Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

A Jó Pajtásra, Sebők Zsigmond és Benedek Elek kedves gyermeklapjára felhívjuk az újévvel a gyermekes családok figyelmét. A lap előfizetési ára egész évre 10 korona. Megrendelhető a Franklin-Társulatnál (Budapest, IV., Egyeten-u. 4.). A magyar ref. énekeskönyv múltja czím alatt dolgozta fel újabban a ref. egyház énekeskönyvének történetét egy 43 oldalas füzetben Szügyi József békési énekvezérorgonista. A füzetet a ref. énekvezérek orsz. egyesülete adta ki és 50 fillérért Hegedűs és Sándornál kapható Debreczenben. Ismertetés végett szakértő kezébe adtuk. Dr. Daxer György theol. magántanár, békési főgimnáziumi vallástanár, három munkáját küldte be hozzánk : 1. A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása, különös tekintettel azok eredetére, fejlődési fokára és jelentőségére. 8°, 82 lap; 2. A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az újabb theologusoknál. 8°, 88 lap; 3. A külföldi iskolalátogatás hatása a hazai protestáns nevelésügy fejlődésére (1520—1790). 8°, 98 lap. Megrendelhetők szerzőnél, egyenként 2—2 koronáért. — Ismertetésükről gondoskodunk. 1848—184í>. A legszentebb magyar szabadságharcz története. A magyar nép és ifjúság számára versekben írta: Jámbor Lajos. Ötvenegy képpel. Ára kötve 3 korona. Kapható Hegedűs és Sándornál Debreczenben. Az általában helyes történeti érzékkel, hazafias lelkesedéssel és gördülő magyaros verseléssel írt munkának egyes részleteit élvezettel olvasgattuk át. Szerzője a művel jó szolgálatot tett. Ifjúságunk és a verses elbeszélést szerető magyar népünk több ismeretet és nagyobb hazaszeretetet meríthet belőle, mint bármely tankönyvből vagy históriai munkából. A díszes, Kossuth Lajos alakjával és arany nyomásokkal ékesített vászonkötés, a jó papiros, a szép nyomás és a gazdag illusztráczió a kiadó czéget dicséri. Melegen ajánljuk a müvet olvasóink figyelmébe EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A rimaszombati ref gyülekezet második lelkészi állására Simon Mihály szkárosi lelkészt választotta meg. Egyházi aranykönyv. A gyóni ref. gyülekezetnek kétszeres örömünnepe volt legközelebb a karácsony. Az Úr születése felett örvendező gyülekezetet örömmel töltötte el annak látása, hogy a régi patrónus családok utódai most is szeretettel ragaszkodnak őseik hitéhez s a magok gazdagságából igyekeznek pótolni azokat, a miket a gyülekezetnek túlnyomólag szegény emberekből álló tagjai elő nem állíthatnak. A mint ugyanis értesülünk Csajághy Béla 24 karú, metszett üvegcsillárt, özv. Halász Antalné egy karrarai márványból készült urasztalát, a szószék bevonására bársony takarót s a papi lakás díszítésére 200 koronát, özv. Dinnyés Zsigmondné színezüstből vert keresztelő készletet, özv. Segesváry Lászlóné kézzel hímzett úrasztali terítőt, özv. báró Zedlitz Emilné (róm. kath.) pedig 3 darab csinos énekmutató táblát ajándékozott a gyülekezetnek. A gyülekezet lelkésze : Kacsóh Lajos az ünnep első napján mondott köszönetet a gyülekezet nevében a nagylelkű adakozóknak s ekkor avatta fel az egyházi szereket. — Az adakozókat megilleti a hála ; a fiatal lelkipásztort pedig, a kinek buzgósága bizonyára jelentékeny tényező volt e szép adományok nyújtásánál, — megilleti az elismerés! A szeretet karácsonyfája. Gróf Vay Gáborné, szül. Zichy Mártha, a ki róm. kath. volta daczára is több ízben megmutatta a berkeszi ref. gyülekezet iránt való