Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-08 / 19. szám

egyet azzal az inkriminált czikkeeskével. Hiszen a Kálvin-Szövetség egy-két munkájában, szerény tehetségem szerint itt-ott magam is részt veszek. De ugyan hagyjon fel R L. az ő Kálvin védelmével, ezzel a kisded játékkal. Hát kérdem : nem azok közé tartozik-e ő is, nem mondom a szíve, de írása szerint, a kiknek, mint a czikkecske mondja, csak fétis a Kálvin neve ? íme R, L. a párisi-alap iránti ellenszenvnél fogva védelmébe veszi Kálvint, olyannal szemben, a ki nem is bántotta. De én azt hiszem, hogy ő nem nagy respektussal viseltetik az iránt, a mit Kálvin tanított. Hiszen szerinte csak modern theológus lehet a mai kor igehirdetője ; nem járhatunk a régiek falábain; sa „kateehizmus törmelékeket", konfesszió hulladékokat el kell távolítani! Én azt hiszem, hogy ő találva érezte magát, midőn olvasta: hogy sokan bizonyos czélzattal sánczolják el magokat Kálvin nagy neve mögé. Kálvin a párisi-alapon állott, annak szellemében élt és munkálkodott! Hiszen Kálvin a modern belmisszió hatalmas szószólója és gyakorlati munkása is volt. Csakhogy ő nem irtózott azoktól, a kik a megtérésről, megszentelodésről, megváltásról nemcsak üres, fellengző frázisokban elmélkedtek. Jézust ő is Megváltójának ismervén el, Isten előtti mély alázattal igyekezett, Isten igéje által authentikusnak vallott methódus szerint megtérni és másokat is megtéríteni; igyekezett életét Isten törvényei szerint berendezni és nem mulasztotta ei ezt másoktól is megkövetelni. Sőt baptistaságában annyira ment, hogy nevelt magának alkalmas segítségeket ; mert az egyetemes papság elve nemcsak kegyes frázis és műszavak halmazata volt ajkain. De kérdi R. L. és kérdi talán az erdélyi hivatalos lap is, mely vezérczikk méltóságára emelte a kirohanást : én nekem tulaj donképen mi közöm mindehez ? Hát nincs joga R. L.-nak, vagy bárkinek, véleményt nyilvánítani egy intézményről, annak irányáról, egy lapról, mely annak szolgálatában áll? Feltétlenül van. De itt nem puszta magánvélemény nyilvánításról van szó. R. L. javaslatának harmadik pontjában egy olyan keresztyén intézményt akar hivatalosan megbélyegeztetni, a mely immár az egész prot. keresztyénség ügye. Jól gondolja meg a dolgot R. L., mi más ez, mint a „heresy hunting" — „eretnek vadászat" — dicsőségtelen munkája, egy alapot, egy irányt bepanaszolni hivatalos fórum előtt ós annak kárhoztató ítéletét provokálni! A dunántúli egyházkerület saját kezdeményezése folytán, jószántából ajánlotta ezt a munkát; miért érdemli ezért R. L. vagy akár a kolozsvári egyházmegye lesajnáló, megbélyegző ítéletét ?! Nem tudom, mi lett a sorsa R. L. referádájának; de azt tudom, hogy javaslata 3-ik pontjának igazságtalan, jogosulatlan tartalma egy theol. tanárhoz és egyházi testülethez nem méltó és már csak kiméletlen, fölényeskedő hangjánál fogva is megérdemelte volna a visszautasítást. Ha R. L.-nak nem tetszik a párisi-alap, abban mutassa majd meg buzgalmát, hogy lelkéből egy jobbat és szebbet „projicziál", és higyje el, nem fogjuk munkáját lekicsinyleni, sőt alázatosan felvesszük a Sába királynéja szerepét. Ha a kolozsvári egyházmegye és a többi egyházmegyék és kerületek mind szivükre veszik az ifjúsági munka fontosságát, az az ügy minden barátját és munkását örömmel fogja eltölteni, s nem olyan érzelmekkel, mint a milyeneknek R. L. beadványában kifejezést adott ; hanem lehetőleg olyanokkal, a melyek Pál apostol lelkében éltek, a midőn, a körülte lefolyó különböző jellegű munkát szemlélte. (Filippi I. 18.) B. Pap István. KÜLFÖLD. Svájcz. Bibliai előadások. Genfben, a la Madeleine központi nagytermében a hívek számára bibliai magyarázatokat tartanak, még pedig az esti órákban. Kiki magával viszi bibliáját ós nyomon követi az előadót. A mult héten a szent sátort magyarázták, melyet a zsidók a pusztában való vándorlásuk idején építettek. Nők az egyházban. A neuchátel-i független egyház zsinata 72 szavazattal 25 ellenében megadta a nőknek a választójogot és 61 szavazattal 27 ellenében megtagadta tőlük a választhatói jogot. Polgári házasság és a törvényszék. Svájcz Therwil nevű községében egy protestáns férfiú házasságot kötött egy róm. katholikus nővel a polgári hatósság előtt a nélkül, hogy a róm. katholikus paptól megáldatta volna frigyét. A helység plébánosa a kátémagyarázat alkalmával kifejtette, hogy ez a házasság érvénytelen és erkölcstelen viszony. Megbélyegezte a kóruson éneklő fiatal leányok eljárását is, a kik az illető párnak szerenádot adtak. A protestáns férfi följelentette a papot a törvényszéken. Az első két fórum a katholikus lelkészt becsületsértés czímén 50 frank pénzbírságra ítélte, de a legfőbb instanczia fölmentette és pedig azzal az indokolással, hogy a pap csak hivatalos felsőbbsége tanítását tolmácsolta. Olaszország. X. Pius és Roosevelt. A pápa nem fogadta audenczián Rooseveltet, Eszakamerika volt elnökét, mert ez nem igórte meg, hogy nem fog érintkezésbe lépni a Rómában tartózkodó amerikaiakkal, a kik Olaszországban az evangélikus mozgalom megindítói. Meg kell említeni azt a körülményt, hogy Roosevelt köztársasági elnök korában korántsem volt olyan elfogult, mint a szentatya. 0 szívesen fogadta a r. katholikus főpapokat és pápai vicariusokat, nem egyszer még asztalánál is megvendégelte őket, jóllehet nagyon jól tudta, hogy ezek hivatalukból kifolyólag a protestantizmust mindenfelé kárhoztatják és minden áron arra törekszenek, hogy a protestantizmus hátrányára, ahol csak lehet, tért hódítsanak maguknak. Ügy járt tehát Roosevelt mint Fairbanks, az Egyesült-Államok alelnöke, a kinek esetéről a múltkoriban hóztak hírt az újságok. A kölni férfikar tagjait se fogadta a pápa, mert az olasz király előtt énekeltek, a kivel ő még mindég hadilábon áll. Belgium. Kulturharcz. A franczia iskola- és egyházpolitika hullámai a szomszédos róm. kath. Luxemburg tarotmányba is átcsaptak már. A kamara eltiltotta a tanítókat a vallásoktatástól, hogy kiszabadítsa őket a klérus kezei közül. Továbbá fölszólította a püspököt, hogy vallástanításra saját papjait alkalmazza. Luxemburgban azonban kevés a pap, úgy, hogy a népiskoláknak körülbelül kétharmadrésze vallásoktatás nélkül maradt. Az új iskolatörvények most készülnek. A törvényhozás házában egymás