Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

sómat az egyházam hivatalos okmányaiból, anyakönyveiből nem tudnám igazolni, úgy férfiúi és lelkészi becsületszavamra azt is kijelentem, hogy azonnal lemondok a lelkészi állásomról. 1908-ban megkereszteltem 116 gyermeket; megeskettem 70 házaspárt; eltemettem 24 halottat; konfirmáltam 9 gyermeket; áttértek hozzánk 4-en; gyülekezeti évi bevételem volt 1863 dollár 06 cent, a melyben egy fillér kölcsönpénz és előző évi áthozat sincsen. 1909-ben volt 129 keresztelésem, 67 esketésem, 15 temetésem, 8 konfirmálásom; áttértek hozzánk 3-an; gyülekezeti évi bevételem volt 2422 dollár 64 cent, a melyben nincs egy fillér kölcsön vagy előző évi áthozat. A folyó 1910-ik évben a mai napig., május ötödikóig, mikor e sorokat írom (tehát négy hónap alatt), volt 51 keresztelésem, 23 esketésem, 4 temetésem, 6 konfirmálásom; gyülekezeti bevételem e négy hónap alatt 970 dollár 73 cent (ezen arány szerint az év végére lesz 2912 dollár 19 cent, sőt többet várunk és többet is fogunk bevételezni, mert ez a 15-ik jubileumi évünk és a jubileum alkalmából az áldozatkészség hatványozódni fog). Ebben sincsen semmiféle kölcsön, vagy előző évi áthozat. Mindenki előtt szembetűnő lehet a gyülekezeti bevételeknek fokozatos emelkedése évről-évre, tehát épen a presbyteriánus ellenuralom idején. Hát azt említsem-e, hogy 1908-ban a hat alkalommal 1714 embernek, 1909-ben a hat alkalommal 1683-nak osztottam úrvacsorát, csak a saját new-yorki templomunkban. S a folyó évi húsvétkor is, a mikor a 14-ik utczai presbyteriánus egyházban, a kíváncsiságból odament híveim csak 25 úrvacsorázót számláltak össze, ugyanakkor az én templomomban 327-en járultak az Úr asztalához. Ezeket s még több bizonyítékaimat kész vagyok bárkinek, bármikor rendelkezésére bocsátani, bizonyságául annak, hogy az igazság alapján állok, egyházam pedig oly valláserkölcsi és anyagi magaslaton, a minőt a másik két new-yorki magyar presbyteriánus egyház legfeljebb csak irigyelhet, de hogy utólérhet-e, az a tisztességes versenynek volna a dolga. S míg a nemes versenyt üdvözlöm, addig a lapokat mystificáló s a közvéleményt megtévesztő tudósításokat kellő értékükre kell leszállítanom. Kérve a Nt. urat, hogy e felszólalásomnak az audiatur et altéra pars elvénél fogva s az igazság érdekében közölni szíveskedjék,* maradtam New-Yorkban, 1910. május 5-ikén, mély tisztelettel, Kuthy Zoltán, new-yorki magyar református lelkész, a magyarországi református egyház amerikai esperese. * A felszólalásnak természetesen helyet adtunk. A mi a helyreigazitott tudósításokat illeti, azokat olyan embertől kaptuk, a kinek szavahihetőségében nem volt okunk kételkedni. A pártállás azonban, úgy látszik, erősen befolyásolja az amerikai tudósításokat, a mi arra' kényszerít bennünket, hogy velők szemben igen óvatosak legyünk. Szerk. EGYHÁZ. Lelkész választás. A nagytótfalui ref. gyülekezet, meghívás útján Máthé Ákos dunapataji segédlelkészt, — a diósviszlói ref. gyülekezet Sós István kastélyos-dombói segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Templomszentelés. A désaknai ref. gyülekezet f. hó 22-én szentelte fel új templomát. A felszentelést, Nagy Károly főjegyző kíséretében Kenessey Béla püspök végezte. Püspöki egyházlátogatás. Kenessey Béla erdélyi ref. püspök, tekintettel a politikai mozgalmakra, ezen a tavaszon lemondott a hosszabb idejű püspöki körútról és csak egyes gyülekezetekbe száll ki, azok meglátogatása és megvizsgálása végett. Legközelebb a székelykeresztúri gyülekezetet látogatta meg. F. hó 30-án pedig Kissolymosra fog kiszállani. Egyházmegyei tisztújítás. A kalotaszegi ref. egyházmegyében legközelebb megtartott tisztújításon, esperessé Bíró András daróczi lelkészt, gondnokká dr. Albrecht Lajos ügyvédet, egyházkerületi képviselővé Csiszár Gyula vármegyei főjegyzőt választották meg. Papok a politikában. A napilapok híradása szerint a békési ev. egyházmegye lelkészei, legközelebb tartott értekezletükön szóvá tették a bányai kerület elnöksége által a lelkészeknek a politikában részvétele tárgyában kibocsátott körrendeletét, s egyhangúlag elhatározták, hogy a rendeletet sérelem gyanánt a felsőbb egyházi hatóságok elé terjesztik. A budapesti VI—VII. kerületi új református templomra beadott újabb tervpályázatokat f. hó 20-án bontotta fel az építő-bizottság. A nyolcz terv megbírálására a bizottság Schulek Frigyes, Petz Samu műegyetemi tanárokat és Herczegh Zsigmond műépítészt kérte fel. Doumergue Emil két levele. A montaubani theol. fakultás érdemes igazgatója, a budapesti ref. theol. akadémia igazgatójához intézett levelében tudatja, hogy legközelebb két előadást tart a magyar kálvinizmusról. Az első előadás czíme: Par le glaive — a karddal —, a másodiké: Sous la croix — a kereszt alatt. Az elsőben a három hőst: Bocskayt, Bethlent, Rákóczi Györgyöt és a nagy szabadságharczokat ismerteti, kiemelve, hogy mint mindenütt, úgy hazánkban is a kálvinizmus a nemzeti szabadság éltető elve volt. A másodikban a XVII. század második felében lefolyt szenvedésekről, a XVIII. század rettenetes elnyomásáról és végül a pátens elleni küzdelmekről fog szólani. Mint levelében írja, ezzel a munkájával is bizonyságot óhajt tenni arról, hogy nem feledkezett meg rólunk, az itt töltött kedves napokról, valamint arról a nagy szeretetről és rokonszenvről sem, a mellyel irántunk viseltetik. — A másik levelet a Kálvin-Szövetség elnökségéhez intézte, megköszönve benne a Szövetség tiszteleti tagjává történt megválasztását. A meleghangú levél így hangzik: „Elnök úr! Sietek megköszönni önnek azt az értesítést, a melyben szíves volt tudatni velem, hogy a Kálvin-Szövetség engem tiszteleti tagjává választott. Minél inkább tanulmányozom a magyar ref. egyház történetét, annál jobban látom a hasonlóságokat, a melyek ezt a mi franczia ref. egyházunkhoz fűzik. Ezek valóban testvéregyházak, lehet mondani: ikertestvérek. — Nagy megtiszteltetés rám nézve, hogy az önök Szövetségének tagja lehetek és nagy gyönyörűség. Nem tudom, a kettő közül melyiket érzem jobban. Mert magyarországi felejthetlen utazásom óta, az önök országa ós története szüntelenül tárgyai az