jóindulatát, karácsony szombatján díszes karácsonyfát állíttatott kastélyában a ref. iskola növendékei részére, és a kedves nyalánkságok kiosztása mellett több mint 100 gyermeket ruházott fel jó téli öltözetekkel. A lelkész és a tanító vezetésével felvonult gyermekek két karácsonyi ének eléneklésével és két beszéddel köszönték meg a nemes grófi pár nagylelkűségét. Protestáns unió czím alatt írt czikket legközelebb a Lelkészegyesület-be Nagy Vincze csabdi-i ref lelkész. Sőt csillag alatt felkérte a prot, lapokat is, az eszme érlelése szempontjából a czikk átvételére. Ezt a kérelmet, szerkesztőségi elvből kifolyólag nem teljesíthetjük ugyan, de azért a czikkre megtesszük jóindulatú megjegyzéseinket. Summája ezeknek az — a mit különben már több ízben is kifejeztünk — hogy mi a hazai két evangéliumi protestáns egyház dogmatikai és egyházszervezeti unióját nyelvi és nemzetiségi okok miatt lehetetlennek ítéljük; de ha még nem volna is a dolog lehetetlen, akkor sem volnánk barátai, mert a dogmatikai unió, a mint a tapasztalás mutatja, csak az' egyházi öntudat elhalványulására vezet, nekünk pedig, épen a mai klerikális revival idejében, erős egyházi öntudatra volna szükségünk. Hogy a vallási közöny nagyon terjed, — hogy az úrvacsorázók száma folyton fogy, — hogy a két egyház hívei nem sokat törődnek, nemcsak a dogmatikai eltérésekkel, de magával az egyházzal sem, — ez, sajnos, igaz. De vájjon segítünk-e ezen asriZ&l, ha még mi papok is azt hirdetjük, hogy ezek nem is fontos dolgok ; hogy, mint elavult, értéktelen czímeket, bátran letörölhetjük az élet táblájáról a „református" és az „ágostai evangélikus" neveket s írjuk helyébe a „magyar keresztyén egyház" nevet, a mely az eltérő felfogásoknak is helyet ad az egyházban ? Bizony nem segítünk, bármennyire ideálisnak tekintjük ós hirdetjük is az uniót, s bármenyire merjük is megkoczkáztatni az olyan állításokat, mint N. V., hogy „ha nem tudunk összeolvadni, nem vagyunk keresztyéni magaslaton, — nem vagyunk Krisztus igaz tanítványai!" —Épen nem vagyunk ellenségei bizonyos tereken az uniónak, más tereken az együttműködésnek, sőt sürgetői, gyakorlati munkásai is vagyunk ezeknek; de a mi a dogmatikai és egyházszervezeti uniót illeti, nemcsak a gyakorlati lehetetlenség miatt, de hitelvi okokból is azt valljuk : Ne bontsd meg a régi gyepűt, hogy a kígyó meg ne marjon! Nem csüggedünk! Ez alatt a czím alatt reflektál mult évi 51-dik számunk vezető czikkére a Lelkészegyesület-ben Benke István rákosszentmihályi lelkész barátunk. Közbe-közbe tesz egy pár szarkasztikus megjegyzést a „jó öreg Prot. Egyh. és Isk. Lap"-nak a „székesfővárosban, a zajos, vidám és mulató Budapesten" „koronként csiiggede/.ő" és „a pártolás tekintetében évenként meg-megismétlődő panaszkodások daczára" mégis a papirost szántogató szerkesztőjére, — de ezekre nem kívánunk reflektálni. Megszoktuk már, hogy jutalmul ilyen megjegyzéseket is elkönyveljünk a bőven befolyó előfizetési összegek mellett, a melyeknek egy jó része még ma is hátralékban van! Reflektálunk azonban pár szóban a reflexió érdemleges elemeire. B. J. barátunk czikke is csak azt mutatja, hogy nagyon nehezen ébredezünk és még igen hasonlítunk ahoz az emberhez, a ki a reggelt jelentő kakas nyakát kitekerte, hogy kukorékolásával álmodozását ne zavarja. Hogy azok a jelenségek, a melyekre említett vezérczikkünkben reámutattunk, csak abból származtak, mert „sokat markoltunk és keveset