Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

ment, azért volt abban sok zavar. A' maga Perceptiójáról számolt a' Tiszt. Prédikátor, de a' többinek nem találkozott Ura. Senki sem akart Számadó lenni, tsak Perceptor és Erogátor, a' Curator tsak nevét viselte a' Hivatalnak. E szerént a' Birák viselvén a' Curatori Hivatalt, méltók valának, hogy ne tsak a' Politikai okosság javai -lására, hanem az Ekklesia dolgaira nézve is emlékezetben maradjanak az Ekklesia Protocollumában, kiket én is e' tisztességtől meg nem foszthatok, annál is inkább, mivel ezen elő adás sokat tészen az Ekklesia régibb állapotjának esmérésére." A hosszú sort Békás Marton 1686-iki biró nyitja meg, de megjegyzi Czeglédi, hogy: „Már 1621-ben Márk János biró volt Monostori János predikátorságában, igy felyebb lehetett volna kezdeni e' Laistromot." A nevek után itt-ott találunk némi megjegyzést, pl.: 1709. Kerek István. Ennek idejében volt a' Nagy Pestis. 1744. Nagy Mihály. Ez a' Férjfi szedte rendbe az eddig leirtt Birák Laistromát. 1758 Köntös István. Ez süllyesztette el a Gyálai erdőt. 1812 Bodis Mihály, Ecclesiae inimicus. stb. A feljegyzéseket Czeglédi utódai is folytatták 1875-ig. A VIII. rész. „Az Ekklesia Javainak Inventáriuma" czimen pontos fel jegyzését adja az egyház ingatlanainak, templom, iskola, paplakás berendezésének, végül különböző viszonyokra vonatkozó feljegyzéseket közöl. Pl.: „Astronomica Observatio Pro Anno 1811. Az 1811-dik esztendőben, September Havában kezdett nálunk láttatni egy üstökös Csillag. Erről 's ennek a' maga Abrontsán lejendő szükséges előkerüléséről a" mi Physicusaink és Astronomusink semmit előre nem jelentének, hanem mikor már mindenek látták 's tudták, akkor kezdettek szóllani arról, hogy már Martiusban ez 's ez Országban kezdett láttatni, — akkor kezdették az útját kitsinálni, feljárásának idejét meghatározni, de a' melvlyekben nem egészen egyeztek meg egymással. Ez a tsillag maga homályosnak láttatott, a' sugárai pedig elég világosoknak, széleseknek ós hosszaknak, és feljárt September kezdetétől fogva November utolsó Fertályáig. Támadott napnyugaton és pedig nyári napnyugaton, 's mindenkor felyebb felyebb jött, leg magasabb feljövetele a' volt, midőn Novemberben az úgy mondatott Ország útjába v. a' Via lacteaba bele vágott. Ismét újj Üstökös Csillag láttatott Nyári nap nyugot és észak között, melly az 1811-ikben látszott üstökös Csillagnál Sugáraira nézve kisebb volt Július elején, a' mikor: VIsVs In oCCIDVa parte CoMeta stetlt = 1819." * * * . Az 1813-dik Septemberben történt nagy árviz. „Illyen nagy árviz, mint ez vala;

nem egy izben történt Makádon, de ez azért érdemli meg a különös feljegyzést, 1. Mert az ehez hasonló árvizek tavasz kezdetin vagy tél végin szoktak történni: e" pedig ősz kezdetin, a' mikor a' természet rendes folyása szerint minden folyó vizek megszoktak apadni. 2. A' téli v tavaszi árvizek a' Jég megtolulásától származnak, melly megtolulás miatt nem folyhatván a' rendes tsatornáján v Árkain a víz, más felé kéntelen kirohanni, és igy 3. A' téli és tavaszi árvizek nem tesznek mindenütt nagy károkat, nem is soká tartanak, hanem tsak addig, inig a' jég tolulása valarnelly erő által győzedelmeskedik a viz: e" pedig majd a' fekete tengerig a' Rhenustól fogva dühösködött és kártétele közönséges volt és igen sokáig tartott. Azt mondják okának, mivel sok helyeken felette nagy esőzések voltak és nevezetesen a' mi Országunkban Trentsin Vármegyében és egyébütt olly iszonyú felhő szakadások voltak, hogy sok faluk egészen elseprettettek, sok ezer emberek és barmok a' vizekben fuladtak. Nálunk minden legelőt elborított, a marhák istálókra szorultak, mint télen, a faluba bé jött délről a Paróchia kerítése eránnyáig és ehez hasonló nyári áradásokra a 70 esztendős emberek sem emlékeznek." (Folyt, köv.) NEKROLOG. BALOGH GYÖRGY. 1837—1910. „Arról ismernek meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek," mondja az IJr Jézus. Oh milyen szép, ha egy papot ismernek meg erről! És Balogh Györgyöt mi erről a szeretetéről ismertük. Vannak más tulajdonságok is, melyek ismertté tehetik a papot. Mívelheti a tudományt, annak egyik vagy másik ágát; mindezen foglalkozás hozzáülik, ékessége lehet, de egyik sem lehet hozzáillőbb, egyik sem díszíti jobban, mint az, a melyikről a Jézus szerint ránk ismernek, hogy az ő tanítványai vagyunk. Sok jeles tulajdonságai között az is ezzel tündökölt, kinek nevét e sorok fölé írtam. Valami kimagyarázhatatlan, szinte elbűvölő volt az a szeretet, a mely benne lakozott. Theologus diák koromban éreztem először, s velem együtt minden theologus, kik akkor vendégszerető házánál megfordultunk, azt a szeretetet, mely mintegy hozzálánczolt azóta mindnyájunkat. Különösen szolgatársait szerette ; ezek körében volt legboldogabb. De ezek is szerették őt. Mindenkinek akad ellensége. Neki azonban tudtommal nem volt. Az egész Vértesalja szerette, papok és világiak egyaránt. Sőt ismerős volt az egész dunamelléki egyházkerületben. Azt hiszem, egész kerületünkben nem igen van pap, a ki daliás alakját, szeretetet tükröző szelid arczát ne ismerte volna. De mégis legjobban ismerték őt a bicskeiek. Nagyobb lelkesedéssel nem megy a katona győzelemhez