Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

lyák tengerében ugyan ki akarja számítani az egyes láng erejét? Az a fődolog, hogy világosság van. Naumann Fr. Ford. Dr. T. I. Az új kormány kultusz- és kultúrpolitikája. Június 25-én nyitotta meg a király az új országgyűlés üléseit. A felolvasott trónbeszédnek a kultusz- és kultúrpolitikára vonatkozó része minket is érdekel, mert abból nyerhetünk útmutatást amaz irány felől, a melyen ezen a munkatéren a kormány haladni kíván. A trónbeszédnek ide vonatkozó része így hangzik: „A katholikus autonómia előkészítésére már az előző kormányokat fölhatalmazván, különös súlyt helyezünk arra, hogy az autonómia megvalósítására vonatkozó törvényjavaslat az országgyűlés által minél előbb letárgyaltassék. Gondoskodásunk tárgyát fogja képezni, hogy a lelkészi kongrua a pénzügyi viszonyok által megengedett mérvben fejlesztessék, továbbá, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyházi szükségleteinek fedezésére eddig juttatott segélyek az állam anyagi erejéhez mérten fokozatosan emeltessenek. A közoktatásügynek az ország anyagi erejéhez mért fejlesztése egyik leghőbb óhajtásunk. Kormányunk kiváló súlyt fog helyezni a népoktatás fejlesztésére és az oktatás megfelelő ellenőrzésére. Ezenkívül a középfokú iskolák körében kívánatos szervezeti reformok és fölmerült szükségletek kielégítése, valamint új egyetemek fölállításának folytatólagos előkészítése is sürgős föladata lesz kormányunknak és a törvényhozásnak." Az itt jelzett programm az első pillanatban sem ragadott el bennünket, s nem tud kielégíteni a fölötte való hosszabb gondolkodás után sem. Mint a trónbeszédnek többi része, úgy ez is csak nagy általánosságban mozog s a biztos útirány helyett széles latitüdöt enged a kormánynak. Ez a latitüd alkalmat adhat ugyan arra, hogy a kormány a tág kereteket teljesen liberális tartalommal töltse be s az egyenlőség és viszonosság elvének, valamint a nemzeti szellem követelményeinek érvényesítésével, úgy a felekezeti élet, mint a közoktatásügy terén megoldja a régóta függő kérdéseket; — de alkalmat ad arra is, hogy csak a régi csapáson haladjon és meghagyja tovább is a vallásfelekezetek közt fennforgó egyenlőtlenségeket, s a közoktatásügy körében ne nagyon törekedjék a magyar nemzeti szempontok erőteljes érvényesítésére. Épen ezért nem lelkesít bennünket a latitüd, s jobban szeretnénk, ha az általános irányjelzések helyett határozott kijelentéseket és körülírásokat kaptunk volna a trónbeszédben. így csak általánosságban van benne szó a róm. kath. autonómiáról. Egy a határozott csak ebben; az, hogy különös súlyt helyez a király s vele együtt a kormány arra, hogy a megvalósításra vonatkozó törvényjavaslat minél előbb letárgyaltassék. A többi, a mit még hallani szerettünk volna, hiányzik. Hiányzik, hogy a róm. kath. autonómia az egyház kezén levő vagyon eredetének és jogi természetének megállapítása és a nemzet, a király és az egyháztagok jogainak biztosítása mellett fog megalkottatni. Ezek nélkül pedig lehet a róm. katholikus autonómia minden, csak autonómia nem. Általánosságban mozog a kongruára és a törvényesen bevett vallásfelekezetek anyagi segélyezésére vonatkozó rész is. Mely lelkészek kongruájáról van szó? A nem róm. kath. lelkészekéről, vagy a róm. kath.-okéról is? Követni akarja az új kormány gr. Apponyi politikáját, hogy a nagy egyházi vagyon tetejébe még államsegélyt is adjon a róm. kath. egyháznak? Vagy igazságosan a nagy egyházi vagyont akarja rászorítani a lelkészi kongrua rendezésére? S mily mértékre kívánja emelni a kongruát? S csak ennek emelésével, vagy külön korpótlékok adásával fogja rendezni a dolgot? — Olyan kérdések, amelyek természetesen támadnak az általános jelzések nyomában, de a melyekre feleletet nem kapunk. S az egyházak államsegélyének fokozatos emelése! Mely egyházaké ? A róm. katholikusoké is, mint gróf Apponyi idejében? S ha talán csak a többieké, hol maradt a segélyek törvényhozási biztosítására vonatkozó kijelentés? —holott erre nézve már az előző kormány Ígéretet tett, sőt — a mint gr. Apponyi nyilatkozik — már kész javaslatot is hagyott a minisztériumban. S azután szerettünk volna valamit hallani a 48: XX. 2. §-ára .vonatkozólag is. Reánk protestánsokra nemcsak az sérelmes, hogy anyagilag még mindig nem részesülünk megfelelő államsegélyben s hogy a segélynyújtás módjai olyanok, hogy átlyukgatják egyházi és iskolai autonómiánkat, — hanem az is, hogy az egyenlőség és viszonosság törvénye még ma sincs végrehajtva. Kívánj a-e a kormány a segélyek törvényhozási biztosítását, s végre fogja-e hajtani a 48: XX. 2. §-át? Megint olyan kérdések, a melyekre a trónbeszéd feleletet nem ad. S ha a trónbeszédnek a közoktatásügyre vonatkozó részére térünk, megint csak a nagy általánosságok állanak előttünk. Fejleszteni s ellenőrizni kívánja a kormány a népoktatást. Ez természetes. De hogyan? Mennyiben fogja itt érvényesíteni a nemzeti szempontokat s ezek között