Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-15 / 20. szám

egyént, és ha ő mint független ember, szabad vizsgáló­dásai és tudományos kutatásai nyomán egészen új vallási tanokat hirdet is, ezt teljes szabadsággal megteheti és ha követőkre talál: az tanításának erejét bizonyítja. Zoványi Jenő azonban a ref. egyház egyik theol. aka­démiáján tanár. Ennek az egyháznak és tanainak szol­gálatában áll; ettől kapja fizetését, és mint ilyen, minden erkölcsi felfogás szerint köteles hűséggel tartozik egy­házának és egyháza tanainak. Abban a pillanatban azonban, a midőn meggyőződése és ebből folyó tanítása összeüt­közésbe kerül egyházával és tanaival, nem lehetvén azoknak hű szolgája: minden erkölcsi felfogás szerint tartozik állását odahagyni és a szolgálatával járó bilin­cseket lerázni, elvének hirdetésére más teret keresni, mert a tanítási szabadság csak addig terjedhet, míg a kötelességtudásba és teljesítésbe nem ütközik. A magyar­országi ref. egyház élő organizmus, a mely ha élni akar, nem tűrheti azt el, hogy az ő fizetésében léyő szolgái, az ő tekintélye alatt oly irányú tevékenységet fejtsenek ki, a mely a közület destructiójára vezet. De nem volt figyelembe vehető a vádlott tanár azon megdöbbentő védekezése sem, hogy ő a fentebb vázolt ós neliézményezett tanításai által lelkipásztori esküjével sem jutott ellentétbe, amennyiben ő az iratok mellé csatolt eskümintából kitetszőleg nem a helvét hitvallásra is es­kető tiszáninneni egyházkerületben, hanem a confessiók megemlítését az esküformában annak idején mellőző er­délyi egyházkerületben eskettetett fel. Vádlott tanár ilyen irányú védekezéséből kiderül, hogy éles ésszel fürkészvén az esküforma szerkezetét, annak oly hézagait igyekszik keresni, a melyeken át, felfogása szerint, megtorlás nél­kül intézheti veszélyes támadásait szent egyháza ellen; az egyetemes konventi bíróság úgy találja, hogy ilyen felfogású és ilyen lelkületű egyént egyházunk jól felfogott érdekei szempontjából egy theol. akadémiai tanszéken nyugodt lelkiismerettel meghagyni nem lehet. A büntetés kiszabásánál súlyosítóul mérlegelte a bíróság a vádlott tanárnak már négy izben fegyelmi büntetéssel sújtott előéletét, mely fegyelmi ügyekből az látszik megállapíthatónak, hogy a vádlott tanárnak, össze­férhetetlen természete és kihívó magaviselete miatt, egész életpályája úgy szólván folytonos lánczolata az össze­ütközéseknek és fegyelmi eseteknek. Ezeknél fogva és mert a bíróság úgy találja, hogy a ki az állásával járó és köteles hűséget oly kiegyenlíthetetlen módon szegi meg és egyházának oly rendkívüli erkölcsi kárt okozott, hogy ez csak elmozdítás által torolható meg kellőképen ós csak e módon akadályózható meg romboló munkájá­nak folytatása: ezekre való figyelemmel az ítélet ren­delkező részében megszabott büntetést találja a bíróság alkalmazandónak, de mellőzi az E. T. V. cz. 35. § f) pontjában megszabott és 36. §. 3. bekezdése szerint mellékbüntetésül is alkalmazható választhatási jogától való megfosztást, mert ennek szükségét fennforogni nem látja. A Kálvin-Szövetség közgyűlése. A Kálvin-Szövetség f. hó 8-án tartotta első köz­gyűlését Budapesten. A megelőző istentiszteleten Petri Elek mélyenjáró imája után, a Bethánia-Egylet karéne­kében gyönyörködött a közönség. „Mester, a bősz vihar dühöng ..." czímű vallásos éneket adták elő, dr. Kováts Lajos vallástanár vezetése alatt. Ezután a Szövetség egyházi elnöke : Kenessey Béla erdélyi ref. püspök Róm. XV. 1—3. versei alapján tartott gondolatokkal teli egy­házi beszédet a „fiúság lelkéről", a mely erőt ad a küzdésre, abban a liarczban, a mely az erkölcsi világ­rendért folyik, s a melyet a bűn zavart meg. A keresz­tyén társadalomnak — úgymond — nem kisebb a fel­adata, mint azt az örömöt, a melyet már a fiúság lelke által vett, bevinni az egyes emberek lelkébe, különben az egyháznak nem lenne czélja. Ki kell menni az életbe, föl kell keresni a bókétlen lelkeket és azokat, a kik a műveltség kultuszával a hitet tagadják meg, s be kell vinni az életbe az evangélium igazságait. A míg a bűn és halál uralkodik, kötelesség, hogy ne magunknak ked­veskedjünk, de gyámolitás, felemelés, hívogatás által az erőtlenek erőtlenségét is hordozzuk, mert az új világ­rend akkor áll elő, ha minden térd meghajol az Isten előtt. A ki hisz, nem siet; csak a hitetlenség akarja egyszerre felforgatni a világot, s míg földi gyógyszert ajánlunk mindenkinek, addig annak, a ki fiúvá fogad­tatott, kell, hogy a lelki orvosságból, a mennyből alá­szállott örömökből is részesítsen másokat. Könyörögjünk a szeretetért, a mely meg tudja látni az elsorvadt lel­keket, az életben elfáradtakat, s azoknak tud vinni mennyei italt, erősítést, védelmet és hitet az evangélium örök forrásaiból. E megragadó egyházi beszéd hatása alatt nyitotta meg dr. Kovácsy Sándor, világi elnök a szövetség első közgyűlését, meleg szavakkal üdvözölvén a vidékről is nagy számban megjelenteket. Résztvettek a közgyűlé­sen: György Endre, Gonda Béla min. tanácsos, dr. Vá­mossy Károly budapesti gondnok, Bernát István dr. alelnök, Kenessey Kálmán osztálytanácsos, Tóth Gerő kúriai biró, dr. Baksa Lajos konventi előadó, dr. Bokor József egyet. m.-tanár, B. Pap István theol. igazg., Szőts Farkas theol. tanár, Petri Elek és dr. Szabó Aladár bpesti lelkészek, Ravasz Árpád főgymn. igazg., Molnár Sándor ny. igazg., Mády Lajos esperes, Murányi János mezőtúri lelkész, báji Patay Gyulánó, Csiky Kálmánné s számos egyházi és világi kitűnőség; az erdélyi Kálvin­szövetség képviseletében pedig Tóthfalussy József ref. lelkész, alelnök és dr. Ravasz László theol. tanár, titkár. Pálóczi Horváth Zoltán dr., a szövetség titkára bejelentette, hogy Antal Gábor püspök, dr. Antal Géza pápai theol. tanár, Kiss József pápai esperes, Révész Kálmán abauji esperes s többen kimentették elmaradá­sukat. Bemutatta a Orsz. Ref. Tanáregyesület meleg­hangú üdvözlő iratát s öt tiszaroffi földműves meg­ható és kedves üdvözletét. -Ezen bejelentések után a

Next

/
Oldalképek
Tartalom