Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-27 / 13. szám

tak az ellen, hogy a belügyminiszter a megerősítés végett újólag fölterjesztett alapszabályokat ismét a kultusz­miniszterhez tette át. „Ha a kormány — mondotta az elnök — a mi egyesületi jogunk gyakorlásának kérdését a vallásügyi miniszter hatáskörébe utalja s a vallásügyi miniszternek erre a kérdésre bármi néven nevezendő befolyást enged, alaptörvényt sért meg s hirdetett libe­ralizmusának ürességéről kiábrándulással világosít föl benünket." * Az irodalmi-bizottság jelentésének során tanácskoztak az iskolai és gyülekezeti közkönyvtárak föl­állításáról. Tudomásul vették a liturgiális-bizottság jelen­tését melyet Csiky Lajos terjesztett elő. Meghallgatták a Magyar Közös Bevásárló Szövetség előterjesztését és elhatározták, hogy az eszmét most már a gyülekezetek­ben fogják propagálni és a szervezet életbeléptetésére a deczentralizáczió mellett döntöttek. Kocsis József számadását tudomásul vették. Letárgyalták és elfogad­ták a dr. Szakács Albert-féle törvény reformmunkálatot is. Elhatározták, hogy a lelkészfiúk és leányok árva­házára, illetve internátusára az ORLE. részéről 100,000 koronás alapítványt tesznek és ennek összehozására tagjaikat fölkérik. E pont körül volt leglelkesebb és leg­emelkedettebb a hangulat. Hajdúböszörmény telket, épít­kezési anyagot, évi hozzájárulást, a főgimnázium megfelelő helyiségeit adja, a tanárok vállalkoznak a vezetés és felügyelet teendőinek ellátására; Losoncz 100,000 koro­nát; 14 hold földet, telket és egy tanítónő fizetésének alapjául 20.000 koronát helyez kilátásba, Az egyik helyen fiú, a másik helyen (Losoncz) leány internátust épít az ORLE. A bizottsági munkálatok letárgyalása után az elnök vezetése alatt küldöttségileg keresték föl a tiszán­inneni egyházkerület agg püspökét, a 92 éves Kun Bertalant. Zsinati képviselőválasztás. Az erdélyi ref. egy­házkerületben a Simó Lajos . elhunytával megüresedett zsinati képviselői tagságra gr. Bethlen Pál egyházmegyei főgondnokot, — a theologiai és tanítóképzői tanárok ren­des képviselőjévé Fejes Áron nagyenyedi tanítóképzői igazgatót, pótképviselőjévé dr. Kecskeméthy István theo­logiai tanárt, — a főgimnáziumi tanárok rendes képviselő­jévé Lázár István nagyenyedi, pótképviselőjévé dr. Kál­mán János kolozsvári tanárt választották meg. Az Országos Gyermekszanatórium érdekében Antal Gábor dr. dunántúli református püspök fölhívást intézett egyházkerületének lelkészeihez. Reámutat arra a nagy nemzeti veszedelemre, mely a gyermekhalandó­ságban rejlik. Ennek a nagymérvű halandóságnak a szü­letett gyermekeknek több mint fele áldozatul esik. A kellő gondozás hiánya miatt a serdülő korukig el nem halt gyermekek közül is igen sokan a kedvezőtlen egészség­ügyi viszonyok következtében betegesen elgyengülve erőt­lenül kerülnek ki az élet küzdelmébe. Fölhívja tehát a püspök egyházkerületének lelkészeit, hogy a gyermek­szanatórium-egyesiilet czélját híveikkel ismertessék meg s a húsvéti ünnepek alatt alkalmas módon rendezzenek gyűjtést az egyesület javára. Milyen vallású a német császár 1 P. Sz. egyik czikkóvel kapcsolatban valaki nyílt kérdést tett közzé az „Evangélikus Őrálló"-ban, vájjon ev. vagy ref. val­lású-e a német császár? A nyílt kérdésre a lap márcz. 