltek a résztvevők, a mi egy kissé fölíidítette őket. A vitában nagyobbára a misszionáriusok vettek részt. Néhány igen értelmes női hozzászólást is hallottunk. Többször hozzászóltak a kérdésekhez a hindu, kinai, japán, néger stb. bennszülött misszionáriusok, lelkészek és tanárok is. Bámulatos hatással beszélt közülük több. Általában sokunknak az volt a meggyőződése, hogy logika ós tartalmasság szempontjából igen sokszor föliilmúlták az angolokat, sőt az azoknál sokkal elevenebb ós jobb beszélőképességgel bíró amerikaiakat is. Mindenki angolul beszólt. Még a németek is csak úgy sziszegték az sz-eket és az ő szájukban soha jól nem hangzó „th"-tl Csak egyetlenegy japán : Iionda püspök szólalt föl kétszer is pattogó és gyorsan pörgő anyanyelvén. Ot is tolmácsolták, persze angolul. A nyolcz bizottság tárgyalásai közül az elsőé s a nyolczadiké volt a legérdekesebb és legfontosabb, azért ezekről részletesebben fogunk szólani, míg a többiekről csak rövidebben emlékezünk meg. A tárgyalások egész menetét igen hosszú lenne leírnunk, mert nagyjában átlag harminczan beszéltek, azért csak a fontosabb hozzászólásokat említjük meg. A világ evaiigelizálása. A világ evangelizálásának kérdése volt a június 16-iki, első napi vitatkozás tárgya. Az első bizottság arra a nagy kérdésre igyekezett feleletet adni, hogyan vigyük el az Evangéliumot az egész nemkeresztyén világba ? Ismeretes sokak előtt, hogy a keresztyénség az átolsó évtized alatt tán nagyobb hódítást vitt véghez a pogány világ fiai körében, mint az egész letűnt század folyamán. A világ nemcsak hajlandó, hanem kész is az Evangélium befogadására. A népeknek a régi hatalmas, több ezredéves pogány vallásokba vetett hite erősen megrendült. Japán, Koreának, Mandzsúriának, Kínának kulcsa, kész a keresztyénség befogadására.' A legnehezebben mozduló keleti óriás: Kína is ébredezik. Az utolsó három