Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-26 / 26. szám

Az alakuló ülés. Délután 3 órakor volt a skót egyesült szabad egyház nagy üléstermében rövid tartamú alakuló ülés Lord Balfour elnökletével. Ezt is, mint egyáltalán minden ülést, imával nyitották meg és áldással zárták. A hivatalos kiküldöttek névsorát bemutatták s ezután a konferencziát szabályszerűen megalakultnak nyilvánították. Az előkészítő-bizottságot megkérték, hogy működését hosszabbítsa meg a konferenczia tartamára és készítse elő minden egyes nap gyűléseinek sorrendjét. Majd elfogadták a konferenczia tárgyalásainak a szabályait. J. H. Oldham-et, az előkészítő-bizottság fáradhatatlan titkárát, kit Magyarországon is volt szerencsénk hallani néhány éve, megválasztották a konferenczia titkárává is. Mott Jánost, a keresztyén diákok világszövetségének főtitkárát pedig, kinek tavalyi magyarországi látogatása oly áldásos nyomot hagyott diákjaink százainak lelkében s új korszakot nyitott meg nálunk is a keresztyén diákmozgalom eddigelé szegényes történetében, a napi tárgyalásokat vezető elnökké választották. Itt van az anglikán egyház feje, a canterbury-i érsek, itt vannak érsekeik, püspökeik s a világ protestáns egyházainak fejei, püspökei s mégis erre az aránylag még igen fiatal, mindössze 40 éves emberre bízták a világkonferenczia vezetését. A világ evangelizálásának nagy munkájában alig is tett valaki annyit, mint ő, a világ diákjai körében immár két évtizede folytatott munkálkodásával. S az elnöki székre — mint az eddigi ülések is bizonyítják — nálánál alkalmasabb embert aligha lehetett volna találni. Tiszteletbeli doktorrá avatások. i Az egyetemi tanács a konferencziára egybegyűlt külföldi kiválóságok közül nyolczat tiszteletbeli theolologiai doktorrá, hatot pedig jogi doktorrá avatott. (A jogi doktorátus az angol nyelvű főiskoláknál a legmagasabb kitüntetés). A doktorráavatás érdekes szertartása 14-én, kedden d. u. 5 órakor ment végbe az egyetem hatalmas méretű dísztermében, melyet egy Mac Ewan nevezetű polgár épittetett az egyetem számára s a melyet ő róla Mac Ewan Hall-nak neveznek. Az óriási termet egészen megtöltötte az érdeklődők sokasága. A míg az érdeklődők gyülekeztek, addig T. H. Collinson, az egyetem orgonistája különböző darabokat játszott az óriási orgonán. Pontban öt órakor vonult be az egyetem tanács és tanári kar különböző színű, tudori köpenyekben, a doktori fokozatokat föltüntető mindenféle színű jelvényekkel s az emelvényen foglalt helyet. Elől középen ült az egyetem feje, a princzipális Sir William Turner czifra öltönyében. Jobbján ült a polgármester hermelines köpenyében, balján Lord Kingsburgh vörös katona ruhában. Az ünnepélyes avatást is a theol. dékán imájával kezdték meg. Ezután a princzipális üdvözölte a megjelenteket, kiváltkép a doktorrá avatandókat. Fölhívta a theologiai, majd a jogi kari dékánt, hogy sorolják elő röviden a tiszteletbeli doktorrá avatandók érdemeit. A megnevezettek fekete, ill. vörös tudori köpenyben egymásután előléptek s a princzipális az egyetem lapos doktor fövegének fejükre tétele közben, az egyetem doktoraivá nyilvánította őket. Az új doktorok azután, lila é? kék színű doktori jelvénnyel vállukon, tőle jobbra és balra helyet foglaltak. Legelső theologiai doktor lett egy hosszú, fehér szakállú, ősz hindu, ki már félszázada keresztyén s a kinek már van theol. doktorátusa is-: dr. K. C. Chatterji