Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-20 / 12. szám

KÜLFÖLD. Svájcz. Nők az egyházban. A neuchutel-i független egyház egyházközségeiben egymásután üléseznek a férfi és női tagok, a fölött vitatkozván, vájjon megadassék-e a nők­nek a választói és választhatói jóg? Neuchátel-ban, Cer­nier-Fontaiiiemelon-ban és Ponts-de-Martel-ban az egy­ház nő-tagjai a választói jog mellett szólaltak fel, de elvetették a választhatósági jogot. Locle-ban és különö­sen Chaux-de-Fonds-ban a többség mind a kettőt hang­súlyozta. Ez utóbbi helyen a férfiak is ugyanígy véle­kedtek. Ponts-de-Martel-ban azonban a férfiak nagy több­sége a nőknek csak a választói jogot kívánja megadni. Ezek a gyűlések és az azokon leadott szavazatok eléggé megmutatták a leendő új alakulás képét. A kérdésben végérvényesen majd csak a kanton-i zsinat fog dönteni. Németország. Lelkészhiány. Az „Allgemeine Evangelisch Luthe­rische Kirchenzeitung" legutóbbi számában egy czikkíró rövid visszapillantást vet Mecklenburg-Schiverin egyházi életére. Megdöbbenve említi föl, hogy milyen nagy a lelkészhiány az egyházban. Még eddig sohase fordult elő az, a mi az elmúlt évben megtörtént, hogy a hús­vétkor megtartatni szokott examen pro ministerio-m senki sem jelentkezett. A lelkészi állásoknak több, mint a fele betöltetlen. Az egyházi pályára nem igen jelentkeznek a a fiatal emberek köréből. Ennek többféle oka vau ; de a legfőbb az, hogy az egyház szolgáit rosszul fizetik. Évek hosszú során át sürgették a lelkészek fizetésűk felemelését, míg végre tavaly százan, a leggyöngébben dotált helyeken működő lelkipásztorok, évi 3600 márkát kaptak fizetésül, de ebből is elesik néhány száz márka nyugdíj-alapra s egyebekre, úgy, hogy tulajdonképen csak 3100 márka marad rendelkezésükre. Ebben a fize­tésükben kénytelenek megmaradni, mert korpótlékról ed­dig még nem intézkedtek a hivatott hatóságok. Templomlátogatás Hamburgban. A hamburgi „Kreuz­kirchenbote" írja : „A liberalizmusról nem akarunk tudni se. Elég okunk van rá, mert tönkreteszi egyházi életünket, A szabad szeliemü lelkészek templomai mindinkább elnép­telenednek. Nem régiben azt a hírt vettük, hogy a ber­lini István-templomban egy vasárnapi istentiszteleten csak tizenketten jelentek meg. Nem igen ütköztünk meg rajta, mert a hamburgi szabad szellemű lelkészek templomai szintén ilyen üresek. A roppant nagyságú templomokban igen ritkán látunk 100 embert összegyülekezni. Egyikben, a hol 1400 ülőhely van, vasárnapónként alig találhatni 40—50 hívőt, Egy nagy gyülekezeti teremben, a hol 300-nak van hely, nem igen látunk 16 felnőttnél többet, ezek is többnyire a ,hivatalos" személyzethez tartoznak. Valóban megdöbbentő eset! Ellenben a hivő prédikátorok templomai, — ha nem is kiváló szónokok, rendesen tele vannak. Ezekben eleven hitélet tapasztalható és gyakran nagy áldozatokat hoznak a hívek. A gazdag liberálisok azonban alig tesznek egyházukért valamit." Vallásos előadás czirkuszban. Egyik közelebbi vasár­napon, kedvező, szép időjárás mellett Berlin lakói óriási tömegben siettek a Busch-czirkuszba, mely a birodalmi fő­város legnagyobb gyülekezési helye. Körülbelül 12,000-re volt tehető a megjelentek száma. A legkiválóbb egyházi szónokok vallásos előadásokat tartottak, melyeknek az volt a inagvok, hogy Krisztus történeti személyiségét megvé­delmezzék Drews Arthur mithoszi Krisztusával szemben. Megható volt az ének, mikor a rengeteg tömeg egyszerre rázendítette: „Erős várunk nékünk az Isten". A szóno­kok meggyőző, gyújtó beszédökkel valósággal elragad­ták a népet. Önfeledten kiáltotta ezer és ezer torok: „El a Krisztus/" Sokan rossz néven vették, hogy czir­kuszban tartanak ilyenféle összejövetelt, de a mikor az óriási hatást látták nem jutott eszükbe panaszkodni. A vallásos összejövetel fényes sikerében a császár is osztozkodott, mert annak összehívásában jelentékeny sze­repe volt. Fr a ncziaorsz ág. Erkölcsök elvadidása. A „UEcho de Paris" írja, hogy az apasok, az utczai útonállók száma Párisban és vidékén majdnem 100,000-re tehető. A legtöbben közülük alig érték el huszadik életévöket. Sokan mindjárt em­beröléssel, mások kisebb betöréssel, lopással, utcfai tá­madással kezdik undok züllésüket. Nem régiben Argenteuil környékén egy egész bandát tartóztatott le a rendőrség. Tagjai 15—16 éves suhanczok, a kik nyílt utczán támad­tak a polgárokra, kezökben revolverrel pénzüket köve­telték. A gonosztevők száma — mint a hivatalos kimu­tatás közli — az utóbbi 20 év alatt megkétszereződött. Egy liberális párisi újság megjegyzi, hogy mi lenne ak­kor a főváros lakosságával, ha ez a 100,000 bestia egyszerre rátörne. De azért a vallástalan, istentagadó hatóságoknak nem jut eszébe, hogy ennek a szörnyű erkölcsi elvadulásnak, melynek tulaj donképen a vallás­erkölcsös nevelés hiánya az oka, elejét vegyék. Az isko­lák tele vannak vallás- és Krisztusellenes könyvekkel és tanítókkal. Angolország. Egyház és állam. Az 1907-iki államtörvény meg­engedi, hogy valaki elhalt nejének nővérét házastársul vegye. Az államegyház lelkészei nagyobbrészt helytele­nítik az ilyen egybekelést, A norivichA egyházmegyében Thompson kanonok egy ilyen házaspártól megtagadta az urvacsorai jegyeket, azzal az indokolással, hogy jól­lehet az államtörvény törvényesnek ismeri el frigyüket, de az egyház nem ismeri annak. A házaspár vádat emelt a lelkész ellen és győzött is. A jogászok úgy vélekedtek, hogy az ilyen házasfelek nem számíthatók a nyilvánosan megbélyegzett személyek közé (open and notorious evil livers), nem szabad tehát a lelkipásztor­nak megvonni tőlük az úrvacsorát. A birmingham-i püs­pök Thompson pártjára állott és a „Times1 1 -ba irt czik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom