Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-27 / 9. szám

hogy a vallásbeli türelmetlenség, gyűlölség és üldözés emez új eszméje az ő agyokban született. Ugyanis, valamint az új Ministerek, midőn portfeuilljöket átveszik, programmot bocsátván ki, hirdetik azon elveket, melyeknek nyomán szándékoznak a kormányzást folytatni: úgy a Jesuiták mostani G-enerálja, Fater Rothan az 1839-iki Kirchen Zeitung egyik lapján azt nyilvánítá a világ előtt, hogy a Jésuitizmus és a Protestantizmus soha össze nem férvén, egyiknek a föld színéről eltöröltetni kelletik. Sokan Páter Rothan ezen programmját csak fenyegetődzésnek tartották; de azok rosszul ismerik a Jésuitákat, a minthogy azoknak unszolására a Poseni és Kölni érsekek csakhamar közre is bocsátották azon Pásztori leveleket, melyekben a vegyesházasságoknáli áldás megtagadását elrendelték és parancsolták ; — mi következése lett ezen lépéseknek Burkus országban, közönségesen tudva van. Most a magyar clérus akarja hasonló rendeletei által a polgárok lelkeit egymástól elidegeníteni, a gyűlölséget és szeretetlenséget terjesztvén, a közrendet és békét megháborítani. T. K. R. ! Otestamentomi könyveink, melyeknek históriai igazságát is köteles a Clérus hinni, azt mondják, hogy Isten adta össze az első pár embert, emez áldást mondván reájuk : „crescite et multiplicamini, ac implete terram" és a Róm. szentegyház szabályai szerént a házasságoknál most is ez az áldás formája. Az már most a kérdés: meg lehet-e ezen áldást a vegyesházasoktól tagadni? Hogy erre igen kézfoghatólag felelhessek, még egyet kérdek : mi vallású volt az első pár ember? Hogy protestánsok nem voltak, az igaz; de igaz az is, hogy R. catholicusok sem lehettek, mert ezen felekezetek csak a keresztyén vallás felséges alkotója világra jötte ulán támadtak. Sőt ínég zsidók sem valának, mert a zsidó vallás Ábrahámtól kezdi eredetét, ki pedig már az özönvíz után élt. Mi vallásúak lehettek tehát? én T. K. lí. ! nem tudom, de azt tudom, hogy a recepta vallások közül egyikhez sem tartoztak, és mégis Isten kimondotta reájuk áldását; kimondotta, hogy gyümölcsözzetek, sokasodjatok és töltsétek bé a földet. Ezt az emberi nemzet közös atyjára és anyjára és általok az egész emberi nemzetre mondotta ki, a nélkül, hogy óvást tett volna, ha jövendőben protestáns R. catholica személyt találna venni nőül, a nélkül, hogy reverzálist adna gyermekeinek a R. catli. vallásban leendő neveltetésökre nézve. A Pastoralék tehát Isten rendelésén nem alapulhatnak, sőt azzal világosan ellenkeznek, s mind az, mit mellettök felhozni szokás, valóban botránkoztató jesuiticus sophisticálás. Hallottam az Edelényi Plébánus úrtól, hallottam az esztergomi levélből is, hogy lelki dolgokban, a világi hatalom s törvényhatóság kizárásával, egyedül az egyházat illeti a rendelkezés. Erre azt felelem, hogy Magyarországban különösen nem áll ezen okoskodás, mert tudja a Clérus, mikép a Pápai rendeleteknek sem szabad közönségessé tétetniök, míg plaeetum regiumot nem nyernek. Emlékezzék csak vissza, midőn Magyarországban is néhány évekkel ezelőtt Jubileum, az az bűnbocsánat hirdetteték: a Pápa bullájának nem volt szabad kihirdettetnie, mind addig, míg Bécsben ezt nem írták reá: „Presenti bullae Pontiíicae, in quantum juribus regiis non adversaretur, benignum Plaeetum Regium tribui — ex Consilio Cancellariae R. H. A." — pedig ha valami, már a bűnbocsánat csak lelki dolog és a hit dolga, nem úgy, mint a vegyesházasság, mely szeretetnek következése és így a nem hívőnek is dolga. Miért ne szólhatna tehát ebbe az összes törvényhozás? Kötelessége polgárainak nyugalmok felett őrködni; és azt is felelem, hogy két fejedelemnek alattvalója senki sem lehet, mert ez a status józan ideájával ellenkezik. Ugyan mit mondana a Clérus, ha a magyarországi protestánsoknak eszökbe jutna azt mondani, hogy mivel az evangelicusokra nézve az upszalai püspök, a protestánsokra nézve pedig aeanterburi érsek legfőbb papi méltóságok, s az angol királyoknak (még pedig Pápai beleegyezéssel) titulusaik között áll, hogy Defensor fidei, ők vallásaikat tárgyazó kérdések felett a magyar király és törvényhozás rendeleteit elesmérni nem kötelesek ; ugyebár lázadóknak, hűtleneknek fognák mondani a protestánsokat? Vigyázzanak, tehát, nehogy hasonló bűnbe esve, ily czímet ne érdemeljenek. És legvégre azt felelem, hogy vigyázzon magára a Clérus, nehogy ezen okoskodást eszébe jusson a törvényhozásnak azzal czáfolni meg, mit az 1791-iki országgyűlés alatt már annyian kimondottak, hogy t. i. a magyarországi Clérus egy oly papi s pápai garnizon, mely noha a nemzet és haza által fizettetik, még pedig gazdagon fizettetik, a nemzettől s fejedelemtől s ennek törvényhozó testétől még is függeni nem akar, és szabadságában véli lenni a polgárok csendjét s nyugalmát zavarhatni. Vigyázzon, mondom, nehogy ezen elve következésében ép oly „ Occupations Heera

~nek tartsák, mint a milyen 1815-ben a letiprott francziák nyakán ült, midőn a szegény nemzetnek és fejedelmének csak azon dicsősége maradott, hogy ily 150 ezer emberből álló ármádiát, mely tőlük nem függött, nekik nem engedelmeskedett, zsolddal, szállással, élelemmel ingyen és gazdagon ellássák. (Folyt, köv.) Közli: Benkó Imre. KÖN Y VISMERTETÉS. Tanügytörténeti és pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag.' (Folytatás.) Deák Gerő. A gimn. énekoktatás érdekében. (Erd. Pr. Közi. 1889:286 1. stb.) — A cliorál éneklésről. (Erd. Pr. Közi. 1889 : 4831.) — A gimn. énekoktatás érdekében. (Pr. Egyli. és Isk. L. 1889 :102 1. stb.) * A megelőző közleményt 1. az 1909. óvf. i2, számában.