Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-08 / 19. szám

egyet azzal az inkriminált czikkeeskével. Hiszen a Kálvin-Szövetség egy-két munkájában, szerény tehetségem sze­rint itt-ott magam is részt veszek. De ugyan hagyjon fel R L. az ő Kálvin védelmével, ezzel a kisded játékkal. Hát kérdem : nem azok közé tartozik-e ő is, nem mon­dom a szíve, de írása szerint, a kiknek, mint a czik­kecske mondja, csak fétis a Kálvin neve ? íme R, L. a párisi-alap iránti ellenszenvnél fogva védelmébe veszi Kálvint, olyannal szemben, a ki nem is bántotta. De én azt hiszem, hogy ő nem nagy respektussal viseltetik az iránt, a mit Kálvin tanított. Hiszen szerinte csak modern theológus lehet a mai kor igehirdetője ; nem járhatunk a régiek falábain; sa „kateehizmus törmelékeket", kon­fesszió hulladékokat el kell távolítani! Én azt hiszem, hogy ő találva érezte magát, midőn olvasta: hogy sokan bizonyos czélzattal sánczolják el magokat Kálvin nagy neve mögé. Kálvin a párisi-alapon állott, annak szelle­mében élt és munkálkodott! Hiszen Kálvin a modern belmisszió hatalmas szószólója és gyakorlati munkása is volt. Csakhogy ő nem irtózott azoktól, a kik a megté­résről, megszentelodésről, megváltásról nemcsak üres, fellengző frázisokban elmélkedtek. Jézust ő is Megvál­tójának ismervén el, Isten előtti mély alázattal igyeke­zett, Isten igéje által authentikusnak vallott methódus szerint megtérni és másokat is megtéríteni; igyekezett életét Isten törvényei szerint berendezni és nem mulasz­totta ei ezt másoktól is megkövetelni. Sőt baptistaságában annyira ment, hogy nevelt magának alkalmas segítsé­geket ; mert az egyetemes papság elve nemcsak kegyes frázis és műszavak halmazata volt ajkain. De kérdi R. L. és kérdi talán az erdélyi hivatalos lap is, mely vezérczikk méltóságára emelte a kiroha­nást : én nekem tulaj donképen mi közöm mindehez ? Hát nincs joga R. L.-nak, vagy bárkinek, véleményt nyil­vánítani egy intézményről, annak irányáról, egy lapról, mely annak szolgálatában áll? Feltétlenül van. De itt nem puszta magánvélemény nyilvánításról van szó. R. L. javaslatának harmadik pontjában egy olyan keresz­tyén intézményt akar hivatalosan megbélyegeztetni, a mely immár az egész prot. keresztyénség ügye. Jól gon­dolja meg a dolgot R. L., mi más ez, mint a „heresy hunting" — „eretnek vadászat" — dicsőségtelen mun­kája, egy alapot, egy irányt bepanaszolni hivatalos fórum előtt ós annak kárhoztató ítéletét provokálni! A dunántúli egyházkerület saját kezdeményezése folytán, jószántából ajánlotta ezt a munkát; miért érdemli ezért R. L. vagy akár a kolozsvári egyházmegye le­sajnáló, megbélyegző ítéletét ?! Nem tudom, mi lett a sorsa R. L. referádájának; de azt tudom, hogy javaslata 3-ik pontjának igazság­talan, jogosulatlan tartalma egy theol. tanárhoz és egy­házi testülethez nem méltó és már csak kiméletlen, fölé­nyeskedő hangjánál fogva is megérdemelte volna a visszautasítást. Ha R. L.-nak nem tetszik a párisi-alap, abban mutassa majd meg buzgalmát, hogy lelkéből egy jobbat és szebbet „projicziál", és higyje el, nem fog­juk munkáját lekicsinyleni, sőt alázatosan felvesszük a Sába királynéja szerepét. Ha a kolozsvári egyházmegye és a többi egyházmegyék és kerületek mind szivükre veszik az ifjúsági munka fontosságát, az az ügy minden barátját és munkását örömmel fogja eltölteni, s nem olyan érzelmekkel, mint a milyeneknek R. L. beadvá­nyában kifejezést adott ; hanem lehetőleg olyanokkal, a melyek Pál apostol lelkében éltek, a midőn, a körülte lefolyó különböző jellegű munkát szemlélte. (Filippi I. 18.) B. Pap István. KÜLFÖLD. Svájcz. Bibliai előadások. Genfben, a la Madeleine központi nagytermében a hívek számára bibliai magyarázatokat tartanak, még pedig az esti órákban. Kiki magával viszi bibliáját ós nyomon követi az előadót. A mult héten a szent sátort magyarázták, melyet a zsidók a pusztában való vándorlásuk idején építettek. Nők az egyházban. A neuchátel-i független egyház zsinata 72 szavazattal 25 ellenében megadta a nőknek a választójogot és 61 szavazattal 27 ellenében megtagadta tőlük a választhatói jogot. Polgári házasság és a törvényszék. Svájcz Therwil nevű községében egy protestáns férfiú házasságot kötött egy róm. katholikus nővel a polgári hatósság előtt a nélkül, hogy a róm. katholikus paptól megáldatta volna frigyét. A helység plébánosa a kátémagyarázat alkalmá­val kifejtette, hogy ez a házasság érvénytelen és erkölcs­telen viszony. Megbélyegezte a kóruson éneklő fiatal leányok eljárását is, a kik az illető párnak szerenádot adtak. A protestáns férfi följelentette a papot a törvény­széken. Az első két fórum a katholikus lelkészt becsület­sértés czímén 50 frank pénzbírságra ítélte, de a legfőbb instanczia fölmentette és pedig azzal az indokolással, hogy a pap csak hivatalos felsőbbsége tanítását tol­mácsolta. Olaszország. X. Pius és Roosevelt. A pápa nem fogadta auden­czián Rooseveltet, Eszakamerika volt elnökét, mert ez nem igórte meg, hogy nem fog érintkezésbe lépni a Rómában tartózkodó amerikaiakkal, a kik Olaszországban az evangélikus mozgalom megindítói. Meg kell említeni azt a körülményt, hogy Roosevelt köztársasági elnök korában korántsem volt olyan elfogult, mint a szentatya. 0 szívesen fogadta a r. katholikus főpapokat és pápai vicariusokat, nem egyszer még asztalánál is megvendé­gelte őket, jóllehet nagyon jól tudta, hogy ezek hivataluk­ból kifolyólag a protestantizmust mindenfelé kárhoztatják és minden áron arra törekszenek, hogy a protestantizmus hátrányára, ahol csak lehet, tért hódítsanak maguknak. Ügy járt tehát Roosevelt mint Fairbanks, az Egyesült-Államok alelnöke, a kinek esetéről a múltkoriban hóztak hírt az újságok. A kölni férfikar tagjait se fogadta a pápa, mert az olasz király előtt énekeltek, a kivel ő még mindég hadilábon áll. Belgium. Kulturharcz. A franczia iskola- és egyházpolitika hullámai a szomszédos róm. kath. Luxemburg tarotmányba is átcsaptak már. A kamara eltiltotta a tanítókat a val­lásoktatástól, hogy kiszabadítsa őket a klérus kezei közül. Továbbá fölszólította a püspököt, hogy vallástanításra saját papjait alkalmazza. Luxemburgban azonban kevés a pap, úgy, hogy a népiskoláknak körülbelül kéthar­madrésze vallásoktatás nélkül maradt. Az új iskolatörvé­nyek most készülnek. A törvényhozás házában egymás

Next

/
Oldalképek
Tartalom