Protestáns egyházi és iskolai lapok – 53. évfolyam – 1910.

1910-04-17 / 16. szám

gálására bizottságot küldött ki, s így az új felszámolás ismét egy évi haladékot szenved. A szükségletek új felszámításának kérdésével már nem egyszer foglalkoztunk. Miután azonban a konventen még mindig kérdés tárgya volt, hogy miket is számít­sunk fel szükségleteink körében, s így mily alapot ves­sünk a 48: XX. anyagi végrehajtásának, — nem lesz felesleges, ha a kérdéshez ismételten is hozzászólunk. Egyik tekintélyes konventi tagunknak az volt a véleménye, hogy nincs is szükség szükségleteink új fel­számítására, hanem csak a még ki nem mutatott szük­ségletek összeállítására, — és pedig csak a lehetőségek határain belől, nem pedig abban az ideális körben, a melyben a kérdő-ívek tervezetei mozognak. Egy másik, nem csekélyebb tekintélyű tag is, a ki pedig az új és pontos felszámítást szükségesnek ítélte, hangsúlyozta, hogy az igényeket nem szabad a kielógíthetetlensóg mértékéig fokoznunk, hanem meg kell maradnunk az elérhetőség határai között. A mi az elérhetőség határait illeti, osztozunk a felszólalók véleményében; — de csak bizonyos meg­szorításokkal. Nem hisszük ugyanis, hogy mindazoknak a szükségleteknek a fedezésére, a melyeket a tervező a kérdő-ívekbe felvett, valaha vállalkoznék a magyar állani; azt sem hisszük, hogy mindazok a szükségle­tek csakugyan valóságos szükségletek; ez azonban még nem jelenti azt, hogy a felszámításnál csak mai szegé­nyes és szűk körülményeinket vegyük alapul s ne ve­gyünk számításba olyan szükségleteket is, a melyek a jövő fejlődést és a jobb berendezkedést tennék lehetőkké. Kétségtelen ugyanis, hogy egyházkerületi és egyház­megyei adminisztrácziónk rendesebbé ós gyorsabbá téte­léhez nagyobb munkaerő volna szükséges, mint a mek­kora rendelkezésünkre áll, s hogy gyülekezeteinkben, különösen a népesebbekben, a kulturális, humanitárius és a pasztorális munka intenzivebbé és szervezetté té­tele szempontjából ujabb, ma még csak igen csekély arányban meglevő institucziókat kellene létesítenünk, a megfelelő munkaerők beállításával ós illendő javadalma­zással. Ezeket megteremteni nemcsak nem vagyunk ma képesek, hanem még némely meglevő instituczióinkat és jogainkat is kénytelenek vagyunk feladni, csak hogy egyéb szükségleteinket fedezni tudhassuk. Ám vizsgálja azért felül a kiküldött bizottság a kérdő-ívek rubrikáit s törölje belőlük azt, a mi valóban felesleges vagy lehetetlen; — de mérlegelje e munká­jában nagy bölcseséggel és előretekintéssel azokat a szükségleteket is, a melyek ma még ugyan meg nem levő szervekre és institucziókra vonatkoznak, de a me­lyeket meg kellene teremtenünk, ha lelki gondozó, kul­turális, humanitárius feladatainkat kellőleg s másokkal való versenyképességgel meg akarjuk oldani. Ha pedig a kérdő-ivek rovatai ily bölcs és előre­látó mérlegeléssel megállapíttatnak, azután csak hadd hajtassék végre az új és pontos szükséglet felszámítás. Erre nélkülözhetetlen szükségünk van, ha tiszta és nieg­felelő képet akarunk magunk elé állítani. Mert bár igaz, hogy csináltunk már egy szükségletkimutatást és azt oda is terjesztettük a kormány elé, de az a kimutatás több olyan kardinális hibában szenved, a melynek következ­ményeit már most is súlyosan érezzük. A legkardináli­sabb hibája annak a kimutatásnak az, hogy a már akkor megvolt szervek és institucziók szükségleteit is csak hozzávetőleg, szinte csak találomra számította fel. A másik kardinális hibája pedig az, hogy nem vette figye­lembe a nélkülözhetetlen jövendő fejlődés szükségleteit. Ezeket a kardinális hibákat jóvá kell tennünk, ha magunkat megcsalni és a fejlődés útját elzárni nem akarjuk. A jóvátétel egyetlen módja pedig csak az ösz­szes szükségletekre kiterjedő új és pontos felszámítás lehet. Mielőtt azonban ezt a felszámítást elrendelné a konvent, jó lesz megértetnie a rovatosívek kitöltésére hívatottakkal, hogy a felszámításnál törekedjenek ne csak a számszerű pontosságra, hanem az igényeknek a lehe­tőség határai között leendő megtartására is, nehogy újra az az eset álljon elő, mint az adócsökkentési segélyek­nél is, hogy évekre terjedő, fáradságos ós költséges munkával kelljen az egyetemes egyháznak a bevallási íveket rektifikálgatni. Pontosság ós lelkiismeretesség ! — ez legyen a vezérlő igéje az új felszámításnak. S ha ez vezérel bennünket, akkor elérjük végre, hogy tiszta kép áll előttünk, s ennek láttára biztos alapon állva mérle­gelhetjük, hogy mit lehet és mit kell tennünk. H. /. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. (Folytatás és vége) A harmadik napi ülés elején a tanügyi-bizottság­nak még az előző napról fennmaradt jelentéseit és javas­latait referálta Radácsi György. A javaslatok között leg­fontosabb volt az, a mely a theol. akadémiák részére kérendő államsegélyre vonatkozott. Ezzel a kérdéssel már tavaly is foglalkozott a konvent. Akkor azonban, alapos meg­fontolás végett visszatette a tanügyi-bizottsághoz. Á bizott­ság, tekintettel arra, hogy a theologiák szükségleteit már a 48 : XX-. végrehajtására vonatkozó memorandum jelezte, azután a közös-bizottság már számszerűleg elő is ter­jesztette ; tekintettel továbbá arra, hogy a kerületek közül liárom az államsegély igénybevétele mellett nyi­latkozott, — s végül arra, hogy a fenntartó-testületek közül egy sincs abban a helyzetben, hogy a tanárok fizetését a törvénynek megfelelően rendezhesse és az intézetek szükségleteit fedezhesse: az államsegély kéré­sét, illetve a már ez iránt előterjesztett kérés teljesíté­sének sürgetését javasolta. A kérdés felett megindult vitában Eröss Lajos püspök ellenezte a javaslatot, illetve azt, hogy a kon­vent végérvényesen döntsön a felett. Fél attól, hogy az államsegély theológiáinkat is függő helyzetbe hozhatná az állammal. De ha még ez nem következnék is be, előbb a kerületeknek kellene nyilatkozniok s a konvent­nek csak azok alapján kellene döntenie. Révész Kálmán pártoló, Antal Gábor és báró Bánffy Dezső felvilágosító felszólalásai után, a melyek szerint itt nem új kérés elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom