Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Nyugodalom. Naumann—Dr. T. I. — Vezérezikk: Az első evangelizáló-terem. Dr. K. I. — Könyvismertetés : S. Szabó J. : Debreczeni Lelkészi Tár. Keresztesi Samu. —• Belföld: Gondolatok a lelkipásztori gondozás és a segélynyújtás újabb teendői felöl. Fábián Zoltán. — Az országos ref. tanáregyesület közgyűlése. P. •— Külföld: Amerikai levél. Kuthy Zoltán. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Külön­félék. — Pályázatok. — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLÁT LAP Az Élet Könyvéből. Nyugodalom. „Óvakodjunk tehát, liogy mivel megvan az ö nyugodalmába való bemenetel Ígérete, valaki közüle­tek fogyatkozásban levőnek ne láttassék". Zsid. 4. j. Ha már Mózes, az Isten embere azt mondja a 90-ik zsoltárban az életről: „Gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk", ugyan mit mondjunk mi, mo­dern kornak emberei? Elmultak a régi, nyugo­dalmas, jó icjpk! Sietünk, futunk, rohanunk. A falvakon még csak hagyján. Jön a tél, ráborítja csendes, fehér takaróját a tájra, mintha mondaná: csend, nyugalom, szent idő! De a városokban a hópelyhek idején épúgy zsibong a nép, mint a meleg hónapokban. Még az öregek is alig jutnak csendes elmélkedéshez. A gyermekeket a benyo­mások, a tapasztalatok, az életviszonyok annyira szorongatják, hogy alig tudnak szabadon mozogni. Fejük a sok új ismeretet alig képes földolgozni. A ki nem siet a tömeggel, lökdösik, lódítják és letiporják. Az idő pénz: lótnod-futnod, adnod­venned, merned kell. Nincs üzlet feszült figyelem, fáradság nélkül. Nincsen ház vesződség, gond nél­kül. Hasonlatosak az emberek a zsákból kiöntött borsószemekhez : gurulniok kell — ha akarnak, ha nem. A modern kor hajszája veszedelemmel jár a vallásos életre. A hitnek időre van szüksége. A kinek nincsen ideje, hogy elmélkedhessék, az a dolgok mélyére sohase fog eljutni. Ezt a kérdést olvastam valahol egy könyvben: igaz keresztyén volt-e Nagy Konstantin császár? Az illető törté­netíró azt állította, hogy nem. Szerinte annak a férfiúnak, a ki világbirodalmat kormányoz, országo­kat hódít, hadseregeket vezényel, törvényeket alkot. nincsen ideje arra, hogy a hit igazságaiba bele­mélyedjen. Olvasván ezt a megokolást, első pilla­natra helytelennek találtam. Később azonban ma­gam is rájöttem, hogy van valami a dologban. A munka, a törtetés, a sürgés-forgás közepette gyer­mekkori emlékeink lassanként elmosódnak, hitünk nem talál újabb megerősödésre, elmarad kezünk­ből a biblia. Nem akarunk ugyan hitetlenek lenni, de Istenhez való ragaszkodásunk egyre gyengül. Olyanok leszünk, mint a fa, mely korhadásnak indul és végre is odajut, hogy a legkisebb szellő is ledönti. Hiányzik belőlünk a nyugalom: a belső, mély, jellemképző, hiterősítő, nyugalom. A vallásnak is használ az, ha a törvény intéz­kedése folytán a társadalom több nyugodalmas naphoz jut. A túlságos sok munka rontja a hitet. Az is igaz, hogy nem mindenki fordítaná szabad óráit lelki szükségletei kielégítésére, de legalább senki se mondhatná azt, hogy nem futja az ideje. Minél nyugtalanabb, minél zaklatottabb az a kor, a melyben élünk, annál erősebb bennünk az igaz nyugalom után való vág ódás. Valahányszor egy fej fán ezt olvassuk a sí lombjai alatt: „Itt nyugszik az Úrban", miiiuannyiszor erősen megragadja képzeletünket ez a pár szó. Valamely ismert esti dal lágy melódiája csendül meg lel­künkben. „Odalenn már nem fáj semmi..." Oda­lenn már mentek vagyunk bútól-bánattól, zajtól, bajtól, kísértéstől, bűntől. Nyugodalom és szabad­ság egy fogalommá olvad össze a sírgödörben. Nyugodalom és szabadság csak Istennél van. Csak Isten adhat hívő lelkünknek igaz nyugodalmat. Az élet zajong, törtet, iramodik, gyorsan tova­tűnik, mintha röpülnénk. Az örök nyugodalom nem abban áll, hogy meghalunk, hanem abban, hogy örökké élünk, örökké tartó nyugalomban. Nyugalom csak ott található, a hol bünbo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom