Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-15 / 20. szám

PROT TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal Í0 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Jövel Szent Lélek. H. I. — Vezórezikk: Kálvin-Szövetség. Dr. Ii. I. — Táreza: Hazafias egyházi énekek a XVI. századból. Barla Jenő. — Belföld: A lelkipásztori gondviselés és annak körében a vegyesházasság körüli eljárás ügyéhez. — A konventi bíróság ítélete a Zoványi-ügyben. — A Kálvin-Szövetség közgyűlése. P. H. Z. — Külföld: Dr. T. T. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. JÖvel Szent Lélek! „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek ... Az igazságnak Lelke elvezérel majd titeket minden igazságra". Ján. 14.gl

i

, 16.1

3

. „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok", — mondá a tanítványoktól búcsúzó isteni Mester. S hogy miként jön el, azt is megmondotta : a Szent Lélek által, a kit az Atya küld el az ő nevében. Az a Lélek a vigasztalásnak, az igazságnak, a tanításnak Lelke leend, a ki Őt dicsőíti, mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a mit ad, a Krisztuséból veszi. S mint minden, a mit megmondott, úgy ez az Ígéret is beteljesedett. A mennybemenetel után tíz nap múlva kitöltetett a tanítványokra a Szent Lélek ereje. S a mikor kitöltetett, csak akkor értették és érezték meg isteni mesterük ígéretének gazdag tartalmát. Abban a Lélekben csakugyan megnyerték a Mester távozása miatt lelköket megült bánatban a vigasztalást, — a feltámadott és a mennybe emelkedett Jézusba vetett hitiik igazságát, — s a tanításnak bátorságát és erejét, mindazoknak hirdetésére, a miket a Mester megmondott nékik. Bármint mosolyogjon a hitetlenség az első pünkösdre vonatkozó tudósítások felett, s bármint igyekezzék a „modern" theologia csak symbolumoknak mutatni fel e nap tényeit, — az kétségtelen, hogy ez a nap új emberekké alakította a Krisztus tanítványait, s az a munka, a melyet ezen a napon megkezdettek, egy egészen új kor alapjait vetette meg. Sem a hitetlenség, sem a symbolizáló „modern" theologia nem tagadhatja el, hogy azon a nagy napon valaminek mégis csak történnie kellett azokkal az egyszerű tanítványokkal, a mi bánatukat eloszlatta, hitüket az igazság bizonyosságává tette s megnyitotta ajkukat $ tanításra és pedig olyan erővel és hatalommal, hogy ezrek lelkét tndták megragadni és foglyul vinni annak a názáreti Jézusnak lábaihoz, a kit csak kevés napokkal azelőtt a gyalázatnak fájára emeltek. S bármint mosolyogjon a hitetlenség és symbolizáljon a „modern" theologia, azt nem tagadhatja el, hogy annak, a tizenkét egyszerű ember által az első pünköst napján megalapított keresztyén egyháznak majdnem kétezer éves történetén valami titkos, de hatalmas erőnek a hatásai vonulnak keresztül, s hogy az a fundamentum, a melyre a ker. anyaszentegyház vettetett, daczára a reá építők sok gyarlóságának, önzésének és bűneinek, s daczára az azt ostromló emberi véleményeknek és törekvéseknek, mégis megrendíthetetlen s oly szilárd, hogy azon még a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. S bármint mosolyogjon a hitetlenség és symbolizáljon a „modern" theologia, azt nem tagadhatja el, hogy az a titkos és hatalmas erő, valahányszor szükség volt reá, tudott támasztani ebben az egyházban bámulatos lelkierejű és bátorságú embereket, tudott előhozni korszakokat, a kikben és a melyekben annak az első nagy pünköstnek fenséges hatásai és eredményei ismétlődtek s előbbre és előbbre vitték az apostolok munkáját. Tények ezek, a miket el nem tagadhat még a hitetlenség sem. Tények, a miket el nem symbolizálhat még a „modern" theologia sem. Tények, a melyek a hivő lélekre nézve szent bizonyságai a