Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-03 / 14. szám

Fülöp József. Mi az alapoka a vallástanítás kevésbbé sikeres voltának ? (Dunántúli Pr. L. 1892 :27 1.) — Az elemi és felsőbb iskolák közt való kapcsolat. (Dunántúli Pr. L. 1908:390 1.) — Ki legyen a vallásoktató felekezetünk iskoláiban? (Dunántúli Pr. L. 1896:673 1.) Gamayit György. A népiskolai tanulók egészségügye. (Pr. Egyh. és Isk. L. 1888:616 1.) — A népiskola a kézi ügyesség és takarékosság szolgálatában. (Pr. Egyh. és Isk. L. 1888:584 1.) Garzó Gyula. A középtanodai vallásos nevelés ügyében. (Debr. Pr. L. 1888: 95 1.) Garzó Imre. Nézetek a gimn. oktatás reformja felett, (Ev. Pr. L. 1879:232 1. stb.) Gáspár János. A természet templomában. (Erd. Pr. Közi. 1887 : 347 1.) — Válóper, vadházasság. (Erd. Pr. Közi. 1892 : 201 1.) — Vallás és társadalom. (Erd. Pr. Közi. 1892: 237 1. stb.) Geréb Márton. 'Van-e haszna a klasszikus nyelvek tanításának? (Erd. Pr. Közi. 1876:207 1.) — Észrevétel a latin nyelv elemi oktatása körül. (Erd. Pr. L. 1878:220 1. stb.) Gérecz Károly. A fali olvasótáblákról. (Sárospat. L. 1896:414 1.) — A régi verses arany ábécé. (Sárospat L. 1900 : 191.) — Gondolalok az emlékezőtehetség képzéséről és az ezzel összefüggő kérdésekről. (Sárospat. L. 1902: 811 1. stb.) Gergely Károly. A protestáns vallástanítás az állami középiskolákban. (Debr. Pr. L. 1888:278 1.) — Állítsunk tanítónőképezdéket. (Debr. Pr. L. 1897:94 1.) — A vallásoktatók képesítése és dijacskája. (Debr. Pr. L. 1897:199 1.) Gergely Lajos. Népiskolai ügyünk. (Erd. Pr. Közi. 1872:262 1.) — A hála fölébresztése és ápolása az iskolákban. (Erd. Pr. Közi. 1887:288 1. stb.) — Népiskoláink hanyatlása. (Erd. Pr. Közi. 1888 : 200 1. stb.) — Népiskoláink érdekében. (Erd. Pr. Közi. 1888: 302 1.) Dr. Barcsa J. BELFÖLD. Bibliai földeken. A Budapesti Ref. Ifjúsági Egyesület, a fővárosi ifjúság között folytatott missziójában, nagyobb számú támogatók híján, állandóan anyagi gondokkal kell hogy küzdjön. A hasonló, — sokszor épen egyházi czélokra nálunk gyakran igénybe vett jövedelmi forrást: mulatságok rendezését elvből mellőzi, azon egyszerű okból, hogy egyik czélja épen az, hogy a fővárosi élet tomboló szórakozásainak testet-lelket rontó hatalmából szabadítsa meg az ifjakat és megtanítsa más, igazabb, mélyebb és maradandóbb örömök élvezésére. Nagy örömmel ragadta meg tehát az egyesület választmánya az anyagi erők föllendítésére kínálkozó alkalmat, midőn meghallotta, hogy Takaró Géza, kőbányai ref. h. lelkész az elmúlt nyáron tett szentföldi utazásáról beszámoló előadásokat készül tartani. Az egyesület elvállalta az előadás-sorozat rendezését; — az előadó pedig kész szívességgel ajánlotta fel az estélyek jövedelmét az egyesület czéljaira. Az előadások színhelyéül a Sándor-utczai egyetemi épület (régi képviselőház) nagy termét sikerült megkapni. Az előadások idejéül márczius 14., 16., 18., 23., 26. és 28- napjai tűzettek ki. Jóval előbb már meghívók, a hirdetőtáblákra kifüggesztett plakátok, újságczikkek stb. hívták fel Budapest protestáns nagyközönségének figyelmét az előadásokra. A rendezőség, tudatában egyfelől saját gyengeségének, másfelől az egész vállalkozás szokatlan voltának, csaknem teljesen tájékozatlan volt a felől, hogy vájjon milyen válaszra fog találni széleskörű felhívása. Az első előadás azután meghozta a tájékoztatást. Több száz főnyi és, mondhatjuk, előkelő közönség gyűlt össze márczius 14-én a „Sphynx országáról" szóló előadás meghallgatására — és hol emelkedve, hol némi csökkenéssel, ugyanakkora hallgatóság látogatta az estélyeket mindvégig. Panaszra nem volt tehát épen ok. Mégis — ha a hirdetés méreteivel és az előadások belső értékével állítjuk arányba a jelenlevők számát, — nem mondhatjuk, hogy a főváros református nagyközönségének érdeklődése nem lehetett volna fokozottabb mértékű. „Bibliai földeken", ez volt a czíme a hat előadásnak. A czím előre mutatta, hogy az előadó által bejárt teriiletek (Egyiptom, Palesztina, Arábia. Petrea, Syria) ismertetésénél a földrajzi, néprajzi, történeti, régiségtani szempontok fölött a bibliai vonatkozások szempontja fog uralkodni. Ez adta meg a sorozatnak sajátságos jellegét. Az előadó nem úgy állott előttünk, mint egy kalandjaival eldicsekvő utazó, vagy kutatásainak eredményeiről beszámoló búvár, vagy a Szentföld szent helyeit, ereklyéit fölkereső zarándok, — hanem, mint az Igének hirdetője, ki elment bejárni a Biblia történeteinek színhelyeit, hogy azok elevenségét és valóságát annál élénkebb vonásokkal rajzolhatja saját lelkébe is, mások szeme elé is. A bibliai emlékeket érezte a hallgatóság is ott lengeni a vetített képeken bemutatott tájak felett és hogy az 0-, mint az Uj-Testamentum nem egy fontos jelenetének sokkal reálisabb átértésével és átérzésével távozott az estélyekről. Ezt nyújtotta főként az előadó. Ennél többet is, itt-ott, — de kevesebbet sehol sem. Végig vezetett bennünket a hat előadásban azon az úton, a melyet három hónapig járt meg. Az első estén Egyiptom földjére értünk. Láttuk mai életének góczpontját, Kairót, — s láttuk hajdani életének romhelyeit, A tárgy nem hatott az újdonságnak azzal az