Indiából. Kiviile theol.. doktori fokozatot kaptak: dr. W. Donglas Mackenzie, a hartfordi theologiai szeminárium elnöke az Egyesült-Államokból, dr. F. L- Hawks Pott, a sanghai-i St. John kollégium-ból (Chína), dr. J. Richter lelkész Németországból, ki a missziók történetét irta meg, Canon C. H. Robinson, titkár Londonból, Róbert E. Speer az amerikai presbyteri külmissziói- szövetség titkára, dr. R. Wardlau Thompson a Londoni Missziói Társulat titkára, végül Lic. J. Warneck Németországból. Jogi doktorok lettek : Randall Thomas Daiád'son, canterbury-i érsek, többszörös doktor, ki edinburghi születésű, James A. Beaver tábornok, a pennsylvániai legfőbb biróság tagja; a japán lelkész: Tasuku Harada, a kyotói Doshisha kollégium elnöke, Seth LQIV, a Columbia egyetem volt elnöke New-Yorkból, dr. K. Meinlt of a hamburgi gyarmati főiskola tanára, végül Mott János. Senkit se üdvözölt a hallgatóság oly kitörő tapssal, mint ezt a legifjabb doktort! A dékán is tán róla, a diákok legnagyobb barátjáról, szólt a legmelegebb hangon, ki a világ diákjainak sorra látogatása közben nem kevesebb, mint 60,000 angol mértföldnyi útat tett már eddig is! A doktorrá avatottak közül többen fölszólaltak. így a canterbury-i érsek, a japán Harada, az amerikai Setli Laiv, a német Richter ós végül Mott. Az utolsó mellett, ki az edinburghi egyetem kiváló nevelő voltáról emlékezett meg elismerő szavakkal, a japán szónok aratta a legnagyobb hatást. Kelet és Nyugat jobban meg fogja majd érteni egymást a jövőben — mondotta: Kelet és és Nyugat eggyé lesz majd Jézus Krisztus nevében! Az első nyilvános gyűlés. Aznap este 8 órakor volt az első nyilvános gyűlés a konferenczia helyén, a skót egyesült szabad egyház nagy gyűléstermében, a hatalmas Assembly Hall-ban, hol a karzatokkal együtt 1900—2000 ember számára van ülőhely. Mindjárt meglátszott, hogy milyen hatalmas benyomást tesz már a konferenczia külső képe is. Lord Balfour foglalta el a moderátori széket. Tőle jobbra ült a canterbury-i érsek, balra pedig dr. Whyte, a New College principálisa. Az óriási teremben egyetlen hely se volt üres. Hatalmasan hangzott föl az ének a nagy tömeg ajkán. Majd néma csöndben Whyte princzipális mondott megható imát. Ezután Lord Balfour elnöki megnyitója következett. „A király üzenettel bízott meg .— így kezdte -szavait. A jelenlevők mind felálltak s úgy hallgatták végig a király üdvözlő szavait. A király az elnök által üdvözöltette a konferenczia tagjait és annak a reményének adott kifejezést, hogy a gyűlés nemcsak a béke és. az emberiség jólétének nagy munkáját fogja szojgálni, hanem a keresztyének közt való egységet is, Oromét fejezte ki. hogy a konferenczia az ő egyik székvárosában gyűlt össze". A meleghangú királyi üzenet után valaki belekezdett a brit nemzeti himnuszba s csakhamar az egész közönség énekelte a „God save the King"-et. Majd az elnök mondotta el hosszabb megnyitó beszédét, nagy hatás kíséretében. Rámutatott arra, hogy ha sok tekintetben eltérnek is a gyűlésen résztvevők, egy nagy parancs teljesítésében egyek. Krisztus nagy parancsát egy egyház se töltheti be magányosan, csak a többiekkel karöltve. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha megkezdődik az egység a missziók terén, az nem fog ott megállani. Az anglikán egyház feje, a canterbüry-i érsek, tartott ezután nagyszabású előadást „A missziók v-eiető szerepéről az egyházak életében". Ez a konferetitzia