20-iki számában felel „egy lutheránus pap". Felelete ol­* Minket nem ábrándít ki, mert már a deputáczióba menést megelőző választmányi ülésen kifejezést adtunk abbéli meggyőző­désünknek, hogy kár olyan vérmes reményeket táplálni az új rezsime-mel szemben s a különféle magyarázgatásokra tápot adó kiildöttségezést jó lenne egészen elhagyni, vagy legalább is ké­sőbbre halasztani! vasóinkat is bizonyára érdekelni fogja. „A német csá­szár tényleg református, illetőleg uniált és nem ág. h. evangélikus vagy lutheránus. A Hohenzollern család (el­tekintve a sváb Hohenzollerektől, a kik mindig r. katho­likusok maradtak, a kikhez tartozik Románia királya is), a XVI-ik században evangelikus lett és pedig először György ausbachi fejedelem, II. Lajos magyar király gyámja, a ki igen derék és hithű fejedelem volt, (kár, hogy annyira meghurczolják történeti tankönyveink), s öccse Albrecht a német lovagrend utolsó nagymestere és a porosz herczegség megalapítója, a kiknek családjai 1603 és 1618-ban kihaltak és 1539-ben a brandenburgi választófejedelem II. Joachin s öccse János. II. Joachin dédunokája, János Zsigmond azonban, a ki a branden­burgi birtokaival egyesítette örökség által a porosz her­czegséget (a mai Ostpreuszen nevű tartományt) és Cleve-Mark herczegségeket a Rajna mellett és Westfáliában, 1613-ban elhagyta egyházunkat és reformátussá lett. Alattvalói azonban — kivévén a rajnai reformátusok — lutheránusok maradtak. Hasonlóképen egyházunk tagjai maradtak a baireuthi és ausbachi uralkodók, a lutherá­nus erlangeni egyetem alapítói, a kik szintén II. Joa­chimtól származtak, de 1806-ban kihaltak. A branden­burgi választófejedelmek s porosz berezegek és 1701 óta királyok azonban buzgó reformátusok voltak és min­den módon, csellel és erőszakkal igyekeztek a lutherá­nus egyháznak országaikban véget vetni. Igy a nagy választófejedelem például a nagy luth. énekköltőt, Ger­hard Pált elcsapta állásától, mert ez ellentállt uniáló törekvéseinek. Miután a pietizmus és a fölvilágosodás, vagy jobban mondva a XVIII ik századbeli hitetlenség aláásta Németországban a hitvallásunkhoz való ragasz­kodást, végre sikerült III. Frigyes Vilmosnak, I. Vilmos császár atyjának, 1817-ben a lutheránus és református egyházakat királyi rendelet útján „egyesíteni", „uniálni". Ez az unió máig is csak az akkori Poroszország terü­letén érvényes, az 1866-ban megszerzett új tartományok, a melyek külön országos egyházakkal bírnak (úgy mint nálunk az erdélyi evangélikusok), részben lutheránusok, így Hanover és Slezwig-Holstein." Szeretetvendégség. A Skót Misszió Nőszövetsége f. hó 23-án, szerdán este teaestélyt rendezett a skócziai útjukról visszatérő Webster J. T. lelkész és neje tiszteletére. Űj imaház Budapesten. A Lorántffy Zsuzsánna Egyesület a Tisztviselőtelepen, a Család-utcza 8. sz. a. levő Diakonissza ház udvarán 55 —60 ezer K költséggel 500—600 személy befogadására alkalmas egyesületi ter­met építtet, melyet első sorban a maga egyesületi czél­jaira használ, de a budapesti egyháznak is kész föl­ajánlani, hogy a József- és Ferenczváros külső részein lakó reformátusok istentiszteleti czélra használhassák. A templomszerű imaházat gázfűtéssel és gázvilágítással szereltetik föl. Karzatán énnekkar foglalhat helyet. A végleges fölszerelésnél szószéket és orgonát, egyelőre azonban csak emelvényt és nagyobb harmóniumot állí­tanak be a fölső világítással is ellátott tágas terembe. Mellékhelyiségei között van egy tágasabb egyesületi ta­nácsterem és hat szoba a diakonisszák számára. Ez az egyesületi ház tulajdonképen templom lesz, az 5-dik új templom az utolsó negyedszázadban a budapesti refor­mátusság részére. A nagyenyedi protestáns jótékony nőegylet f. hó 13-án rendezte a téli időszak végén utolsó vallásos estélyét, Az estélynek nagy érdekességet és komoly tar­talmat kölcsönzött Kenessey Béla püspök bibliamagyará­zata, a melyben a keresztyén léleknek a Krisztus képére átváltozásáról szólott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom