Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztette: S. Szabó József fölszentelt lelkész, debreczeni kollégiumi tanár. Ára kötve 10 K. Debreczen, 1909. Kiadja Telegdi K. Lajos utóda: Eperjesy István könyvkiadóhivatala. A Debreczeni Lelkészi Tár VII. kötete, illetve évfolyama fekszik előttem. Több kötetet ismertettem már, s törekvésem mindig oda irányult, hogy feltárjam az ittott mutatkozott hiányt, fogyatékosságot, hogy papjaink lehetőleg olyan könyvet kapjanak kezükbe, melyből a gyülekezetük lelki szükségletét kielégíthessék s azok hit és erkölcsi életét, igaz evangéliumi alapon, Krisztus szellemében, a tökéletesedés minél magasabb fokára emelhessék. A jóakaratú bírálatnak mindig arra kell törekednie, hogy ollójával necsak nyesegessen és vagdaljon, hanem megmutassa azt is, hogy a lenyesett vagy lenyesendő ág helyére mit és milyet oltson, hogy kereső, élvezhető, tápláló gyümölcsöt találjon. Többször kiemeltem, de most sem hagyhatom említés nélkül, hogy e kötetben is túl sok az alkalmi beszéd. Az alkalmi beszédek közül egyet-kettőt legfeljebb csak azért tartok a kötetbe felvehetőnek, hogy például, mintául szolgáljanak, mert még, ha van is bizonyos hasonlatosság az egyes gyülekezetek életében előforduló esetek, alkalmak között, az sohasem egy és ugyanaz s a nagy ritkán előforduló specziális alkalmakra nem képzelek papot, a ki ne tudna olyan beszédet készíteni, a mely az ő specziális esetére igazán alkalmas és megfelelő. A kiváló alkalmak mindenkor megteremtik az alkalomra szükséges beszédeket, ezért nem vagyok barátja annak, hogy e kötetben is oly sok az alkalmi beszéd. Jó, építő bibliamagyarázatok, különösen közönséges vasárnapokon mondandó beszédek, szükségesek a mi papjainknak, a kiknek sokszor se idejük, se hangulatuk nincs arra, hogy minden vasárnapra önállóan készítsenek beszédeket. A kötet a szokott formában és kötésben 630 oldal terjedelemben jelent meg a következő tartalommal: bibliamagyarázat : 8; beszédek ifjúsági istentiszteletekre: 7; vasárnapi egyházi beszédek : 17; ünnepi egyházi beszédek : 15 ; összesen 47 beszéd. Az alkalmi egyházi beszédek : 19; keresztelési beszédek: 6; konfirmácziói beszédek : 2 ; úrvacsoraosztási beszédek : 3 ; esketési beszédek : 12 ; gyászbeszédek és imádságok : 8 ; dolgozatok a liturgia köréből: 3; halotti imádságok : 8; alkalmi imádságok : 5; különfélék : 2; az összes alkalmiak száma 68. Átolvasva a terjedelmes kötetet, örömmel teszek bizonyságot arról, hogy ez, általában véve, jobb, értékesebb, az előző, s általam ismertetett évfolyamok tartalmánál. Jobb és értékesebb annyiban, hogy a szerkesztő vagy jobban használja a szerkesztői czeruzát, vagy általában — jobb beszédeket kap, részben a régi, részben az új munkatársaktól. A szerkesztőnek azonban még most sem szabad megelégednie, még inkább arra kell törekednie, hogy a jók közül a legjobbakat, a legjobbak közül az emberileg vett lehető legtökéletesebbeket válassza ki és fonja koszorúba, hogy azok által életre keltse, építse és megerősítse még az olyanokat is, a kik vallásnak és egyháznak nyíltan bevallott ellenségei. Ezt pedig csak olyan beszédekkel lehet elérni, melyek a hit forrásából fakadnak, s nem csupán erkölcsi törvényeken nyugosznak. Nem kicsinylem ugyan az úgynevezett erkölcsi predikácziókat, mert a törvény helyes magyarázata és igazságos alkalmazása sokszor czélt ér, a mennyiben egyeseket megráz és bűntudatra ébreszt, de a legtöbb túlteszi magát a rideg törvényen, míg a hiten és isteni kegyelmen felépített beszéd a legtöbbször kibékít, megnyugtat, s így vallásos érzületében, gondolkozásában megerősítést nyer, mely maga után vonja az erkölcsi jó cselekedetekben való előmenetelt, fejlődést is. Hogy nemes gyümölcsöket teremjünk, előbb annak lelkét kell magunkba vennünk, a ki az érzület forrását, a szivet tisztává teszi, hogy aztán éljünk nem mi, hanem éljen bennünk a Jézus Krisztus, s az életet, melyet élünk, az ő benne való hit által éljük. A bibliamagyarázatok általában jók. Külön kiemelendőknek tartom Andrássy Kálmán: „Anna próféta asszony" és S. Szabó József: „A hívő Péter" czíműeket, melyekben nemcsak biblia és a szerepelt személyek alapos ismerése tűnik ki, hanem az a szellem is, a mely a bibliát áthatja, s mely szivünket hullámzásba, akaratunkat mozgásba hozza, hogy igyekezzünk az illetőkhöz hasonlók lenni. Jó, építő bibliamagyarázatot csak az írhat, a kinek lelke megtelt az evangélium lelkével, s a. kinek rendelkezésére állanak a biblia, a történelem és az élet olyan alakjai, a kiknek festésével a rosszat, az utálatost, a bűnt megutáltatja, s a jót, nemeset és igazat megkedvelteti. Ilyen bibliamagyarázatokra igen nagy szükség volna, különösen ha nem feledjük, hogy nagyon sok gyülekezetben a délutáni istentiszteleteken majdnem kizárólag bibliamagyarázatok tartatnak. Ismétlem itt is: több jó bibliamagyarázatot, a sok, kevésbbé használható alkalmi beszéd és imádság helyett! Az ifjúsági istentiszteletekre szánt beszédek is többékevésbbé jók, oktatásra alkalmasak, de : „József álma" Hetvényi Lajostól, s még inkább : „Isten a mi hajlékunk" Daróczi Ferencztől, nehézkesek s így gyermekeknek nem megfelelők. A ki gyermekeknek ír vagy beszél, annak jól kell ismernie a gyermek lelkét, gondolkozását, s olyan nyelven kell szólnia, olyan példákat eléjük állítania, hogy a gyermek azokat megértse. Csak ily beszédek hozhatják meg aztán az áldást, hogy a gyermekek növekedjenek testben, lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. A vasárnapi egyházi beszédek csoportjában több igen szép, tartalmas és építő beszéd van. Kálvin beszéde: „Az egyház Isten háza", B. Pap