Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-17 / 16. szám

gálására bizottságot küldött ki, s így az új felszámolás ismét egy évi haladékot szenved. A szükségletek új felszámításának kérdésével már nem egyszer foglalkoztunk. Miután azonban a konventen még mindig kérdés tárgya volt, hogy miket is számítsunk fel szükségleteink körében, s így mily alapot vessünk a 48: XX. anyagi végrehajtásának, — nem lesz felesleges, ha a kérdéshez ismételten is hozzászólunk. Egyik tekintélyes konventi tagunknak az volt a véleménye, hogy nincs is szükség szükségleteink új felszámítására, hanem csak a még ki nem mutatott szükségletek összeállítására, — és pedig csak a lehetőségek határain belől, nem pedig abban az ideális körben, a melyben a kérdő-ívek tervezetei mozognak. Egy másik, nem csekélyebb tekintélyű tag is, a ki pedig az új és pontos felszámítást szükségesnek ítélte, hangsúlyozta, hogy az igényeket nem szabad a kielógíthetetlensóg mértékéig fokoznunk, hanem meg kell maradnunk az elérhetőség határai között. A mi az elérhetőség határait illeti, osztozunk a felszólalók véleményében; — de csak bizonyos megszorításokkal. Nem hisszük ugyanis, hogy mindazoknak a szükségleteknek a fedezésére, a melyeket a tervező a kérdő-ívekbe felvett, valaha vállalkoznék a magyar állani; azt sem hisszük, hogy mindazok a szükségletek csakugyan valóságos szükségletek; ez azonban még nem jelenti azt, hogy a felszámításnál csak mai szegényes és szűk körülményeinket vegyük alapul s ne vegyünk számításba olyan szükségleteket is, a melyek a jövő fejlődést és a jobb berendezkedést tennék lehetőkké. Kétségtelen ugyanis, hogy egyházkerületi és egyházmegyei adminisztrácziónk rendesebbé ós gyorsabbá tételéhez nagyobb munkaerő volna szükséges, mint a mekkora rendelkezésünkre áll, s hogy gyülekezeteinkben, különösen a népesebbekben, a kulturális, humanitárius és a pasztorális munka intenzivebbé és szervezetté tétele szempontjából ujabb, ma még csak igen csekély arányban meglevő institucziókat kellene létesítenünk, a megfelelő munkaerők beállításával ós illendő javadalmazással. Ezeket megteremteni nemcsak nem vagyunk ma képesek, hanem még némely meglevő instituczióinkat és jogainkat is kénytelenek vagyunk feladni, csak hogy egyéb szükségleteinket fedezni tudhassuk. Ám vizsgálja azért felül a kiküldött bizottság a kérdő-ívek rubrikáit s törölje belőlük azt, a mi valóban felesleges vagy lehetetlen; — de mérlegelje e munkájában nagy bölcseséggel és előretekintéssel azokat a szükségleteket is, a melyek ma még ugyan meg nem levő szervekre és institucziókra vonatkoznak, de a melyeket meg kellene teremtenünk, ha lelki gondozó, kulturális, humanitárius feladatainkat kellőleg s másokkal való versenyképességgel meg akarjuk oldani. Ha pedig a kérdő-ivek rovatai ily bölcs és előrelátó mérlegeléssel megállapíttatnak, azután csak hadd hajtassék végre az új és pontos szükséglet felszámítás. Erre nélkülözhetetlen szükségünk van, ha tiszta és niegfelelő képet akarunk magunk elé állítani. Mert bár igaz, hogy csináltunk már egy szükségletkimutatást és azt oda is terjesztettük a kormány elé, de az a kimutatás több olyan kardinális hibában szenved, a melynek következményeit már most is súlyosan érezzük. A legkardinálisabb hibája annak a kimutatásnak az, hogy a már akkor megvolt szervek és institucziók szükségleteit is csak hozzávetőleg, szinte csak találomra számította fel. A másik kardinális hibája pedig az, hogy nem vette figyelembe a nélkülözhetetlen jövendő fejlődés szükségleteit. Ezeket a kardinális hibákat jóvá kell tennünk, ha magunkat megcsalni és a fejlődés útját elzárni nem akarjuk. A jóvátétel egyetlen módja pedig csak az öszszes szükségletekre kiterjedő új és pontos felszámítás lehet. Mielőtt azonban ezt a felszámítást elrendelné a konvent, jó lesz megértetnie a rovatosívek kitöltésére hívatottakkal, hogy a felszámításnál törekedjenek ne csak a számszerű pontosságra, hanem az igényeknek a lehetőség határai között leendő megtartására is, nehogy újra az az eset álljon elő, mint az adócsökkentési segélyeknél is, hogy évekre terjedő, fáradságos ós költséges munkával kelljen az egyetemes egyháznak a bevallási íveket rektifikálgatni. Pontosság ós lelkiismeretesség ! — ez legyen a vezérlő igéje az új felszámításnak. S ha ez vezérel bennünket, akkor elérjük végre, hogy tiszta kép áll előttünk, s ennek láttára biztos alapon állva mérlegelhetjük, hogy mit lehet és mit kell tennünk. H. /. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. (Folytatás és vége) A harmadik napi ülés elején a tanügyi-bizottságnak még az előző napról fennmaradt jelentéseit és javaslatait referálta Radácsi György. A javaslatok között legfontosabb volt az, a mely a theol. akadémiák részére kérendő államsegélyre vonatkozott. Ezzel a kérdéssel már tavaly is foglalkozott a konvent. Akkor azonban, alapos megfontolás végett visszatette a tanügyi-bizottsághoz. Á bizottság, tekintettel arra, hogy a theologiák szükségleteit már a 48 : XX-. végrehajtására vonatkozó memorandum jelezte, azután a közös-bizottság már számszerűleg elő is terjesztette ; tekintettel továbbá arra, hogy a kerületek közül liárom az államsegély igénybevétele mellett nyilatkozott, — s végül arra, hogy a fenntartó-testületek közül egy sincs abban a helyzetben, hogy a tanárok fizetését a törvénynek megfelelően rendezhesse és az intézetek szükségleteit fedezhesse: az államsegély kérését, illetve a már ez iránt előterjesztett kérés teljesítésének sürgetését javasolta. A kérdés felett megindult vitában Eröss Lajos püspök ellenezte a javaslatot, illetve azt, hogy a konvent végérvényesen döntsön a felett. Fél attól, hogy az államsegély theológiáinkat is függő helyzetbe hozhatná az állammal. De ha még ez nem következnék is be, előbb a kerületeknek kellene nyilatkozniok s a konventnek csak azok alapján kellene döntenie. Révész Kálmán pártoló, Antal Gábor és báró Bánffy Dezső felvilágosító felszólalásai után, a melyek szerint itt nem új kérés elő-